2013. december 23., hétfő

Boldog karácsonyt!

Karácsonyig még szándékoztam egy-két bejegyzést írni, de már nem erőltetem. Inkább pihenek egy kicsit az egész napos sütés-főzést követően:-)
Szeretetben, örömben, sütiben gazdag békés karácsonyt kívánok minden kedves Látogatónak!

2013. december 20., péntek

Ecetes sós stangli

Még valamikor ősszel sütöttem, de mivel karácsonyra is el szeretném készíteni, előkerestem a receptet. Nem kis időbe került fellapozni a sok újságot:-) De végül csak előkerült, s szokás szerint majdnem az utolsóban volt. Aztán a fotót hozzá előkeríteni sem volt túl egyszerű, de így jár, aki mindent elhanyagol:-)
Munkahelyen ettem egyszer finom sós ropogós rudakat, s meg is kérdeztem, leveles tésztából készült? Nem, ecet van a tésztájában, ez a ropogósság titka. Amint később rátaláltam erre a receptre (Receptözön, 2012/6.), tettem is egy próbát. Amúgy is szeretem a sós ropogtatni valókat, de ez különösen finom. Vasárnap sütök belőle jó nagy adagot; már azért is nagyot, mert tudom, hogy rá fogok járni karácsonyig.



Hozzávalók:

  • 70 dkg liszt
  • 50 dkg margarin
  • 12 evőkanál víz
  • 2 evőkanál 20%-os ecet
  • 2 teáskanál só
  • 1 csomag sütőpor
  • reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a vizet, ecetet, összegyúrtam. Nem tettem bele egyszerre az egész vizet, de végül kellett a 12 kanál víz, hogy összeálljon.
Néhány órás (vagy egy éjszakás) pihentetés után kinyújtottam, reszelt sajttal szórtam be a tetejét, jól rányomkodtam. Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Ezúttal a tésztájába is fogok sajtot tenni, a margarin felét pedig zsírral helyettesítem. Ettől még ropogósabb lesz:-)

2013. december 19., csütörtök

Diós hókifli

Nem is olyan rég volt, hogy először sütöttem hókiflit, s rögtön Lányom kedvencévé vált. Azóta volt ismétlés is, de mindig szilvalekvár került bele. Ezúttal dióval szerettem volna tölteni. Már hozzáláttam a tészta összeállításához, amikor jött az ötlet, hogy abba is kerüljön dió. Így kívül-belül diós lett, s nem is lett rossz:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • nagy csipet só
  • 25 dkg margarin
  • 1 nagy evőkanál zsír
  • 1,5-2 dl tejföl
  • 10 dkg darált dió
A töltelékhez:
  • 15 dkg darált dió
  • 3-4 evőkanál cukor
  • 3-4 evőkanál lekvár
  • vaníliás porcukor a forgatáshoz
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a diót és kanalanként a tejfölt. Annyit, hogy összeálljon a tészta, gyúrható legyen.
1 órányi pihentetés után 10 gombócra osztottam.
A töltelékhez a diót a cukorral és a lekvárral összekevertem. Narancslekvárt használtam, de a sárgabarack is tökéletes. Annyi lekvár került bele, hogy összeálljon a dió.
A tésztagombócokat egyenként kerekre nyújtottam, 8-ba vágtam, majd megtöltöttem a lekváros dióval, felsodortam, kiflivé hajlítottam. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirulásig sütötem.
Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam.


A vasárnapi süti szerepét töltötte be a hókifli, amikor is meggyújtottuk a 3. gyertyát az egy hét késéssel elkészült adventi "koszorún". S bármilyen hihetetlen, következik a 4. gyertya, s már nyakunkon is a karácsony. Mindig nagy izgalommal és nagy tervekkel készülök rá, amiből aztán töredéke valósul meg. De a konyhai teendőket -sütés, főzés- nem hagyom háttérbe szorulni:-)
Most felszusszanhatok egy kicsit, ugyanis a néhány nap megspórolt szabadságot élvezem. Azért ülök itt:-) S kiélvezhetem a konyhám adta lehetőségeket!



2013. december 8., vasárnap

Blogkóstoló 13. Túrós lepény

Ez a Blogkóstoló forduló a 13 szám bűvöletében folyik:-) Már a 13., bármilyen hihetetlen; az évszámban is szerepel, no meg a határidő is 13-a, Luca napja. Még jó, hogy nem vagyok babonás:-) A lelkes háziasszonyról is ejtsek szót, aki nem más, mint Janka, a Csak, mert szeretem blog írója. Nem néztem utána, hogy rekordszámú-e a játékra jelentkezők száma, de soookan vagyunk.
Janka a Csigabige kuckója nevű blogot sorsolta nekem. Szeretem, ha eddig ismeretlen blog jut nekem, így mindig új, érdekes receptekre bukkanok. Ezúttal is! Már a sorsolás után rögtön végigböngésztem a blogot, s máris lett kedvencem. De biztos, ami biztos, újra átnéztem, s miután jó néhány receptet lejegyeztem, az elsőként kinézett lett a nyerő, a túrós lepény. Mellette fej fej mellett haladt a linzer jó sokáig, mivel ez inkább karácsonyi jellegű -ugyanis plusz feladatként az ünnepekre való készülődés megkönnyítését kaptuk-, de ... nem volt kedvem babrálni vele. Ilyen is van:-) De az sem marad megsütetlenül, sort kerítek rá hamarosan!
A túrós lepényt is el tudom azért képzelni a karácsonyi sütik között, mert nem közönséges lepény ez, lekvárréteg bolondítja meg ízét is, látványát is. Fincsi, de tényleg!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

  • 50 dkg liszt
  • 15 dkg zsír
  • csipet só
  • 3 tojás sárgája
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg cukor
  • kb. 1,5 dl tejföl
A töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 16 dkg cukor
  • 3 tojás fehérje
  • 1 csipet só
  • 3 evőkanál gríz
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1 kis üveg lekvár (nekem sárgabarack)
Így készült:
A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A tejfölt apránként adagoltam hozzá, elég sok kellett, hogy összeálljon. Kb. egy órát pihentettem.
Közben a túrót a cukorral, vaníliás cukorral összetörtem, hozzáadtam a citrom és narancs reszelt héját, a grízt. A tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, ezt is a túróhoz kevertem. 
A tésztát 3 részre osztottam. Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Megkentem a lekvárral. Erre került a második lap, majd a túrótöltelék, végül az utolsó lap. 
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
Porcukorral díszítettem a sütit.

Kis változtatásokon azért átesett a süti. A laphoz eredetileg nem kellett volna cukor, én tettem. A töltelékbe tett narancshéj is saját ötlet, a citromlét viszont kihagytam. Kipattant egy olyan szikra is, hogy 4 lap legyen, s alsó 2 és felső 2 között legyen lekvár, középen meg a túró, mert szeretem a szimmetriát. De elhessegettem, tartsam már egy kicsit magam az eredetihez:-) Majd egyszer, Blogkóstolón kívül megsütöm úgy is.
Csigabige, köszönöm a receptet, Jankának pedig a játéklehetőséget!


2013. december 4., szerda

Madártej szelet

Az utóbbi időben jó néhány családi esemény esett meg. Az őszi-téli hónapokra tömörülő születés- és névnapok mellett keresztelő és esküvő is volt a családban. Persze pont ilyenkor nincs időm, kedvem leülni megörökíteni a recepteket, pedig sütöttem ám rendületlenül! Fotó van a legtöbbről, recept némelyike elfelejtve, elkeveredve. Így a legutóbbi következik, aminek elkészítési módja -sőt még íze is- él emlékezetemben.
Előző este kajtattam recept után, de olyat kerestem, ami elkészítése után 1-2 órán belül fogyasztható. Mert munkát követően, azaz 5 után tudtam elkészíteni. A madártej szeletre esett a választásom. Több receptet átnéztem, végül egyiket sem követtem szó szerint. De a lényeg benne van: tojásos-vaníliás krém, jó sok hab. Szerettem ám!

Hozzávalók:
A laphoz:

  • 7 nagy tojás fehérje
  • 1 csipet só
  • 7 evőkanál cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 7 evőkanál liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 7 tojás sárgája
  • 5 dl tej
  • 5 evőkanál liszt
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
A habhoz:
  • 6 dl tejszín
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3 evőkanál cukor
  • 2-3 habfixáló (szükség szerint)
Így készült:
A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. Hozzáadtam a lisztet és sütőport, óvatosan összekevertem. Sütőpapírral bélalt tepsibe simítottam, 175 fokos sütőben megsütöttem.
A krémhez a tojások sárgáját előbb 2 kanál liszttel, majd a többivel, 1-1 kevés tejjel váltakozva simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, és a vaníliás cukorral, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Előbb összecsomósodott, de addig kell kavargatni kis lángon, míg kisimul.
Időnként megkeverve hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s kanalanként belekevertem a tojássárgás pépet.
A krémet a kihűlt lapra simítottam.
A tejszínt a cukorral és vaníliás cukorral felvertem. Mivel nem akart elég kemény lenni, habfixálót is tettem bele.
A habot a krémre simítottam.
1-2 órás hideg helyen való pihentetés után szeleteltem is.

A lapot sikerült túlsütnöm. Benn felejtettem a sütőben (így jár az ember lánya, mikor ezer fele gondol egy időben), szerencsére nem túl későn kaptam észbe. Kicsit kiszáradt, de nem égett meg. Éppen ezért nehéz volt szeletelni, de enni már nem volt annyira megerőltető:-) 

2013. december 1., vasárnap

Boci tészta

Másodjára sütöttem meg rövid időn belül ezt a sütit. Nem csak azért, mert egyszerű és finom, hanem mert első alkalommal kifelejtettem belőle egyik összetevőt. Mikor már a tepsiben várta, hogy beteljesüljön a sorsa, vettem észre, hogy az olajat csak odakészítettem, de nem került bele. De így is meglepően finom volt. Aztán úgy 2-3 hét múlva Gergő az Erzsébet-bálba való készülődés hevében bejelentette, hogy sütit is kell vinni. Egy ilyen gyors süti még belefért, meg aztán úgy is kíváncsi voltam, hogy a kifelejtett olaj tetézi-e a finomságát a sütinek. Csak omlósabb lett, de valahogy az előző mégis jobban ízlett. Vagy csak az újdonság varázsa tette meg akkor a hatását?
Igazából a szalalkáli keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis ezt a fújtatót még nem használtam kevert sütibe. De nagyon jót tesz neki, piskóta állagú lett tőle a süti. Finom, puha, s a barna részbe belecsempészett csoki is dob rajta.

Az olajmentes, első süti
Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

  • 3 bögre liszt
  • 2 bögre cukor
  • 1,5 bögre kefir 
  • 0,5 bögre olaj
  • 3 tojás
  • 1 csomag szalalkáli
  • 1 evőkanál kakaó
  • 10 dkg étcsokoládé
Így készült:
A tojásokat elkevertem a cukorral, majd a kefirrel, olajjal, liszttel elkevert szalalkálival. 
A simára kevert massza kétharmadát kikent tepsibe simítottam. A többihez kevertem a kakaót és a gőz fölött felolvasztott csokit. 
A tepsiben lévő masszára kanalaztam, majd villával lazán átkevertem a kétféle tésztát.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Ilyen egyszerű elkészíteni, s ugyanannyira finom. 
(Recept forrása: Édes és sós házi sütemények. Jó néhány sütit sütöttem már a könyvből, s még jó néhány várat magára.)

2013. november 10., vasárnap

Diónéd

Mikor kinéztem a receptet, akkor jöttem rá, hogy szinte teljesen megegyezik Hankka tótsüteményével, ami elkészítésre vár. A hozzávalók arányai másak, valamint a tótsütiben citrom is van. Na sebaj, majd Hankka szerint is elkészítem, hisz annyira finom!
Hozzávalók:

  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 6 tojás fehérje
  • 15 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 30 dkg darált dió
A mázhoz:
  • 6 tojás sárgája
  • 20 dkg porcukor
Így készült:
A margarint, cukrot, vaníliás cukrot kikevertem, majd a tojásfehérjék hozzáadásával tovább kevertem, míg egynemű nem lett. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, majd a diót. Alaposan összekevertem, majd tepsibe simítottam.
Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Közben a sárgákat a porcukorral fehéredésig kevertem. 
Amint kivettem a sütit a sütőből, rögtön rákentem a mázat, s hagytam kihűlni, utána szeleteltem.


(Recept forrása: Házias konyha. Édes és sós sütemények.)
Jóval több cukor kellet volna bele: a laphoz 28 dkg, a mázhoz 30 dkg. Ezt rengetegnek találtam, azért egy tepsi sütit 40 dkg cukor is eléggé megédesít. Jól gondoltam! Finom, pihe-puha süti lett belőle. Kóstolgatás közben jött az ötlet, hogy ha darálás előtt megpergelem a diót, még finomabb lett volna.
Szöget ütött a fejembe a süti neve. A dió rendben, de mit jelent a néd szó? Azt gondoltam, régen volt valami jelentése, de nem találtam nyomát. Így marad a rejtély:-)

2013. november 6., szerda

Csokis pite

Már számtalanszor elhatároztam, hogy előre eldöntöm, mit sütök egy bizonyos alkalomra. Mondjuk vasárnapra, mint most is. Több okból is: hogy beszerezhessem az esetleg hiányzó belevalót, és hogy megelőzzem az időrabló keresgélést. De nem mindig tartom magam az elhatározáshoz. Most sem. Hát vettem a már számtalan lapot is tartalmazó régi sütis füzetemet, s miután a régebb leírt receptek egyike sem felelt meg, sorra vettem a lapokat az innen-onnan lefirkantott sütireceptek átnézése végett. Szerencsével jártam, találtam egy megfelelőnek tűnőt. Itt találtam valamikor. (Újabban a recept lelőhelyét is lejegyzem, nehogy szó érje a ház elejét:-))
Gyorsan nekiálltam, hát ilyen lett:

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 30 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 30 dkg margarin
  • 2 tojás sárgája
  • 2 evőkanál víz
A töltelékhez:
  • 6 tojás + 2 fehérje
  • 30 dkg cukor
  • 10 dkg darált dió
  • 5 teáskanál (holland) kakaó
Bevonni:
  • 14 dkg étcsokoládé
  • 2 dkg vaj
Így készült:
A tésztához előbb a margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam.
Egy órányi pihentetés után kettéosztottam, mindkét részt tepsi méretűre nyújtottam.
A töltelékhez elkevertem a tojások sárgáját a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót. 
A fehérjéket - a tésztából kimaradtakat is- felvertem, majd több részletben a kakaós részhez kevertem. Végül a diót is beleforgattam.
Egyik lapot tepsibe tettem, ráborítottam a tölteléket, elsimítottam, majd befedtem a másik lappal.
Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. A biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött a vajjal felolvasztott csokival.
Most látom a sebtében készült fotókon, milyen csunyuska szeletek lettek. Evés közben nem igazán törődtünk vele:-) Csak azért, mert finom volt. 
Csoki nincs az eredeti tetején, de gondoltam, ha már csokis, legyen még csokisabb. Nem volt a legjobb ötlet, mert az omlós, morzsálódós lapon nem akart elkenődni, húzta magával a morzsákat is. Ezért villával becsíkoztam, hogy némileg elrejtsem a hepehupákat. 

2013. november 3., vasárnap

Tepertős pogácsa

Miközben az interneten barangoltam, persze recepteket böngészve, belebotlottam a tepertős pogácsába. Márpedig olyan szép levelesbe, amilyet Anyukám készített. El is gondolkodtam rögtön, hogy blogos korszakom óta nem sütöttem tepertős pogácsát? Pedig igencsak előkelő helyen szerepel a kedvencek között.
Húsboltban jártamkor kerestem is zsírnak való szalonnát. Nem volt, csak tokaszalonna. Kis falunkban nem azt veszek, ami szeretnék, hanem ami van:-) Nem úgy viselkedett, mint elvártam volna tőle, de jó húsos lévén finom zsír és még finomabb tepertő lett belőle. Annyira finom, hogy elég kevés érte meg, hogy pogácsa legyen belőle. De lett:-)

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  •  6 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 1 teáskanál zsír
  • 30 dkg tepertő (több kéne bele, de ennyi maradt)
  • 1 tojás a lekenéshez
Így készült:
3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem a sót, beleütöttem a tojást, hozzáadtam az élesztős tejet. A többi tej fokozatos hozzáadásával közepesen kemény tésztát dagasztottam. Én beleöntöttem mind a 6 dl tejet, így picikét lágy lett. Kis liszt hozzáadásával segítettem rajta. Végül a szírt is beledagasztottam.
Letakarva hagytam megkelni.
Közben a tepertőt ledaráltam. Kevés sót még kevertem hozzá, mert kissé sótlannak találtam.
A megkelt tésztát kinyújtottam. Harmadára rákentem a darált tepertőt, majd hajtogattam: az üres részt a megkent rész felére, majd a másik felet ráhajtottam. Még háromba hajtottam. Letakarva fél órát kelesztettem. Kinyújtottam, újabb hajtogatás után újabb fél órát pihent. A harmadik nyújtást követően -jó ujjnyi vastagra nyújtottam- tetejét bevagdostam, kiszaggattam úgy, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva nem lesz leveles. Tepsibe rakosgattam, tetejét felvert tojással lekentem.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Több tepertő kellett volna bele, de így is elfogyott. 
Mikor a tavasszal otthon voltunk, ígéretet tettem Nagynénémnek, hogy legközelebb Őt is meglátogatjuk, mert amúgy nem esik útba, mindig kimarad. Ha már ott voltunk, unokatestvéremékhez is elmentünk. Elmondták, hogy szokták olvasni a blogomat, és Bálint unokatesó kiemelte, hogy neki különösen tetszik, hogy sokszor hivatkozok Anyukára. Mint most is... Nekem ez természetes, fel sem tűnt. Hisz Tőle tanultam a tepertős pogácsa ily módon való elkészítését is. Mint annyi minden mást is. S mennyi mindent nem lestem el, és mennyi mindent szeretnék még kérdezni Tőle... 

2013. október 30., szerda

Blogkóstoló 12. Kráter szelet, vaníliás tejbegríz, süni, süti

Múlt hét végén megijedtem, hogy akkor jár le a határidő, miközben épp Unokaöcsém keresztelőjére sütöttem. De megnyugodva vettem tudomásul, hogy még egy hét áll rendelkezésemre. Húúú, minő megkönnyebbülés.
Zsuzsa, a legújabb forduló tortatündér háziasszonya a SüniSüti blogot sorsolta nekem. Ha már süti, csakis nekem való lehet:-) Jártam már a blogon, de most fogtam magam, s elejétől végéig átböngésztem. Fele süni, fele süti a blognak, a nevéhez méltóan:-) A blog ifjú írója szokatlan háziállatot dédelget, egy Samu nevű cuki sün tulajdonosa. S mindenféle sün-vonzatú dolog gyűjtője, közzétevője. Érdemes betérni hozzá, nem csak a receptekért, de meglepően sok formában köszön vissza a kedves állatka, a sün a blogjáról!
A sünit is megcsodáltam, de elsősorban a sütiket tanulmányoztam tüzetesebben. Jó néhányat lejegyeztem, majd levonultam a konyhába, s miután leszűkítettem a kört, elkészítettem a gyerekeknek délutáni nasinak a vaníliás tejbegrízt, lévén nagy tejbepapi rajongók, majd megsütöttem a kráter szeletet, mindannyiunk kedvére.
S ha már sün, Gergő szobájából kerítettem egyet a fotózáshoz:-)

Vaníliás tejbegríz

Hozzávalók:

  • 1 l tej
  • csipet só
  • 1 csomag vaníliás pudingpor
  • 5 evőkanál cukor
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 6 evőkanál gríz
Így készült:
A tej nagy részét a sóval, cukorral és a vaníliás cukorral főni tettem. A pudingport a többi tejjel elkavartam. A grízt és a pudingos tejet a forró tejhez öntöttem, kavargatva sűrűre főztem.
Kakaóval megszórva, még melegen ettük.
 
Kráter szelet

Hozzávalók:
A pudinghoz:
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
  • 5 evőkanál cukor
  • 8 dl tej
A tésztához:
  • 5 nagy tojás
  • 20 dkg cukor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 1 dl tej
  • 1,2 dl olaj
  • 30 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • csipet só
A tetejére:
  • 4 dl tejföl
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál cukor
Így készült:
Megfőztem a pudingot a 8 dl tejben, a cukorral.
A tésztához előbb a tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót, lisztet, sót, sütőport, tejet, elkevertem, majd 2-3 részletben hozzákevertem az olajat.
A masszát kikent tepsibe simítottam (28×34 cm-es). Rákanalaztam a pudingot és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Közben a tejfölben elkevertem a cukrot és vaníliás cukrot, majd a még forró sütire kentem.
Mivel nagy tepsiben szándékoztam sütni, kicsit emeltem az adagon. A puding soknak bizonyult, de sebaj, a maradékot kikanalazták. Aki meg kitalálta a tejfölt a tetejére, annak csak gratulálni tudok. Igazán jót tesz a sütivel, annyival puhább, krémesebb, nagyon finom tőle.
Süni, köszönjük a recepteket, a többit is, ami még elkészítésre vár!

Diós-vaníliás-csokis szelet

Ez a süti valamikor nyár végén, ősz elején készült. Nyáron hanyagolom a krémes sütiket, bármennyire is szeretem őket. De egy idő után hiányérzetem támad. Hogy mi is hiányzik, akkor jöttem rá, mikor megláttam ezt a sütit a frissen vásárolt újságban. Neki is láttam hamarosan.

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 7 tojásfehérje
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 15 dkg darált dió
  • 4 evőkanál liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 7 tojássárga
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás pudingpor
  • 7 dl tej
  • 25 dkg margarin
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 1 evőkanál kakaó
  • szögletes vajas- vagy háztartási keksz
  • maréknyi darált dió
Így készült:
A tojásfehérjéket csipet sóval felvertem, majd a cukorral és vaníliás cukorral tovább vertem, míg kemény lett. Hozzákevertem a diót, kanalanként a lisztet a sütőporral együtt.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokon tűpróbáig sütöttem.
A krémhez habosra kevertem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáadtam a pudingporokat, s kevés tejjel simára kevertem.
A többi tejet főni tettem, a tojássárgás keveréket hozzáöntve állandóan kavarva sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni.
A margarint kikevertem, majd kanalanként hozzákevertem a pudingot. 
Fele krémet a kihűlt lapra simítottam, majd kiraktam keksszel. 
A krém másik feléhez hozzákevertem a felolvasztott, de nem forró csokit és a kakaót, a kekszre simítottam.
Tetejét beszórtam darált dióval. Másnapra megpuhult a keksz s jól lehetett szeletelni. 
(Recept forrása: Receptözön. 2013/9.)

 De ha valaki azt hiszi, hogy aztán telezabálom magam sütivel, téved:-) Többnyire addig tart a kíváncsiságom, míg megkóstolom. Nagyon kell szeressem azt a sütit, hogy két szeletnél többet megegyek belőle. Később még rájárok 1-1 szelet erejéig, aztán lesz belőle tízórai mellé nasi. Akkor miért sütök? Mert szeretek. Más horgászni jár vagy keresztszemest varr, én sütök. A család meg élvezettel elfogyasztja munkám eredményét.

2013. október 29., kedd

Csokis-meggyes szelet

Hédikém muffint akart sütni. Ki is nézett egy receptet, de a konyha éppen nem állt készen ilyen horderejű munkára. Rábeszéltem egy sima, tepsis változatra. A massza maradt, csak éppen egy kis tepsibe borítottuk bele, s kisülve felszeleteltük. Büszke is volt az alkotására, s rám kötötte, feltegyem ám a blogra. Kicsit megkésve, de teljesítem a kérését:

Hozzávalók:

  • 2 tojás
  • 15 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 2 dl tej
  • 25 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 3 evőkanál kakaó
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 1 üveg magozott meggybefőtt
Így készült:
A tojást, cukrot, olvasztott margarint habosra kevertük. Hozzáadtuk a tejet, lisztet, sütőport, kakaót, simára kevertük. Végül a darabokra vágott csoki és a meggy került bele.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttük.
Gyors, finom, puha "muffin" lett belőle. Valamiért nem rajongok ezért a formában sült sütiér. Nem tudom megmondani az okát, de kerülöm a készítését, pedig a gyerekek gyakorta kérik. Talán mert a kevert tészták nem a kedvenceim... talán mert elfoglalja az egész konyhát... mert több a munka vele. Sorra meg tudnám cáfolni mindegyiket:-) Marad a gyerekeknek az elkészítése. 

2013. október 28., hétfő

Mákos zserbó

Még soha nem sütöttem zserbót. Mákosat főleg nem. Mert Férjem állítása szerint nem szereti az eredeti, diós zserbót, a mák meg nem a legnépszerűbb sütibe való kosztosaim körében. De a legújabban beszerzett receptes könyv borítójáról ez a süti köszönt vissza. Igencsak biztatóan. Neki is láttam. De nem elszúrtam? :-) Ott volt előttem a fotó a három lapból álló, vastag töltelékkel büszkélkedő szeletekről, az én fejecskémben mégis négy lap motoszkált. Hát ennek megfelelően számoltam, emeltem kicsit a tészta hozzávalóit, hogy a nagy tepsit kitöltse már az a süti. Hogy én mit lekínlódtam azokkal a lapokkal! Ez nem újság nálam, ha lapokat kell nyújtani, de ez most különösen szemtelen volt. Kinyújtottam a tepsi méretére, de amint rátettem a lekvárral, mákkal gazdagított előző lapra, nem átallott összeugrani. Így minden következő lap kisebb lett. Nem tudtam mit tenni vele, így sült meg. A szélét körben levágtam, a közepét pedig kimondottan szerették! Ez volt a kárpótlás a bosszankodásért:-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:
  • 60 dkg liszt
  • 17 dkg porcukor
  • 20 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1,5 dl házi tej + szükség szerint
A töltelékhez:
  • 1 üveg baracklekvár
  • 30 dkg darált mák
  • 15 dkg cukor
  • 1 citrom reszelt héja
A tetejére:
  • 15 dkg étcsokoládé
  • 2-3 dkg vaj
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztben elmorzsoltam a margarint, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kemény lett. Ha még kevés tejjel lágyítanom kellett volna, nem ugrott volna össze. Na majd legközelebb:-)
A tészta egy órányit pihent.
Közben a darált mákot elvegyítettem a cukorral, reszelt citromhéjjal. 
Négy észre osztottam, egyenként kinyújtottam őket. Az elsőt tepsibe tettem, lekentem lekvárral, beszórtam a mák harmadával. Ráhelyeztem a következő lapot, lekvár, mák következett, majd még egyszer megismételtem, s befedtem az utolsó lappal. 
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött a vajjal felolvasztott csokoládéval. 
(Recept forrása: Házias konyha. Édes és sós házi sütemények.)
A 3 laphoz 50 dkg liszt és 15 dkg margarin szükséges, a többi hozzávalóból ugyanannyi. Mivel a töltelék is 3 fele osztódott, vékonyabb lett a kelleténél. De így is elfogyott, s a sikerét látva merek diós zserbót is sütni, remélve, hogy nem fog csődöt mondani. De szigorúan 3 lapból:-)


2013. október 15., kedd

Sajtos lapok

Előbb kockáknak akartam nevezni, de még jön valami matematikus, s kifejti, miért is nem kockák. Hát valóban nem azok, csupán négyzet alakúakra vágtam, hogy ne a szokásos rúd formája legyen.
Már két hete nem sütöttem sóst, de már fájt rá a fogam, így megleptem magam. Meg a többieket is, mert olyan sikere lett, hogy hamarabb elfogyott, mint a zabkeksz.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1,5 teáskanál só
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg ömlesztett sajt
  • 3 tojás sárgája
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • reszelt sajt beszórni
Így készült:
A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd az ömlesztett sajttal, tojások sárgájával és annyi tejföllel, hogy összeálljon a tészta. Én 4 evőkanállal tettem bele, ez picit soknak bizonyult, ezért még kevés lisztet tettem hozzá, hogy elég kemény legyen a tészta.
Egy órányi pihentetés után nem túl vékonyra, úgy 1 cm-esre nyújtottam, tetejét beszórtam reszelt sajttal, jól rányomkodtam. 
Derelyevágóval négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem. Fontos, hogy jól süljenek meg, mert csak így lesz jó ropogós.
Nem csak ropogós lett, de a belseje réteges volt, mintha hajtogattam volna. Pedig nem...
Lehet, már szerepel hasonló a blogon. Nem egy receptet követve sütöttem, csak emlékeim alapján. De fincsi lett, ezért gondoltam megörökítésre érdemesnek.




2013. október 13., vasárnap

Zabkeksz

Már egy ideje teszem-veszem ezt a receptet, hozzávaló beszerzésére várva, meg alkalmat, időt, kedvet keresve az elkészítésére. Ma végre minden összejött.
 Eredeti neve karcsúsító zabkeksz. Ha valóban az lenne, szívesen elüldögélnék naphosszat egy könyvvel a kezemben  ilyen kekszet majszolva. Kellemest a hasznossal:-)
Én az ajánlott nyírfacukor helyett sima répacukrot használtam. Ettől eltekintve egészséges rágcsálnivaló, nem mellékesen finom is. Omlós, ropogós, enyhén édes.

Hozzávalók:

  • 4 kicsi tojás
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg darált dió
  • 10 dkg sós, pörkölt mogyoró, darálva
  • 10 dkg szezámmag
  • 1 csomag sütőpor
  • 50 dkg zabpehely
Így készült:
A zabpelyhet késes aprítóval megőröltem. Nem teljesen lisztté, maradtak benne darabok is.
A tojásokat a cukorral habosra kevertem. Hozzáadtam a megolvasztott margarint, ezzel is elkevertem.
A kókuszt, diót, mogyorót és szezámmagot is belekevertem, végül az őrölt zabpelyhet és sütőport.
Ragacsos, omlós massza lett belőle. Lényeg, hogy ne legyen lágy, összeálljon, nyújtható legyen. Én még kevés kókuszt tettem bele, de bármelyik hozzávalóval lehet segíteni az állagán.
Egy órányi pihentetés után enyhén lisztezett deszkán nem túl vékonyra nyújtottam, úgy 5-6 mm-esre. Tetszés szerinti kekszformával kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam, 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult.
3 nagy tepsibe fért bele, tehát elég sok lett belőle. Habár nem is olyan sok, mert fele már elfogyott:-)


Recept forrása: Receptözön Sütemények, 2013/4.
A sok benne lévő finomság közül leginkább a szezámmag íze uralkodik. A kókusz, amiből legtöbb van benne, kevésbé érzik. A sós mogyoró meg egyáltalán. Sós került bele, mert amúgy is szoktam az édes sütikbe is csipet sót csempészni, mert kiemeli az ízeket. 
A recept beküldője szerint kerülhet bele aszalt gyümölcs, fahéj, kakaó, csokidarabkák. Én is úgy gondolom, mindezekkel csak még finomabb lehet. Főleg a csoki ötlete tetszik:-)