Aszalt paradicsommal-sajttal töltött csirkemell

 Már egy hete tombol a szabadság, azóta noszogat egy mélyre lökött gondolat, hogy üljek le blogot írni. Most sikerült felszínre törnie a temérdek másik elraktározott szándék alól. Köszönhető ez az általam nem igazán jól viselt melegnek is. Vagyis inkább forróságnak. Ami kivesz belőlem minden tettvágyat.

Az elműlt tanév nagyon hosszű volt, kimerítő, minden plusz energiát igénybevevő, a több évközi szabadság ellenére is. Nagyon látszik ez a blogon- mindamellett, hogy időnként lefotóztam ugyan a konyhai ténykedéseimet, de nem jutott szellemi kapacitás megfogalmazni gondolataimat. 

Végigpörgettem az ételfotókat- rengeteg van, amiről nem készült bejegyzés, Van, amiről azt sem tudom, közzétettem-e, vagy hogyan készült. Sok piszkozatban, részben megírt recept van. Lenne, mit írogatni, néha kedvem is lenne. Olyan gondolatom is volt, hogy elengedem ezt a vonalat. Még azért egy vékonyka fonal köt hozzá.

Most nem egy sütit hozok, hanem főételt. Elmúlt hétvégére készült, nem csak nekünk, Fiam is itthon volt. Ma csak joghurtos káposztát ettem hozzá.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• só, bors, paprika keveréke
• 1 üveg aszalt paradicsom
• 20 dkg krémfehér sajt
• 1-2 ágacska rozmaring és kakukkfű

Így készült:

A sajtot csíkokra vágtam. A paradicsomról az olajat a sütőedénybe öntöttem, beledobáltam a megmosott, kisebb darabokra tépett zöldfűszert is.

A csirkemellett vékony szeletekre vágtam. Mindkét felé megszórtam a fűszerkeverékkel- só, bors, paprika egyvelegével. A szeletekre raktam egy darab sajtot, egy vagy két aszalt paradicsomot, mérettől függően.  Feltekertem, a tepsibe raktam. Egymás mellé pakoltam a tekercseket, a husiszelet végével lefele, hogy ne tekeredjen le. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg megpirult kissé a teteje. 

Bolti aszalt paradicsomot használtam, a saját készítésű már elfogyott. Én kimondottan szeretem, Férjem kevésbé. Ebben a husiban is ízlett. Nem először készült, s nem is utoljára, az biztos.

Petrezselymes krumpli készült hozzá, de ebben a nagy melegben jobban esett csak káposztasalátával- a szeletelt káposztát csak sóztam kicsit, s annyi joghurttal kevertem el, hogy jól bevonja-átjárja.

S hogy mennyire vagyok hatékony: tegnapelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést... 😀

Aszalt paradicsomos csiga

 Az aszalt paradicsom szintén megosztó nálunk: ki szereti, ki nem. Én nagyon, készíteni is szoktam, így. Leginkább kenyérbe és pogácsába csempészem bele, van is jó néhány recept a blogon, de a vele töltött csirkemell is nagyon finom. Csigát még nem ízesített- hát most azt is:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő 
• 1 mokkáskanál cukor
• 12 dkg zsiradék (fele margarin, fele zsír)
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 12 dkg reszelt sajt
• 2 evőkanál tejföl
• 8-10 darab aszalt paradicsom
• 8-10 darab olajbogyó
• 1-1 nagy csipet só, bors
• néhány bazsalikomlevél

Így készült:

A tejet kellemes melegre langyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót tálba mértem, elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam a tésztát. Ha túl kemény lenne, még kerülhet bele kevés tej.

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam kelni.

Közben a töltelékhez apróra vágtam az aszalt paradicsomot és az olajbogyókat, az összes hozzávalóból kenhető masszát kevertem.

Mikor megkelt a tészta, kinyújtottam, téglalap alakúra, lekentem a töltelékkel, feltekertem, ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem. 

Az olaszos ízvilág kedvelt nálunk, így ez a csiga is mindenki ínyére volt. Még Férjuram sem panaszkodott a belekerült paradicsom miatt.

Káposztás húsgombóc...

 ... vagy húsgombócos káposzta, de még találóbb lenne a lusta töltött káposzta elnevezés. Mert minden benne van, ami az említett, kissé macerás ételben, csak jóval gyorsabban elkészül. 

A mai délutánt sütésre szántam, de semmi kedvem hozzá. Ha ritkán ugyan, de ilyen is van. Majd holnap sütök-főzök. Kirándulásra úgysem alkalmas az idő, Leányzó meg délután megy vissza, addig elkészül minden. Most pedig blogot írok.

Tegnap igyekeztem haza, de mire hazavergődtem, mivel épp nem volt főtt kaja, a család "éheztében" rendelt pizzát. Így nem volt okom sietni a főzéssel, vacsorára készült el mindjárt két fogás is: az egyik a káposztás étel, a másik, mivel sejtettem, hogy Leányzóm nem lesz elragadtatva tőle, az örök kedvenc kapros tokány. De az már szerepel a blogon, most jöjjön a lusta töltött káposzta:

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 tojás
• só, bors, paprika
• 1 teáskanál morzsolt kapor
• 1,5 dl rizs
• kevés olaj
• 1 kicsi fej káposzta
• 2 dl sűrű paradicsomlé
• 1 szál kolbász
• csombor
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A káposztát csíkokra vágtam, a kolbászt felkarikáztam. A hagymát megpucoltam, felaprítottam.

A darált húst, tojást, apróra vágott hagymát, ételízesítőt, fűszereket, csapott teáskanálnyi sót, kaprot, rizset összekevertem, gombócokat formáztam belőle. 

Mivel sütőben készült, tepsibe pakoltam mindent: az alját kikentem olajjal, előbb néhány szál csombordot fektettem az aljára, erre fele kolbászkarika, majd a káposzta fele került. Ráültettem a gombócokat, majd befedtem a maradék káposztával, rászórtam a többi kolbászt. A tetejére is szórtam kevés kaprot, majd ráöntöttem a paradicsomlét, sót szórtam rá, és annyi víz került rá, hogy éppen ellepje az egészet. Sütőbe tettem, 190 fokra, és addig volt benn, míg a káposzta megpuhult. 

Nem árt az elején letakarni alufóliával, én nem tettem meg, ezért a tetején a kilógó káposztaszálak sötétre pirultak. Előbb tejföllel együtt terveztem sütni, aztán ezt elvetettem, csak tálaláskor ettünk hozzá. Kellett is, mert a friss káposzta édeskés. 

Finom volt, nekem kimondottan ízlett. Habár nem egy töltött káposzta, de ízvilágában mindenképp emlékeztet rá. 

Sajtos-paradicsomos cukkini

 Padlizsánnal már készítettem hasonlót, gondoltam, kipróbálom cukkinivel is. Érdemes volt leváltani a rántott cukkinit, így is finom! 

A hozzávaló a kertben termett. Azon kevesek közül való, amelyik hajlandó volt megnőni. Nem tudom, miért, de a mi vidékünket nagyon elkerüli az eső. Egész nyáron a néhány öntözésnyi esőn kívül egy kiadósabbat kaptunk belőle. Az locsolás meg valahogy nem az igazi. Meg vezetékes vízzel nem is olcsó. 😉 Szóval csak teremget, módjával. Annyi nem lesz, hogy be is főzzek a zöldségekből, de a reggelikhez, salátákhoz valót biztosítja belefektetett munkám.

Hozzávalók:

• 2 kisebb cukkini
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• só
• bors, paprika
• bazsalikom, oregánó
• 2-3 evőkanál olívaolaj
• reszelt sajt

Így készült:

A cukkinit megmostam, héjastul vaskosabb szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsi alját kiraktam a karikákkal.

A sűrített paradicsomot, olajat, sót, borsot, paprikát, bazsalikomot és oregánót elkevertem. Mindegyik cukkinira kentem belőle, majd sajtot pakoltam a tetejére.

190 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a sajt szépen ráolvadt, illetve a cukkini megpuhult.

Szintén kertben termett paradicsomot, paprikát, uborkát ettünk hozzá. 

Pizzás keksz

 Ha a gyerekek sós rágcsálnivalót kérnek, hát azt sütök! Ugyan érdekesen alakult a kóstolás, mert Gergő megjegyezte, hogy finom, de túl száraz. Mert valamiért pogácsára számított. Végül abban egyeztünk meg, hogy pogácsának lapos, keksznek magas, de mégis csak keksz, az állaga miatt. Roppanós, omlós. Nekem kimondottan ízlett, s most, napok múlva is finom a néhány megmaradt darab.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 2 teáskanál só
• 37 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 1 nagy tojás
• 1,5-2 dl joghurt
• 1 csomag sütőpor

A tetejére:

• 4 teáskanál sűrített paradicsom
• olasz fűszerkeverék
• nagy csipet só
• 20-25 dkg reszelt sajt

Így készült:

A tésztához a sót elvegyítettem a liszttel, sütőporral, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt. Majd összegyúrtam a tojással és annyi joghurttal, hogy összeálljon a tészta. Azért nagyon kemény se legyen, mert még ki is kell nyújtani.

A paradicsomot elkevertem a sóval és fűszerkeverékkel. A sajtot lereszeltem.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Tepsibe pakoltam. A fűszeres paradicsommal lekentem, sajtot szórtam a tetejére és 180 fokon pirulásig sütöttem őket. 

Kolbászos bab rizzsel

 Gyakran elhatározom, hogy eltervezem előre, mit főzzek majd, s annak megfelelően vásárolok be. De nem, nekem ez nem megy. Sokkal inkább jellemzőbb rám, hogy megállok a kamrában, nézelődök-keresgélek, kutakodok a hűtőben, fagyasztóban, miből tudnék éppen - s persze, hogy gyorsan- rittyenteni valami ehetőt a család elé. Egy ilyen időszűkés tanakodós alkalommal láttam meg a két babkonzervet, kolbász is volt a hűtőben, no meg egy üveg megkezdett, felhasználásra váró sűrített paradicsom- ezeket összefőztem, fűszereztem, közben a rizs is megfőtt. S lám, lett ebéd!

Hozzávalók:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• petrezselyem
• 2 vörösbabkonzerv
• arasznyi kolbász
• 1-1,5 dl sűrített paradicsom
• bors
• kevés csípős paprikakrém

Így készült:

A rizst az olajon enyhén megpergeltem, inkább csak kavargattam kevés ideig. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, apróra vágott petrezselymet tettem hozzá. Lefedve, kis lángon hagytam főni.

A felkarikázott kolbászt kevés vízben néhány percig főztem, majd hozzáadtam a leszűrt konzerveket és a paradicsomot. Bors és csípős paprika került még  bele. Rövid ideig még főztem, megkóstoltam, elég sós-e, kicsit sóztam, s kész is.

A megfőtt rizzsel tálaltam.

Azóta még egyszer készült, akkor is gyorsan ebédre, paradicsomos fehérbabkonzervből. Nem is az a lényeg, hanem hogy gyorsan lehet finomat főzni mindössze néhány hozzávalóból.

Paradicsomos káposzta...

 ... rántott párizsival.

De régen volt, s mégis mintha mostanság lett volna... Anyukánk jött hozzánk, s én valószínűleg épp iskolában voltam- Ő meg főzött. De nem ám abból, ami otthon volt, elment a boltba s a kis nyugdíjából bevásárolt. Mindig elszorul a torkom, mikor rá gondolok, arra, hogy mennyire nem jöttek be a számításaik... S a kevéske pénzén is mindig vett valamit a gyerekeknek, mindig hozott valamit, ha meg nem, itt vásárolt. Mikor elkezdtem blogot írni, akkoriban lett beteg. Ennek tíz éve.  Férjem gyorsan megcsinálta a fenti fürdőszobát, hogy majd elhozzuk Őt hozzánk. De nem került rá sor. Egy hónap ... s elsietett Apukánk után. 

Akkor épp paradicsomos káposztát főzött, sonkával. Ez az étel -is- rá emlékeztet. Egyszerű, mégis ritkán főzöm, nagyon ritkán. A napokban a fél fej hűtőben lapuló káposzta eszembe juttatta. A legutóbbi vásárlás során pedig egy párizsit is bedobtam a kosárba- évek óta nem volt ilyesmi a konyhánkban. Kirántottam a káposzta mellé- finom ebéd lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• fél fej káposzta
• 2,5-3 dl sűrített paradicsom
• kanálhegynyi őrölt köménymag
• 1-2 teáskanálnyi cukor

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, az olajon, nagy csipet sóval puhára pároltam. Hozzáadtam a felvágott káposztát, s annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi úgy feléig ellepte. Fedő alatt hagytam puhára párolódni. Közben még sóztam, s az őrölt köménymagot is hozzáadtam. 

Mikor a káposzta puha, beleöntöttem a paradicsomot. Kevés cukrot is tettem bele, épp, hogy vegyen el valamennyit a paradicsom savanyúságából. Kóstolás után ha kell, még sózzuk, cukrozzuk, s ha felfőtt, kész is.

A felkarikázott párizsit szokásos módon paníroztam- lisztbe, sózott-borsozott, felvert tojásba, zsemlemorzsába mártva olajban kisütöttem.

Avokádókrém

Nem a legétvágygerjesztőbb látványú kenyérre való kence ránézésre, de nagyon szeretjük! Meg aztán egészséges is. Kétszer is ezt vacsiztunk gyors egymásutánba, de máris jöhetne  megint. Fel is írtam a bevásárlólistára. Bár most semmi kedvem kimozdulni, egészen belejöttem az itthon maradásba. De előbb-utóbb muszáj lesz, rohamtempóban fogy a tej. 😉
Szóval gyorsan finomat: a néhány belevalót bedobálom az aprítógépbe, néhány fordulat, s kész is.

Hozzávalók:

• 1 érett avokádó
• 1 nagyobb paradicsom
• 1 nagy fej lilahagyma
• nagy csipet só
• fél citrom leve

Így készült:

Az avokádót kettévágtam, kanállal kivájtam a belsejét, aprítógépbe tettem. A megpucolt hagymát és megmosott paradicsomot feldarabolva szintén a gépbe tettem, a sóval és citromlével együtt.

Pépesítettem a zöldségeket, s pirítósra kenve már ettük is.

Az avokádó akkor érett, ha a héját megnyomva érezhető, hogy puha a belseje, s bele könnyen kikaparható. Ha éretlen, néhány nap alatt a kamrában is megpuhul.

Édes-savanyú kínai csirke

Mai ebédünk volt, meg uzsonna (Gergő pihenés közben rájárt), meg vacsorára is maradt egy kevés.
Pénteken hazafele csirkemellet vettem a húsboltba, hogy majd csak lesz belőle valami. Mivel minden felvetődött családi óhaj-sóhajt elvetettem valamiért, átfutottam az elmentett recepteket. S meg is lett a befutó. A szecsuáni csirke nagy kedvenc, gondoltam, ezzel sem lőhetek mellé. Olyannyira, hogy Fiam sugallta, kerüljön fel a blogra, legyen honnan elkészítenie saját magának is.
Akkor ezzel kezdem- vagy folytatom.

 Hozzávalók:

• 2 kisebb csirkemell
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 fej hagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 piros paprika (kápia)
• 1 csípős paprika
• 1 doboz darabolt ananászkonzerv
• bors
• 1 csapott teáskanál curry
• 2 dl házi paradicsomlé
• 1 dl ketchup
• 1 evőkanál méz
• 1-2 evőkanál cukor
• 2-3 evőkanál ecet
• 3-4 evőkanál szójaszósz
• erős paprikakrém
• 1 evőkanál keményítő

Így készült:

A csirkemellet csíkokra vágtam.

A zöldségeket megmostam, megpucoltam, csíkokra vágtam.

A húst az olajon párolódni tettem, sóztam. Mikor félig kész, rádobtam a zöldségeket, s lefedve párolódni hagytam.

Mikor a hús már puha -nem baj, ha a zöldségek roppanósak, sőt-, belekerült sorra a többi belevaló: a bors, curry, aztán a paradicsomlé, ketchup, a leszűrt ananászdarabok, ecet, szójaszósz, erős paprika ízlés szerint, a keményítő (a tetejére szórtam, s elkevertem benne). Megkóstoltam, ekkor került még bele só meg a cukor, mert túl savanyúnak találtam, végül az ananász levéből is öntöttem egy keveset bele. Összefőztem s kész is.

Rizs készült hozzá, mi más. Kevés olajon láng fölött néhányszor átkevertem, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megfőni. 3 dl basmati rizsből készült.

Recept innen. Persze némi változtatást eszközöltem rajta.

Jó hosszú a hozzávalók listája, de a szójaszószon és curryporon kívül minden hozzávaló megtalálható a magyar konyhában is. Egyáltalán nem bonyolult, a belevalókat meg ízlés szerint lehet adagolni. Én mindig óvatosabban fűszerezek, kóstolgatok, s utána még teszek bele ezt-azt, míg eltalálom a számunkra megfelelő ízt.

Babos lecsó

Másmilyen lecsót terveztem, de Leányzó rizsesen kérte- az a kedvenc. Úgy is kezdődött, aztán hirtelen jött ötlettől vezérelve beleborítottam egy konzerv vörösbabot. Nem is volt olyan rossz ötlet, finom lett, s még másnapra is maradt belőle- ami nem egy hátrány, ugyanis eggyel kevesebb "mitfőzzekmármegint" gondom lett.

Hozzávalók:

• 4 nagy fej hagyma
• 6-8 darab lecsópaprika
• 4-5 evőkanál olaj
• só, bors, pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1 dl rizs
• 15-20 dkg kolbász
• 1 konzervbab 
• 2-3 dl paradicsomlé

Így készült:

A hagymát, paprikát megtisztítottam, feldaraboltam. Az olajon fedő alatt félpuhára pároltam. Közben sóztam is. Hozzáadtam a rizset meg háromszoros mennyiségű vizet. A vastagabb karikákra szelt kolbásszal együtt fedő alatt kis lángon főztem, míg a rizs megpuhult. Közben borsot, paprikát és házi ételízesítőt adtam hozzá.

Végül beleborítottam a leszűrt babot és ízlés szerint paradicsomlét. Ha szükséges, még sózom és ha felfőtt, kész is.

Aszalt paradicsomos pogácsa

Néhány éve készítettem házilag napon aszalt paradicsomot. Második nekifutásra lett jó, először nagyon kiszárítottam. Szeretem, mint ahogy a paradicsomot minden formájában. Ebbe a pogácsába már bolti került- s ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, miért van az, hogy egyre kevesebb dologra van időm? Vagy inkább energiám, kedvem, elszántságom? De azért a sütésre valahogy mindig szakítok időt. 😁 Mert mindenkinek arra van ideje, amire szán. 

Pogácsa havonta egyszer-kétszer biztosan készül nálunk. Nincs rá egy állandó-ismétlődő receptem, szinte mindig máshogy készítem, soha nem keresek vissza egy előző receptet, hogy azt kövessem. Így izgalmasabb, mindig kíváncsian várom, hogy ezúttal milyen lesz. Ehetetlen még soha nem lett! Így is finom lett, olaszos ízvilágú.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 1 nagy tojás
• 8-10 db aszalt paradicsom
• bazsalikom, oregánó
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 tojás és szezámmag a tetejére

Így készült:
Az aszalt paradicsomot apróra vágtam, a néhány bazsalikom- és oregánólevéllel együtt. A morzsolt is jó, de ekkor még volt friss a kertben.

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a margarinnal, zsírral. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, paradicsomdarabkákat, zöldfűszereket és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá a tejfölt, annyit, hogy könnyen gyúrható-dagasztható tésztát kapjak.
Megdagasztom, majd pici liszttel beszórva, letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt- úgy egy óra múlva-, kinyújtottam, hajtogattam, pihentettem 15-20 percet.
Ujjnyi vastagra nyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam és 180 fokon pirosra sütöttem.

Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2-3 evőkanál olívaolaj
• 2 közepes padlizsán
• 1 konzerv darabolt paradicsom 
• só
• oregánó, bazsalikom
• 50 dkg tészta
• mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)

Így készült:

A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.

Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 

Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.

Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.

Leszűrtem, a raguhoz kevertem.

Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.

Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀

Ezért érdemes:

Az ott már Szicília

Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról

Kilátás

Acicastello

Acireale

Pantalica nekropolisza

Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa

2021. április 13.

Újabb adag pasta alla Norma, ezúttal parmezán jellegű sajttal készült: