Jegesmedve

 Eddig nem kellett odafigyelnem, miből, mit főzök. Eddig. De gyűlnek a tiltott dolgok, ha a fiatalok jönnek haza. Az csak a kisebbik dolog, hogy Hédi lovagja nem szereti a gombát, de csak nem szereti. Viszont Leányzóm laktózérzékeny lett, így újabban mindig van itthon laktózmentes tej, ráadásul a kakaó, így a csoki is tiltólistára került számára, ezt a bőre bánja. Hogy ne essen kísértésbe, csak olyankor sütök csokisat-kakaósat, ha nincs itthon. Így nagyobb kihívás lett a gyerekes hétvégi menü összeállítása: igyekszem olyan recepteket keresni, ami ezeket nélkülözi, illetve a tejet helyettesíteni. Manapság már nem gond, van alternatíva bőven.

Katinál leltem erre a receptre, s mivel teljesen tejmentes, lecsaptam rá. Meg azért is, mert igen finomnak ígérkezett. Az is volt!😊

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 1 evőkanál víz

A töltelékhez:

• 8 tojás
• 8 evőkanál cukor
• 30 dkg darált dió
• 1 citrom lereszelt héja
• csipet só

A tetejére:

• 20 dkg porcukor
• citromlé

Így készült: 

A tésztához összemorzsoltam a száraz hozzávalókat a margarinnal, majd a tojással összegyúrtam. Egy evőkanál vizet is adtam hozzá, mert nagyon kemény lett a tészta.

A diós réteghez a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral, citromhéjjal, jó alaposan. Hozzáöntöttem a diót. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá vertem, majd több részletben a sárgákhoz vegyítettem.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (24×30 cm-es) Erre került a diós réteg.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje pirulni kezdett, illetve tűpróbáig.

Mikor kihűlt, a porcukrot úgy fél citrom levével elkevertem, annyival, hogy enyhén folyós, kenhető masszát kapjak. Ezzel vontam be a sütemény tetejét. 

Finom, puha és nagyon diós sütemény lett, citromos-édes ízhatással kísérve. 

Nem követtem szó szerint az eredeti receptet, ilyen-olyan megfontolásokból, de csak kicsit tértem el. Így is, úgy is biztosan nagy sikert arató sütemény! Köszönöm a receptet, visszatérő lesz!

 

Citromkrémes szelet

Az tény, hogy amikor van kinek sütni-főzni, azaz jönnek haza a gyerekek, jóval több időt töltök a konyhában. Többfélét sütök, hogy mindenki kedvére tegyek. Leányzóm lovagjának a lemon tart a kedvence, amit én még soha nem sütöttem, de ők többször is. Ez ugyan messze van attól a citromos lepénytől, de a krémjében jelen van e savanyú gyümölcs leve. Előbb egy citrom levét csavartam bele, de vettem a bátorságot még egyet belecsempészni- s nem következett be, amitől tartottam, azaz hogy összekapja a krémet, egész jól viselkedett.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 12,5 dkg margarin
• 5 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 2 kicsi tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli
• 1 citrom lereszelt héja

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál cukor
• 20 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• 2 citrom kicsavart leve

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. A tejben elkevertem a szalalkálit, s a tojással együtt a lisztes keverékhez adtam. Összegyúrtam. Ha túl lágy, ragacsos lenne, kevés liszttel átgyúrva jó lesz. Ne legyen kemény sem, mert akkor nehéz kinyújtani.

Két egyenlő részre osztottam, lisztezett deszkán mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Tepsi hátán (28×34 cm-es) világosra sütöttem- épp, míg csak kezd pirulni.

A krémhez előbb a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorral és egy citrom lereszelt héjával sűrű pudingot főztem, állandóan kavargatva. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavargattam.

A vajat 15 dkg cukorral elkevertem, közben kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pudingot. A citromlét több adagban kevertem bele.

A kész krémmel megtöltöttem a lapokat.

Szeletelés előtt nem árt neki néhány óra pihentetés, mint ahogy az sem, ha hűvös helyen tartjuk.

Krémes süti párti vagyok, így nekem kimondottan ízlett. Kellemesen citromos volt, ez megint csak kedvemre való, amint a puhasága is. Feltételezem, hogy nem csak nekem ízlett. 😉

Meggyes-túrós szelet

 Hát ez úgy volt, hogy elővettem a fagyasztóból a korábban vásárolt s fel nem használt csomag túrót, hogy mire kiolvad, kitalálom, mi lesz belőle. Számtalan variáció megfordult közben a fejemben, a legutolsó verzió kevert tészta között meggyes túrótöltelék volt. Aztán mikor ki volt keverve a töltelék, rájöttem, hogy ezen nem igazán fogom én elosztani fele tésztát, annyira folyós lett, így egész tészta elősütésre került, aztán a tetejére borított töltelékkel együtt készre sült. 

A tésztához:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom héja és leve
• 40 dkg liszt
• 2 dl tej
• 2 dl olaj
• 1 üveg magozott meggybefőtt

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 3 evőkanál tejföl (púpozott)
• 2 nagy tojás
• 16 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor

Így készült:

A meggybefőttet leszűrtem.

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral. Belereszeltem a citrom héját, majd kicsavartam a levét, ez is belekerült. Majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztát kavartam.

A túrót áttörtem, belekerült a tejföl, tojás, cukor, vaníliás cukor, elvegyítettem, Végül a pudingport is beleborítottam, alaposan összekevertem.

A tésztát kikent/papírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, tetejére szórtam a meggyet.

180 fokos sütőbe tettem, s addig maradt ott, míg a tetején szilárd réteg képződik, de még nem kezd pirulni.

Ekkor kivettem, ráborítottam a túrót, elsimítottam, s visszatéve a melegre, készre sütöttem- addig, míg a szélein pirulni kezdett a túró.

Finom, puha süti lett belőle. Valamikor még augusztus végén készült- ahogy végignéztem a készleten lévő fotókon, kiszolgálnak erre az évre. Ilyen tempóban haladva még akár többre is. 

Sok minden pörög közben a fejemben- nem is fizikailag, hanem ebben szoktam kifáradni. S olyan jólesik kicsit "semmit" tenni, mikor végre hazakerülök. A semmittevés nálam azt jelenti, hogy olyasmit csinálok, ami nem igényel gondolkodást. A blogírás azért nem teljesen ilyen. Egy ideje azon agyalok, hogy naplót írok- pedagógusnaplót. Megörökítve napról napra, hogyan telik a munkaidőnk, és még azon is túl. Bár nem fog elérni a célközönséghez, a pedagógusokra fújókhoz. Vagy ha igen, úgyis csak azt szűrik le belőle, amit akarnak. Mondjuk mit "sírok", ha még erre is van időm. A mai napommal mindjárt kezdhetném is, de minden napnak megvan a maga tragikomédiája. Hozzáállás kérdése.

Citromos keksz

 A tavaszi szünet aktív pihenéssel telt, olyannyira aktívval, hogy a rá következő három tanítási nap szokatlanul lefárasztott. Igaz, a feladat is szokatlanul sok (azaz ez nem szokatlan), minden nap későn értem haza. Péntek délután próbáltam tétlenkedni, szombaton már kevésbé, a sütés-főzés pedig vasárnapra maradt- meg is tartott délutánig. Leányzómnak is készült ez-az, közöttük ez a citromos keksz, ami megint csak ilyen gombolygatott. Gyorsabb, mint nyújtani-vagdosni-maradékot újra gyúrni, nyújtani. Ez most különösen fogamra való lett, pedig csak úgy összedobtam.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (+1-2 evőkanállal szükség szerint)
• 1 csipet só
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 25 dkg margarin
• 2 nagy tojás
• 10 dkg kandírozott narancshéj
• 5 dkg fehér csoki, 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és citromlét. Összegyúrtam, majd a cukrozott narancshéjjal is átgyúrtam. Ragacsos, kissé lágy lett, ezért egy evőkanál liszttel átgyúrtam, majd még egy nagy csipettel, mire kezelhető lett.

Kisebb, diónyi gombócokat hengergettem két tenyerem között. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 1-1 sütinyi helyet hagyva köztük. 

180 fokos sütőbe tettem. Világosra sütöttem, épp csak addig, míg az alja enyhén megpirul, s a teteje már nem lágy. Így jó puhák maradnak, nem szárad ki a keksz.

Miután kihűlt, a fehér csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s becsorgattam vele a kekszeket.

Ritka a rendszeresen visszatérő süti nálunk, de ez szerintem az lesz. Biztosan napokig élvezhető. Ha valaki roppanósabban szereti, kicsit jobban is meg lehet sütni. 

Időközben a fényképezőgép problémáját is megoldotta egy akkumulátorcsere. Ugyan valamit elállítottam rajta, miközben szenvedtem vele, s nem tudunk rájönni, mi az, de használható. 

Ribizlis-citromos szeletek

Tanév végén egyszerre három kollégától is búcsúztunk, nyugdíjba vonultak. Hiányozni fognak, nem kicsit, ráadásul nagyon bizonytalan évkezdet előtt állunk. Évek óta az a jellemző, hogy nem kapkodnak a pedagógus állások után. Ráadásul a fiatal nemzedék tartózkodik ettől a pályától. Az én két gyerekem sem akar hallani róla, hogy tanítson, pedig soha nem beszéltem őket le. Biztos, megvan az oka... Ezt nem ecsetelem, viszont a sütit igen, amit a búcsúztató napjára sütöttem. Mivel akkoriban igencsak sokat mutatott a hőmérő higanyszála, krémes süti szóba sem jöhetett. A korábban érő ribizlibokrunk termésének egy részét kevert sütire dobáltam, majd kisülés után citromos cukormáz került a tetejére- ennyi.

 Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 1 citrom héja és leve
• 50 dkg liszt
• 3 dl joghurt
• 25-30 dkg ribizli
• 20 dkg porcukor+ 1 citrom leve a mázhoz

Így készült:

A ribizlit megmostam, leszemeztem.

A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított (félig megolvasztott) margarint, citrom levét és héját. Simára kevertem a masszát, majd a joghurtot több részletben hozzákevertem.

A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam, a tetejére szórtam a ribizlit és 180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sütöttem.

Mikor kész lett, a porcukrot elkevertem a citromlével és a meleg süti tetején elkentem.

Kihűlés után szeletelhető.

Sok cukor van benne, mégsem volt túl édes, talán a citromnak és a savanykás gyümölcsnek köszönhetően. Sőt, a citromos íz jól is esett a nagy melegben. 

Ricottakrémes szelet

 Vettem egy doboz ricottát, a sorsáról való minden előzetes elképzelés nélkül. Azon tűnődve, mire használjam fel, kirajzolódott előttem - mi más?- egy süti: két réteg puha tészta között vastag krém, túró helyett ricottával, s hogy legyen benne valami különleges is, az alsó lapot áfonyalekvárral kentem le. El is készült, s még finom is lett:

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 32 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 2 csomag pudingpor (vaníliaízű)
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 25 dkg ricotta
• 1 kis üveg áfonyalekvár

Így készült:

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citrom lereszelt héjával és kicsavart levével. Majd hozzákerült az olaj a liszttel és sütőporral egyetemben. Végül a tejet kevertem hozzá több részletben.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 180 fokon tűpróbáig sütöttem. (tepsi mérete: 28×32 cm.)

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a tejből és pudingporból sűrű pudingot főztem, amit aztán gyakran megkavargatva hagytam kihűlni. A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként belekerült a puding, végül a ricotta,

Az alsó lapot megkentem lekvárral, erre került a krém, s befedtem a másik lappal.

Akár azonnal is szeletelhető, de nem árt neki egy éjszaka pihenés a hideg kamrában.

A ricotta az ordához hasonló ízű, csak szelídebb, krémesebb. A krémben egyáltalán nem érzett az íze, pedig nem zavart volna. Az enyhén savanykás lekvár pedig jót tett neki, a kinézetének is, hisz kis színt vitt az életébe. Lehetett volna még ragozni, a tetejét bevonni fehér csokival mondjuk, vagy egy réteg habot halmozni rá, de "hétköznapi" vasárnapra készült, s így, egyszerűségében is elfogyasztottuk. 

Citromos-vaníliás keksz

Rég sütöttem kekszet. Most is csak azért, mert végre tiszteletét tette itthon Fiúnk. Végül még többet is maradt, mint tervezte. Úgy esett, hogy házibuliban volt, olyan beöltözősbe, s mivel elfelejtette vinni a tervezett "jelmezét", a lányok segítettek rajta: egy alig-takaró ruhát adtak rá bevállalós csemetémre. S így flangált odakint. Persze, hogy sikerült megfáznia. Így itthon maradt, mézes teával kúráltatni magát. Hatásos volt. A kekszet oda is csomagoltam neki, most is ott van, de biztos vagyok benne, hogy jövő héten is jó lesz.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

A lisztet, sütőport, porcukrot, vaníliás cukort összemorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a citrom héját, levét, vaníliaaromát meg egy tojást. Összegyúrtam. 

Pihent 2-3 órányit, mert közben mást is gyúrtam-sütöttem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam úgy egy cm vastagra. Apró kiszúrókkal kivagdostam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem. 

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam- azaz rászitáltam, majd összerázogattam, hogy minden oldalára jusson belőle.

Finom, egy-két falatnyi, előbb roppanós, majd átpuhuló kekszek lettek. A porcukorfürdő nélkül is elég édesek voltak számomra, de ha már édes keksz, legyen eléggé ízes. 

Levendulás-mentás limonádé

Gyakorta készítünk hasonló innivalókat nagy melegek idején. Az idei nyár eddig elég szeszélyes volt- volt részünk 18 fokban napközben, meg 34-ben is. Na ez utóbbi esetben jön jól ilyen kis hűsítő ital. Én gyakran elfelejtek inni. Ritkán érzek szomjúságot, úgy kell rábeszélni magam, hogy igyak. A napi két liter víz biztosan nincs meg. De ha ott van a konyhapulton valami szem előtt, hamarabb eszembe jut. 

Egész egyszerű elkészíteni, aztán mikor fogytán van, utánatöltöm, belefacsarva egy újabb citromot.

Hozzávalók:

• víz
• citrom
• néhány szál menta és levendula
• cukor

Így készül:

A kancsót felöntöm vízzel, belecsavarom egy citrom levét. 3-4 szál mentát és levendulát megmosok, fejjel lefelé a kancsóba teszem, egy evőkanál cukrot szótok bele. Rövid idő után iható is.

A cukor nem oldódik fel teljesen, nagy része az alján marad, így mikor fogytán van s megint felöntöm vízzel és citromlével - a "gazok" maradnak benne-, már nem cukrozom. De cukor nélkül is teljesen iható.

 

A növények íze enyhén érezhető rajta- készíthető csak egyikkel, vagy csak másikkal, mindenképp hűsítő innivaló. Jégkocka is dobható bele, aki hidegen szereti- én kihagyom. 

Nekem van a kertben mindkét növény, a mentát nem győzöm kigyomlálni, de itt-ott hagytam belőle. A levendulám meg őszig hozza a virágokat, igaz, így utólag kevesebbet, de folyamatosan tudok csipkedni róla. A többi száradva vár sorára- valószínűleg tea lesz belőle a hidegebb napokon.

Akácvirágszörp

Vagy túlvállalom magam, vagy nem tudom beosztani az időmet. Vagy mindkettő. Anya vagyok, feleség, dolgozom, háztartást vezetek, befőzök, gyermeklelket ápolok- nem csak a sajátjaimét-, kertészkedek, virágokkal bíbelődöm, sőt még egy macskánk és egy papagájunk is van, néha meg még arra is képes vagyok, hogy világgá kürtöljem, épp mit sütöttem vagy főztem. 

Szeretem eltervezni a napjaimat, beosztani, hogy épp mi képezze a nap fő attrakcióját a mindennapi tennivalókon kívül, de szinte mindig borítja valami a szépen megálmodott sorrendet. Ha nem egy újabb munkahelyi "csak hogy nehogy unatkozzatok", "tegnapra legyen kész " tennivalóval rukkolnak elő, akkor itthon adódik valami váratlan. Az egész felvezetés lényege: a blog marad utoljára.

Most egyedül vagyok itthon- ilyen sem sűrűn van. Elhatároztam, a délután egy részét blogírással töltöm. Hol van már a délután! Este fél 11 van. Vagy éjjel? 

Az is lehet, már elvirágzott az akác. De múlt hét egyik délutánján egy gyors délutáni kóborlásra indulva, a virágfürtökkel tömött akácfák láttán elcsábultam: bár nem terveztem, hirtelen elhatároztam, én szörpöt fogok főzni belőle. Ha íze is olyan jó, mint az illata, megéri.

El is készült, épp egy kis adag, mert évek tapasztalata azt mutatja, nálunk a szörpök nem kelendők, csak az újdonság varázsa hat ideig-óráig. 

Hozzávalók:

• sok akácvirág (leszedve a száráról 2 liter volt a virág)
• 2 l víz
• 1 teáskanál citromsav
• 1,5 kg cukor
• 2 citrom leve
• 1 teáskanál szörptartósító

Így készült:

A virágokat lehúztam a száráról, a bogarakat kitessékeltem közüle. Felöntöttem 2 liter vízzel, rászórtam a citromsavat s két napra betettem a hűtőbe.

Elővéve megkóstoltam, s úgy gondoltam, ha virágokkal együtt felfőzöm, intenzívebb íze lesz. Úgy is tettem. Miután felfőtt, leszűrtem, hozzáadtam a léhez a cukrot és két citrom kicsavart levét. Felfőztem, majd néhány perc főzés után a tartósítót is hozzáadtam.

Újra felfőztem.

Előre kimosott és lecsepegtetett üvegekbe mertem, lekötöztem.

Kihűlés után ment a kamrapolcra. Egy kivételével, ez fogyasztásra vár.

Hogy milyen lett? Nem teljesen akácvirágillat-íze van, de kellemes. A színe lepett meg- enyhén rózsaszínes. Ezt is kipróbáltam. Meglátom, mekkora sikere lesz, illetve elfogy-e, s aztán jelentem ki, hogy főzök-e még, vagy sem. 

A tartósítószer pedig... nem sűrűn használok, lekvárokba például egyáltalán nem. Most erre vetemedtem. 

Gyömbéres répasüti

Húsvétra terveztem, sok más társával együtt, de szelektálnom kellett, idén csak magunknak sütöttem.
Tavaly ilyentájt sütöttem először répás sütit. Persze, hogy gyanakodva kóstolták meg, milyen dolog az, hogy a levesbe való zöldség sütibe kerül? De meglepően jó volt a fogadtatása, mindenkinek ízlett.
Ez most kicsit más, az itt talált receptet követtem többé-kevésbé. Igazából a bele való gyömbérnek köszönhetően akadt meg rajta a szemem. Érdekes, de igen kellemes ízhatás lett. Ami még jobban meglepett: tömör, ragacsos tésztára számítottam, közben egy könnyű, majdhogynem piskótaszerű lap sült ki belőle.
Tehát nem kell a répától tartani, sütiben is megállja a helyét!

Hozzávalók:
A répás masszához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg répa (pucolás után mérve)
• 1,5 dl olaj
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• csipet szódabikarbóna
• 25 dkg liszt
• csipet só
• hüvelykujjnyi darab gyömbér
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1-1 narancs és citrom kicsavart leve

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 4 evőkanál cukor
• 2 dl habtejszín
• + maréknyi darált dió a tetejére

Így készült:

A répát a reszelő kis lyukú oldalán lereszeltem a megpucolt gyömbérrel együtt.

A tojásokat összekevertem a cukorral, majd sorra belekerült az összes többi hozzávaló és alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam.

180 fokon tűpróbáig sütöttem, illetve amíg a teteje szépen világosra pirult.

Mikor kihűlt, rákentem e krémet, beszórtam a tetejét maréknyi darált dióval és már kóstoltuk is.

Így készült a krém: a pudingokat a tejjel és a cukorral megfőztem. Hagytam kihűlni, időnként megkavartam. A tejszínt felvertem, a pudinggal több részletben összekevertem.

 Szerettük! 

Csak a hozzávalók listája hosszú, elkészíteni egyszerű is meg viszonylag gyors is. Csak keverni-kavarni és sütni kell. A krémmel sincs sok macera.

Nálunk amúgy is sok répa fogy, levesekbe sem sajnálom, köretnek is finom, párolva, zöldfűszerekkel. Ha tepsis krumplit sütök, abba is mindig kerül, vegyes párolt zöldségeknek is fontos összetevője. Ezután hébe-hóba sütibe is beleszemtelenkedik. 😀

Avokádókrém

Nem a legétvágygerjesztőbb látványú kenyérre való kence ránézésre, de nagyon szeretjük! Meg aztán egészséges is. Kétszer is ezt vacsiztunk gyors egymásutánba, de máris jöhetne  megint. Fel is írtam a bevásárlólistára. Bár most semmi kedvem kimozdulni, egészen belejöttem az itthon maradásba. De előbb-utóbb muszáj lesz, rohamtempóban fogy a tej. 😉
Szóval gyorsan finomat: a néhány belevalót bedobálom az aprítógépbe, néhány fordulat, s kész is.

Hozzávalók:

• 1 érett avokádó
• 1 nagyobb paradicsom
• 1 nagy fej lilahagyma
• nagy csipet só
• fél citrom leve

Így készült:

Az avokádót kettévágtam, kanállal kivájtam a belsejét, aprítógépbe tettem. A megpucolt hagymát és megmosott paradicsomot feldarabolva szintén a gépbe tettem, a sóval és citromlével együtt.

Pépesítettem a zöldségeket, s pirítósra kenve már ettük is.

Az avokádó akkor érett, ha a héját megnyomva érezhető, hogy puha a belseje, s bele könnyen kikaparható. Ha éretlen, néhány nap alatt a kamrában is megpuhul.

Mezítlábas vargabéles

Nem friss bejegyzés, de már az új időszámítás alatt született. A legelején. Egyszerű, hevenyészett desszert, akár második fogásnak is megteszi.

Legutóbbi konyhai merényletem. Azaz majdnem, a legutóbbi kóstolás utáni fotózásra vár.
Leányzóm hetek óta emlegeti a vargabélest. Ezért a legutóbbi vásárlás során vettem túrót, hogy meglephessem vele. De vagy nem értem rá, vagy volt más süti, mindig odáztam az elkészítését, mindaddig, míg rátekintve a csomagolásra, rádöbbentem, hogy másnap bizony lejár a szavatossága. Mivel leveles tészta nem volt otthon, s ahhoz már nagyon délután volt, hogy tésztát is gyúrjak, így csak olyan hevenyészett, vargabélesnek csúfolt, de azért finom sütemény lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 3 tojás
• 15 dkg cérnametélt

A cérnametéltet bő, csipetnyi sóval ízesített vízben 1 perc alatt megfőztem, majd leszűrtem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal és -lével, vaníliás cukorral, egész tojásokkal. Végül a cérnametéltet vegyítettem el benne.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe (20×30 cm-es) simítottam a masszát, 190 fokon sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

Leányzóm így is örült neki, másnap suliba is ezt vitte.

Következő napon, pénteken meg már nem tudott iskolába menni. Ugyanis mi közvetlenül a szlovák határ mellett lakunk, s busszal jár Esztergomba iskolába Szlovákián keresztül. Ekkor már lezárták a határt. Holnap kénytelen lesz körbe elmenni a holmijáért, mert sok mindene ott maradt. S érettségi előtt állván, a tanulás nem állhat le. Az jutott eszembe, hogy talán a ballagás is elmarad, meg az ezzel járó emlékezetes utolsó alkalmak. De ez még mindig a kisebbik baj. Ha ezzel meg tudjuk előzni a nagyobbat, állunk elébe.

Gyömbéres-citromos méz, immunrendszer erősítő gyanánt

Régebb készítettem már hasonlót, de csak úgy, hogy a feldarabolt gyömbérre-citromra ráöntöttem a mézet. No meg fahéjdarab is került bele. Testvéreim gyártottak ilyet, összeturmixolva az egészet. Én is tervbe vettem, de nem kaptam gyömbért. Aztán hétfőn, mikor összegyűjtve az intézni valókat, nyakamba vettem a falut, a legközelebbi kisboltba találtam. Minek messzire menni!
Itthon pedig aprítottam, turmixoltam, meglepődtem, milyen folyékony lett, a gyerekek első kóstolásra fintorogtak neki. Szerintem teljesen rendben van az íze, kicsit csíp a gyömbértől- de hát a gyógyszert sem azért esszük, mert finom. Ráadásul ez ha nem használ, ártani biztos nem árt.

Hozzávalók:

• 1 darab gyömbér (kb. tojásnyi méretű)
• 2 citrom
• 3-4 dl méz

Így készült:

A gyömbért megpucoltam, apróra vágtam. A citrom héját levágtam, a magjait kiszedtem, de mivel sok leve kifolyt, mire elvégeztem azt a műveletet, amit ajánlottak, a másodiknak csak simán kicsavartam a levét és úgy tettem bele. (Tehát csak a külső sárga és fehér héját kéne eltávolítani, meg a magokat, a többi mehet bele- a gerezdeket elválasztó hártyával együtt.) Ráöntöttem a mézet. Nem mértem, a nagy üveg  méz felét ráöntöttem. Vettem a botmixert s összeturmixoltam.

Üvegbe töltöttem, hűtőbe tettem, s naponta legalább 1-1 kiskanállal eszünk belőle.

Fogyasztás előtt át kell keverni, mert a méz leszáll az aljára.

Valamit ezzel is tehetünk annak érdekében, hogy ellenállóbb legyen a szervezetünk. 

Nem írok regényt a gyömbér/citrom/méz jótékony hatásairól, akit érdekel, utánaolvas. Én is azt tettem! 😉

Tejbeköles

Fenekestül fordult fel a világ, vagy inkább magába fordult, mert most ezzel teszünk jót mindenkinek. Már második hete, hogy itthonról "távoktatunk", de még annyi szabad időt nem tudtam csenni magamnak, hogy megírjak egy blogbejegyzést. Aztán ma délután elhatároztam, miután elvégeztem a mindennapi házimunkát, hagyok csapot-papot, s semmittevés közben blogot írok.

Főzni főztem közben, de azt is olyat, ami gyorsan megy. Meg amihez van itthon hozzávaló. Mindjárt sorolom, csak itt eszembe jutott a bevásárlási láz. Mi 1-2 hetente szoktunk vásárolni ennyi időre való élelmiszert, most sem tettünk másképp. Meg is döbbentem az alap élelmiszerek hiányán. Nem állok azok mellé, akik felvásárolták. De bízom benne, hogy most azok is megtanulnak főzni s felhasználják a sok cukrot-lisztet-olajat, akik eddig csak melegítésre használták a konyhát.
 Én biztos vagyok benne, hogy nem halnánk éhen egy jó darabig. Pedig csak a szokásos mennyiséget vásároltuk. Úgy érzem, vagyok olyan leleményes, hogy a kamrában lévő dolgok felhasználásából egy darabig eltartsam a családot.
Néhány ötlet: múlt héten krumplilevest főztem s mellé diós tésztát. Ez fél óra alatt kész volt. A diós tésztához gondolom nem kell recept, a kifőtt tetszés szerinti tésztára cukros-vaníliás darált diót szórunk. A család odavan érte, én nem annyira. Ez két napra elég volt ebédre. Aztán brokkolikrémleves készült, tökfőzelék és fasírt volt a második. No ekkor már én is nevettem magamon, el is neveztem karanténkosztnak: a tök a fagyasztóból volt, tavaly tettem el lereszelve, a fasírt pedig egy valahogy elrejtőzött s takarítás során megtalált, két hónapja lejárt húskonzervből készült. Semmi baja nem volt, így azt is felhasználtam. Erről fotó is készült:

Aztán hétvégén a szokásos húsleves főtt, amiről még nincs bejegyzés, mellé nyúlhús krumplival és birsalmaszósszal. Ez majd következik valamikor.
Ma pedig leves még volt, s mellé megint csak gyors másodikat terveztem készíteni, abból, ami itthon van: tejbekölest. Annyira nem gyors, mert elég sok idő kell neki, mire megfő, de egyszerű és finom.

Hozzávalók:

• 1 l tej
• 1 nagy csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 darab citromhéj (bio, levágtam körbe a héját 1 fél citromnak)
• 3 dl köles

Így készült:
A tejet a sóval, cukorral, vaníliával, citromhéjjal főni tettem. Mikor már forró, belemértem a kölest, és sűrűn kavargatva (nem állandóan, de mindjárt-mindjárt átkavartam) hagytam addig főni, míg a köles megpuhult. Addigra már majdnem teljesen besűrűsödik. Lefedtem, hagytam kicsit pihenni.
Sárgabaracklekvárral  ettük.

Ugyanúgy, mint a tejberizs vagy gríz, kakaós vagy fahéjas cukorral is lehet tálalni, ízlés szerint.
Ritkán eszünk kölest, pedig méltatlanul mellőzött, egészséges gabonaféle. Nincs jellegzetes íze, a fűszerezés határozza meg azt.
Mondhatni, hogy olyan zűrzavar s annyi minden van a fejemben, mint amilyen most ez a bejegyzés lett. Ez általában jellemző rám, de most hatványozottan...