Diós lekváros kelt kifli

Az egyik kedvenc, gyakran bevetett alap kelt tésztámból készült ez a kifli, amiből édes és sós sütemény is alakulhat. Most édes- és ha előző lekváros kifli a "századik", ez a százegyedik. 

Nem mostanában készült, de néhány hónapig ellennék az elmaradtak pótlásával, no meg a böngészéssel, hogy párosítsam a fotót a recepttel, meg fordítva. S közben mindig sütök újabbat- és megint ki akarok próbálni valamit, aztán újra vár valami felhasználni való alapanyag a konyhában- elvetemült vagyok. Aztán megetetem másokkal, amit alkottam. Persze előtte megkóstolom, de ehető szokott lenni a végeredmény. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál finomsó
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl olaj
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• lekvár tölteni
• 1 tojás lekenni
• darált dió, cukor, vaníliás cukor a forgatáshoz

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a sóval, a maradék 2 evőkanál cukorral, beleöntöttem az olajat és elmorzsoltam. A közepébe méleyedést készítve, beleütöttem a tojásokat és beleöntöttem a felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam. Ha túl kemény lenne a tészta, még kevés tejjel lehet javítani rajta. 

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben előkészítettem a darált diós keveréket- úgy 10 dkg darált diót és ugyanannyi cukrot, 2 csomag vanníliás cukrot összekeverek. Egy tojást felvertem.

A megkelt tésztát deszkára borítottam, 5 részre osztottam. Sorra mindegyiket nagy kerek lappá nyújtottam, félbe-negyedbe. majd a negyedeket is 2 vagy 3 részre osztottam, attól függően, mekkora kifliket akarok. Teáskanálnyi lekvárt raktam mindegyikre, felsodortam, lekentem a felvert tojással, meghempergettem a cukros dióba és így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni őket.

Reggelire, tízóraira, uzsonnára, vagy egy kiadós leves mellé másodiknak is megteszi. Vagy csak úgy, édesség iránti vágyat csillapítani. 

Szilvalekvár van benne, de bármilyen kerülhet bele, ami remlhetőleg nem folyik ki sütés közben. 

Ebből a tésztából készült már kalács is, kakaós és fahéjas, de sokféle módon felhasználható. Ha 2 teáskanál sót teszünk bele és cukrot nem, sósakat lehet készíteni belőle- például ebből a tésztából készül Hédi kedvenc kiflije, ami azóta sokszor készült, és mindig vajat használok a töltelékhez- tényleg nagyon finom tud lenni.

Lekváros kifli, a századik

 Nem számoltam meg ugyan, de biztosan sokadik. Ha többfélét sütök, szinte biztos, hogy valamiféle kifli is szerepet kap: mindenki szereti, kirándulni is tökéletes, lekvár van bőven, s kitalálhatom, most éppen hogyan készüljön. Persze más töltelékkel is lehetne, de önző módon rendszerint a lekvár mellett döntök, ami szilva legyen, mert nekem az a kedvencem. 

Időnként a férjeink kimenőt kapnak, ilyenkor legtöbbször koncertre mennek, s persze hogy nem engedem el az enyémet sütemény nélkül. Sörkorcsolya volt az óhaj-sóhaj, ami számomra valami sósat jelent, de ez most új megvilágításba helyeződött: az édes mind elfogyott, a sós kevésbé volt kelendő. De biztosan csak a szilvalekváros, roppanós, porcukros kifli az oka...

Ezúttal így készült:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• nagy csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 3 tojássárga
• 2 dl főzőtejszín
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 nagy üveg szilvalekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot tálba mértem és a margarin és zsír hozzáadásával összemorzsoltam. Mikor egyenletesen eloszlott benne a zsiradék, belekerült a tojássárga, vanília, tejszín és összegyúrtam. Keményebb, de azért gyúrható-formázható tésztának kell lennie.

Ha túl kemény lenne, pici tejjel lehet lazítani, ha meg lágyra sikerül, még kevés liszt kerüljön bele.

8 gombócra osztottam, mindegyiket sorra vékonyra, kör alakúra nyújtottam és félbe-négybe, majd 8 szeletre vágtam derelyemetszővel. Töltöttem, sodortam, tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem. Nem kell sötét színt kapnia, akkor túl száraz lesz. 

Sütés után porcukrot szórtam rá- de egy részét anélkül ettük, a lekvártól és a benne lévő kicsi cukortól úgy is elég édes volt. 

Így töltöttem: a lekvárra ráhajtottam a két tésztasarkot és kicsit rányomtam, utána sodortam kiflivé- így talán kevésbé folyik ki a töltelék. De azért itt-ott mégis megtalálja a kiutat, pedig kemény lekvárt szoktam beletenni. Persze nem üstben, egész keményre főzöttet, mert az tuti nem szökne ki. 

Kávé mellé tökéletes- utóbbi időben néhány kirándulásra is ezt sütöttem, mert e reggeli kényelmes kávézásnak kísérője is kell legyen. 

No meg napokig megtartja roppanósságát, élvezhetőségét.

Diós-narancsos kifli

 Azon morfondíroztam, hogy mi régen nem is tudtunk a tejérzékenységről. Biztos előfordult, csak nem tudták, épp mi baja az illetőnek, miért betegeskedik folyton. Először Fiam születése után -ez több, mint 26 éve volt- szereztem róla tudomást: az utcánkban szintén akkoriban született kisfiút hordozták orvostól orvosig, végül Magyarországon derítették ki, hogy tejallergiás. Családunkban most először "ütötte fel a fejét". Az utóbbi időben hangoztatják azt is, hogy a tej nem felnőtt embernek való, pedig vannak kultúrák, ahol alapélelmiszernek számít. Azért nagyanyáink korában is fogyott bőven belőle, a tej és tejtermékek napi szinten az étkezésük részét képezte. Nincs ez nálunk sem másképp- ha tej formájában nem is nagy mennyiségben, de tejföl, joghurt, túró, sajt meg főleg, bőven fogy. Így is marad addig, amíg nincs bajunk tőle. Akinek meg van, laktózmentes változatban fogyasztja.

Ez a kifli két hete készült, a maradék tojásfehérje felhasználása végett, mikor "leugrottunk" Szegedre elvinni Fiúnknak egy nagy adag holmiját, meg az új albérletét is szemrevételezni, ahol nagyon jól érzi magát. Akár Leányzó is ehetett volna belőle, mindössze a tészta összegyúrásához használtam tejfölt és joghurtot. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 egész tojás
•  3-4 evőkanál joghurt és/vagy  tejföl

A töltelékhez:

• 4 tojásfehérje
• 20 dkg darált sió
• 10 dkg cukor
• 10 dkg cukrozott narancshéj

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, hozzáadtam a tojást és annyi joghurtot-tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrás után 3 órányit pihent, mert közben készült a tepertős pogácsa is. 

A töltelékhez a fehérjéket felvertem a csipet sóval, beleöntöttem a cukrot, diót, narancshéjat és összevegyítettem.

Pihentetés után 6 gombócra osztottam a tésztát. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, amit 8 fele vágtam. 1-1 teáskanálnyi tölteléket pakoltam a végére, felsodortam, tepsibe pakoltam.

Az utolsó gombócba nem jutott diótöltelék, abba lekvár került.

180 fokos sütőben pirulásig sültek.

Még melegen kevés porcukorral szórtam be.

Finom kiflik lettek, a narancshéj kimondottan jót tett neki. De anélkül, citrom- vagy narancshéjjal ízesítve a tölteléket is finom lehet. A lekváros is ízlett, vagy mákkal töltve is el tudom képzelni.

Kiflike

Valamikor, 3 évvel ezelőtt húsvétra készült sütemény, de miért ne kaphatna karácsonykor is szerepet? Közeledik, rohamosan, de most elmaradtak a karácsony gondolatára odabent röpködő angyalkák. Talán azért, mert 22 év óta először töltünk karácsonyt Leányzónk nélkül- más programja van, párja családjával síelni mennek. Talán ehhez is hozzá kell szokni, nem csak a gyérülő találkozásokhoz.

Szóval, egy három éve piszkozatban megírt recept- gyorsabb. mint újat írni:

Mert nincsen ünnep apró kiflik nélkül. Most nem lekváros lett, mert az szerepet kapott másik két sütiben: a mindig nagy sikerű hamis hájasban, amibe szilvalekvár került, a mákos linzerbe pedig narancslekvár. A kiflibe maradt a rahát. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 1 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl
• lekvár, rahát tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgát és a tejfölt, összegyúrtam. 

1-2 órai pihentetés után 6 gombócra osztottam. Sorra mindegyiket kinyújtottam, kerekre, 8-ba vágtam, mindegyik szelet tésztára 1-1 csík rahát került, majd felsodortam és tepsibe pakoltam. 

180 fokos sütőbe tettem, enyhe pirulásig sütöttem őket. 

Még azon melegében porcukrot szitáltam az egymás mellé pakolt kiflikre.

A kiflik is mindig kelendők, roppanósak, mégsem szárazak. Lekvárral szeretem a legjobban, de így is finom, vagy dióval, birsalmasajttal töltve. Másik nagy előnyük, hogy sokáig elállnak- egy-két hétig biztosan. 

Cukros kifli

Újra itthon. Kettős érzés, egyrészt még szívesen maradtam volna Székelyföldön, másrészt újra megállapítottam, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Tíz élménydús napot töltöttünk Székelykeresztúron és tágabb-szűkebb környékén- azért oda mentünk, mert Leányzónk ott önkénteskedik a nyáron, így vele is eltölthettünk egy kis időt. Abból a szempontból nem volt a legszerencsésebb választás, hogy szinte minden felkapott turistalátványosság távol van innen, de találtunk a közelben, sőt helyben is néznivalót. Amellett, hogy gondozott, virágos- és zöldséges kertekkel övezett porták sorakoznak a kisvárosban, itt található a Gyárfás-kúria, udvarán Petőfi körtefájával, ahol a költő utolsó estéjét töltötte. Legendai sírjára véletlenül találtunk rá, más úti cél keresgélése közben. Legjobban a Fogaras ejtett ámulatba, a közeli Szejkefürdőn kialakított Mini Erdély Park követi, nyomában az Öcsém-tetővel és minden mással. 

Rengeteget fotóztam, majd mutatok néhányat, de előbb egy korábban készült süti receptje következzen:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• csipet só
• 2 evőkanál cukor
• 3 tojás sárgája
• 2 dl tej + 1 teáskanál cukor
• 1,5 dkg élesztő
• lekvár tölteni (most birsalma)
• 1 tojás lekenni, kristálycukor beszórni)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a tojássárgák és élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk. 

A tésztát pihenni hagytam egy órányit, majd lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felcikkeztem, levárral töltöttem, felsodortam. 

Tepsibe pakolgattam, egy felvert tojással lekentem, cukorral szórtam be.

180 fokon hagytam pirosra sülni őket.

Finom, puha kiflik lettek. S vagy századik lekváros kifli a blogon. Nem néztem utána, de biztos jó sok van, mert sokszor sütök, csak úgy, elképzelés szerint, s mert szeretjük őket, kiadósak és minden alkalomra megfelelnek. Vendégeknek is, kirándulni is, munkába vinni harapnivalónak. 

S íme, néhány fotó a nyaralásról- azoknak, akik már látták, és azoknak, akik még nem, hogy kedvet kapjanak e szépséges kis mostoha sorsú országrész megtekintéséhez:

Petőfi körtefája Székelykeresztúron

Öcsém-tető, 1707 m

Egyeskő a menedékházzal, 1470 m

Énlaka

Korond, Csigadomb

Szejkefürdő

Orbán Balázs sírja

Mini Erdély Park

Egy makett a sok közül: Bonchida

Fogaras

2494 méteren, Capra csúcs

Fehéregyháza, Petőfi-múzeum

Segesvár

Segesvár, óratorony

Sós kifli

Több, mint egy éve íródott ez a bejegyzés. A kiflike azóta számtalanszor készült- és igen, vajjal finomabb! :-)

Már említettem korábban, hogy az augusztus elég zsúfoltra sikeredett. Egyik váratlan esemény egy temetés volt. Egy kedves régi ismerősé, akivel teljesen véletlenül ismerkedtek meg a szüleim úgy harminc éve, s utána folyamatosan tartották a kapcsolatot. Önzetlenül segítettek, mikor hazát -vagy inkább országot- változtattunk, a bizalmatlanság minden jele nélkül. Miután szüleim itt hagytak minket, nem tartottuk velük a kapcsolatot, de időnként szóba kerültek. S mire jó a legnépszerűbb közösségi oldal: nemrégiben menyük fotót tett közzé róluk, sokadik házassági évforduló és születésnap is volt egyben. Nagyon megörültem, hogy épségben látom az idős házaspárt, el is terveztük, hogy alkalomadtán meglátogatjuk Őket. Eljött az alkalom, sajnos ilyen. Jani bácsi már odafent beszéli meg az elmúlt másfél évtized eseményeit Apukával és Anyukával...

Még mindig olyan közvetlenek, mint voltak, mintha el sem telt volna mintegy húsz év az utolsó találkozásunk óta... Persze sütit sütöttem az útra, és vittünk is. Sós kiflit, amire azt mondta Férjuram, hogy ez különösen jól sikerült. Annyira, hogy ugyanilyet sütöttem a vendégeknek, majd a nyaralásra is. Fotó csak olyan menet közbeni készült róla, az is csak azért, hogy bebizonyítsam, hogy tényleg elkészült az a kifli! 😀 

Hozzávalók:

• 4 dl tej + 1 dl
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 2 dl olaj
• 2 nagy tojás

A töltelékhez és a tetejére:

• 20 dkg vaj/ margarin
• 1 csapott teáskanál só
• reszelt sajt a tetejére
• 1 felvert tojás

Így készült:

A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, az élesztőt belemorzsoltam. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam az olajjal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, gyúrni kezdtem. Közben még úgy 1 dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta: könnyen gyúrható, puha, de ne legyen lágy, szétterülős. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni- ez úgy 45-50 perc.

A töltelékhez való margarint mikróban megpuhítottam, elkevertem a sóval.

A sajtot lereszeltem, a tojást felvertem.

A megkelt tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket nagy, kerek lappá nyújtottam, lekentem a margarinos keverékkel- ezt is nagyjából öt részre osztva. A kerek lapot félbe, majd negyedbe vágtam, s mindegyik negyedet három részre. Felsodortam, meghajlítottam, úgy pakoltam tepsibe. 

Felvert tojással lekentem, sajttal szórtam.

180 fokos sütőben sütöttem őket.

Két nagy tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Tényleg finom az így készült kiflike, pihe-puha, frissen kívül roppanós, kellemesen sós. Legközelebb vajjal fogom lekenni- akkor biztos még finomabb lesz. Biztos lesz rá még megrendelésem! 

Mogyorókrémes kifli

Most azon morfondírozok, hol folytassam. Persze, hogy sok recept gyűlt össze, mert ha hét közben nem is rendszeresen, de hétvégente annál többet sütök-főzök. Ez a kifli több társával akkor készült, mikor épp mindkét gyermekem itthon volt. Mindig készül valami olyan is, amit nem kell 1-2 napon belül megetetni a barátokkal, hanem egész héten rájárhatnak, vagy elvihetik magukkal órák közti energiaadónak. Ezt a roppanós kiflit bátran lehet napokig tárolni:

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál porcukor
• 12 dkg margarin
• 13 dkg zsír
• 1 egész tojás+ 2 sárgája
• 0,5 dl tej
• mogyorókrém 
• porcukor

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval, sütőporral, porcukorral, vaníliás cukorral, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként adagolva annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 

A tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, s félbe, négybe, majd mindegyik negyedet még kettőbe vágtam. Mogyorókrémmel töltöttem, felsodortam, meghajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket- addig míg épp pirulni kezdtek.

Még melegen porcukorral szórtam be.

Persze lekvárral vagy dióval is tölthető, most éppen mogyorókrém került bele. Leányzóm nagy rajongója...

Fehér kifli

 A békaszemet kíséreltem meg átültetni kifli formába. (De régen jegyeztem le azt a receptet, épp tíz éve. A süti azóta számtalanszor elkészült. Ha csipkelekvár került a házhoz, Hédi biztos, hogy kikövetelte. Van is róla néhány újabb fotó, ideje lenne frissíteni.) Jó ez a tészta, tojás egyáltalán nem kell bele, mégis egész jól kezelhető és finoman puha lesz. Kifliként is jól szerepelt! Nem csipkelekvár került bele, hanem szilva, de ezúttal nem panaszkodok, hogy a megszokottal igazán finom. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 dl tej+ 1 teáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 dl zsír
• 2 dl joghurt (tejföl)
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, majd belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, a lisztet elvegyítettem a sóval, porcukorral, citromhéjjal, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam az élesztős tejet, joghurtot (most tejföl helyett ezt használtam), összegyúrtam. Rugalmas, könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha túl kemény, kis tejjel lehet rajta javítani. 

A tésztát egy órányi pihentetés után öt gombócra osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, nyolc részre vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam, meghajlítva sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. 

180 fokon világosra sütöttem e kifliket. Még melegen porcukorral szórtam be.

Tejszínes kiflik

Ez a kifli is a hűtő tartalmának felhasználása során keletkezett. Így hasznosítottam a kis dobozka tejszínt, ami tejföl helyett került a tésztába. Roppanós, sokáig elálló süti lesz így a végeredmény. Szilvalekvár került bele, mert azzal szeretem legjobban a kifliket, de dióval is tölthető, vagy a kettő keverékével- valamikor próbáltam, úgy is nagyon finom. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 25 dkg margarin
• 2 dl tejszín
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet a sóval és cukorral elvegyítettem, a margarinnal összemorzsoltam. Hozzáöntöttem a tejszínt (cukrozatlan habtejszín), összegyúrtam.

1,5- 2 órai pihentetés után a tésztát 4 részre osztottam. Mindegyiket sorra vékony, kerek lappá nyújtottam. Félbe-négybe, majd azokat is felezve felvágtam. Mindegyikre teáskanálnyi lekvárt tettem, a két szélét ráhajtottam a lekvárra, utána sodortam fel.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Még melegében beszórtam vaníliás porcukorral.

Oszthattam volna 5 részre is, mert kicsit pufibbak-nagyobbak lettek a kiflikék, mint terveztem, de majd legközelebb. Gergőnek pakoltam belőle, aki visszaérve,  benn is felejtette a kamrában, s néhány nap múlva megkérdezte, jó-e még. Hogyne, akár egy hét múlva is, ebben biztos vagyok.