Aranygaluska vaníliasodóval

Ezzel a süteménnyel is Leányzóm kedvére tettem. Még azt is vállalta, hogy darál diót, csak süssek neki. Olyannyira hírhedten aranygaluska-rajongó ez a Lány, hogy nemrégiben dobozban hozta neki a lovagja az anyja által sütöttet.

 Régen, gyerekkorunkban gyakori vendég volt. Mindenki rész vett a készítésében: Anyukánk megdagasztotta, majd a megkelt tésztát egyikünk olajba mártott kanállal szaggatta, másikunk hempergette a cukros dióba, másvalaki igazgatta a tepsibe őket. Négy lány között bőven akadt mindig erre vállalkozó kedvű- valószínűleg én voltam egyik első jelentkező. Sodó soha nem készül hozzá, én is most először főztem mellé- így is finom, de anélkül sem megvetendő! 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 25 dkg margarin
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő

A forgatáshoz:

• fél dl olaj
• 10 dkg darált dió
• 5-6 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor

A sodóhoz:

• 4 tojássárga
• 10 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál liszt
• 1 l tej

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem- kellemes kézmelegre. Elkevertem benne egyik evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem  a sót, többi cukrot, citromhéjat, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. Ha nem lenne elég a tej, még lehet tenni hozzá, hogy könnyen gyúrható, de ne lágy tésztát kapjunk.

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni. 

Közben elvegyítettem a diót, cukrot, vaníliás cukrot. Kis tálkába odakészítettem az olajat.

Egy tepsit -28×32 cm-es- vékonyan kikentem olajjal.

A megkelt tésztából olajba mártott kanállal galuskákat szaggattam a dióba, belehempergettem, majd egymás mellé a tepsibe pakolgattam őket. Ami nem fért, azt a néhányat a tetejére pakoltam- így egy tepsibe került az összes. A megmaradt pici olajat a tetejére csorgattam, a maradék cukros diót is a tetejére szórtam.

15-20 percnyit hagytam még kelni, majd 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje szép piros lett. 

Míg sült, megfőztem a sodót: elkevertem a tojássárgákat a cukorral és vaníliás cukrokkal, majd hozzákevertem a lisztet, végül -előbb apránként- a tejet. Közepes lángon, állandóan kavargatva felfőztem.

Finoman foszlós lett a tésztája, élvezhető sodó nélkül is. Lehet, azért, mert úgy szoktam meg, de nekem jobban esik csak úgy beleharapni a roppanós diórétegű, pihe-puha tésztába.

Ma délután Gergő leslattyogott, s csalódottan jött ki a kamrából: Anya, nincs süti? Az aranygaluska amúgy is a levegőben lógott, hát tettem róla, hogy legyen süti. 😀

Citromos-vaníliás keksz

Rég sütöttem kekszet. Most is csak azért, mert végre tiszteletét tette itthon Fiúnk. Végül még többet is maradt, mint tervezte. Úgy esett, hogy házibuliban volt, olyan beöltözősbe, s mivel elfelejtette vinni a tervezett "jelmezét", a lányok segítettek rajta: egy alig-takaró ruhát adtak rá bevállalós csemetémre. S így flangált odakint. Persze, hogy sikerült megfáznia. Így itthon maradt, mézes teával kúráltatni magát. Hatásos volt. A kekszet oda is csomagoltam neki, most is ott van, de biztos vagyok benne, hogy jövő héten is jó lesz.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

A lisztet, sütőport, porcukrot, vaníliás cukort összemorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a citrom héját, levét, vaníliaaromát meg egy tojást. Összegyúrtam. 

Pihent 2-3 órányit, mert közben mást is gyúrtam-sütöttem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam úgy egy cm vastagra. Apró kiszúrókkal kivagdostam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem. 

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam- azaz rászitáltam, majd összerázogattam, hogy minden oldalára jusson belőle.

Finom, egy-két falatnyi, előbb roppanós, majd átpuhuló kekszek lettek. A porcukorfürdő nélkül is elég édesek voltak számomra, de ha már édes keksz, legyen eléggé ízes. 

Grízes túrós pite

Időnként nagybevásárláskor veszek egy kg túrót is, hogy majd lesz belőle valami. Aztán törhetem a fejem, hogy mit kerekítsek belőle, mert néhány napon belül fel kell használni. Még véletlenül sem túrós gombócként végezte, a vasárnapi süti szerepét kapta. Nem bonyolítottam túl, bár a Fiam felvetette, hogy gyerekkori kedvence, reszelt túrós legyen, csak egyszerű pite sült ki belőle.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás
• csipet só
• 5 evőkanál gríz
• 10 dkg margarin
• +porcukor a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet elvegyítettem a cukorral, sütőporral, sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, és annyi tejfölt, hogy egy közepesen kemény, jól formázható tésztát kapjunk.

Míg elkészült a töltelék, pihenni hagytam a tésztát.

A túrót villával összetörtem, majd a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal összekevertem. 

A tojásokat szétválasztottam. A  sárgákat a túróhoz vegyítettem, a grízzel együtt. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, legvégül ezt kevertem a töltelékhez, óvatos mozdulatokkal, hogy ne törjön össze  a hab.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket tepsibe tettem (kikent vagy sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es), elosztottam rajta a túrót, majd a másik lappal befedtem.

Villával megszurkáltam a tetejét, így tettem 180 fokos sütőbe, ahol addig sült, míg a teteje megpirult.

Porcukorral szórtam be a tetejét, de ez el is maradhat.

Mint minden túrós süti, ez is finom lett. Régóta piszkálja a fantáziámat a kapros túrós pite. Ezúttal is kacérkodtam vele, de elvetettem, mert hátha nem fog ízleni. Számomra a kapor a sós ételek kísérője, valahogy nem tudom elképzelni, hogy finom lehet édes túróban. De egyszer egy kis adagból csak kipróbálom...

Csodás tejes pite

Nemrég próbára tettem egy kakaós-kávés "intelligens" süti receptet. Nem sikerült, vagy az összetevők, vagy én nem voltam elég okos... Most csak egy tejes pitét szerettem volna sütni, egy itt talált recept alapján, s mikor felszeleteltem, én lepődtem meg a legjobban. Szép réteges lett, és nagyon finom.
Érdekes ez a süti, kezdetben még palacsintatésztának is híg keverék a massza. Mire megsül, három réteg lesz: az alja keményebb, palacsintaszerű, a közepe puha vaníliakrémre emlékeztet, a teteje pedig olyan, mint a piskóta.

Hozzávalók:

• 8 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 2 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 20 dkg liszt
• 1 l tej

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A vajat mikróban megolvasztottam, hagytam hűlni.

A sárgákat elkavartam a cukorral és vaníliás cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a már nem forró vajat, aztán a liszttel simára kevertem.

Fokozatosan hozzáöntöttem a tejet.

A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, majd a híg massza tetejére borítottam s óvatos, fentről lefele irányuló mozdulatokkal átkevertem. 

Sütőpapírral kibéleltem egy 28×32 cm-es tepsit és beleborítottam a tésztát.

170 fokos sütőbe tettem s addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Azért akadt meg a szemem a recepten, mert sok tojás gyűlt össze, ami ritkaság. Mostanában kevesebbet sütök, talán azért. Nyakunkon a hétvége- keresek megint valami sok tojásos receptet, s meg van oldva a probléma!😉

Vaníliás linzerkarika

Legnagyobbik unokaöcsém kedvence a linzer, s -többek között- ezért is szerepelt a húsvéti felhozatalban. Persze mindenki szívesen nyúl érte, bármikor. Minálunk felveszi a versenyt bármelyik krémes-habos sütikölteménnyel. Hiába, nem szabad hűtlennek lenni a régi jól bevált receptekhez. Ezek tuti visszatérők, de az újabbakat legtöbbször csak egyszer sütöm meg. Ritka a visszatérő közöttük.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• 2 tojássárgája
• lekvár összerakni
• vaníliás cukor beszórni

Így készült:

A lisztet előbb elmorzsoltam a zsírral és margarinnal, majd hozzáadtam a többi belevalót, és összegyúrtam. 

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam a tésztát, a nagy pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Felének a közepét is kiszúrtam, ezúttal kis virágformával.

Tepsibe rakosgattam- sütőpapírral béleltbe-, s 180 fokon világosra sütöttem. Hamar sülnek, figyelni kell, épp csak míg kezd a széle pirulni, addig hagyjuk benn.

Mikor kihűlt, egy teli és egy lyukas korongot tetszés szerinti lekvárral összerakunk.

Általában kétféle lekvárral szoktam összerakni, hogy legyen ilyen is, olyan is. Talán sárgabarackkal a legfinomabb, de meggy, málna, szilva mind mehet bele. Illetve amit szeretünk, vagy ami van.

Levendulás keksz

Kollégákkal tanév végét megülő eseményre készült- levendulaszezon lévén, ezzel készítettem sütit. Elsőre furcsa volt levendulaillatot enni, de igencsak megkedveltem, leginkább teának, mentával vagy más "gazzal" társítva. Limonádéba is gyakran kerül, szörp készült már belőle, meg baracklekvárt is ízesítettem vele. Sütibe még nem került, így ideje volt ebben is tesztelni. Mindenkinek ízlett, de a legelismerőbben Fiam "nyilatkozott" róla: késő estére sült ki, s egy darab kóstolnivalót vitt magával azon melegében. Nemsokára hallom mezítlábas lábait, s látom, amint egész marék kekszet zsákmányolva indul vissza. Persze meg is dicsérte. Szerencsére másik süti is készült, ez így nem lett volna elég három fele csomagolni! :-)
Kedvenc vajas kekszemet ízesítettem a lemorzsolt virágokkal:

 Hozzávalók:

• 45 dkg liszt+ 2 evőkanállal
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 tojás
• 5-6 szál levendulavirág

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a szárról lemorzsolt levendulavirágot és a tojást. 

Összegyúrtam a tésztát. Kissé lágy lett, a tojás is nagy volt, meg a meleg miatt a vaj is igencsak lágy. Ezért lisztet gyúrtam még hozzá, két evőkanálnyit, hogy megfelelő keménységű legyen.

Két órányit hűtőben pihentettem, majd enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. Nem túl vékonyra, hogy ne legyen majd nagyon száraz.

Kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam s 180 fokon világosra sütöttem a kekszeket.

Nem mertem sok virágot tenni bele, ne legyen túl intenzív levendulaíze. Ennyi pont elég volt, mindenkinek ízlett. Többen elkérték a receptet is. 

Levendula helyett más ízűre is süthető ez a keksz, akár csak vaníliával is, de citromhéjjal, kakaóval, narancsosan is igen finom. Szeretem! :-)

Azóta már többször készült, gyerekek kedvencévé vált. Hétvégére is leadták a rendelést. Egyből 50 dkg lisztből készült, s citromhéj került bele vanília helyett. Még mindig szeretik! :-)

2018.07.25. Nyaralásra mit kértek a gyerekek? Hát levendulás kekszet. Egy kg lisztből készítettem, s ehhez tettem 50 dkg vajat, 40 dkg porcukrot, egy citrom héját és levét, csipet sót, 2 vaníliáscukrot, 2 tojást, meg persze a lényeget, levendulát. S még mindig finom! :-)

2023. július 12.

Minden évben elkészül legalább egyszer, nyaralásra. Most Leányzómnak készült, de már megrendelték a családi nyaralásra is, a reggeli kávé mellé. 

Omlós diós kifli

A nagy augusztusi hajrá után kis szünet... Közben szeptemberből el is telt egy hét, nem is akármilyen. Munkás hét! :-) Szóval újra dolgozom, ráadásul ezután nyaranta nem kell átélnem ezt a nemtudommileszősztől két hónapos bizonytalanságot, így még nagyobb az öröm. Már nem is tudom, hány éve vártam erre... Azaz igen, Leányzóm három éves kora óta. Türelem rózsát, azaz állást terem! :D
Tegnap kikapcsolódtam, tehát sütöttem. Nem is egy félét, többet is, hogy mindenki vihessen magával iskolába-dolgozdába. Egyikük ez az omlós kiflicske volt. A receptet egy lapocskán találtam, amiből számtalan gyűlt az évek során innen-onnan összegyűjtött-mentett receptvázlatok formájában.

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 17 dkg porcukor
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• 30 dkg margarin
• 20 dkg darált dió
• 1 evőkanál rumaroma
• 1 tojás
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A lisztet, cukrokat, sütőport, diót tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a rumot, tojást, s összegyúrtam. Kissé lágynak találtam, ezért még egy evőkanál lisztet belegyúrtam. 

A tésztát egy órát pihentettem, majd 3 részre osztottam, mindegyiket hengerré sodortam, majd szeletekre vágtam. Mindegyik tésztadarabkát kiflivé hengergettem a két tenyerem között, meghajlítottam és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket.

Még melegen meghempergettem vaníliás cukorba a kifliket.

Tényleg omlósak lettek, ahogy a süti neve ígérte. No meg jó diósak! :-)

Vaníliás tészta gyümölcsöntettel

Kávézás közben megint rákaptam a régebbi receptes újságok nézegetésére. Ráérősebb időkben "jó" szokásom, s most éppen olyan van. S hiába átnéztem őket nem egyszer, mindig találok valami kipróbálásra méltót. Most is így lett, s miután kinyitva félre tettem a folyóiratot (Kiskegyed Konyhája, 2004. június), Kislányom is belenézett, s megkérdezte, hogy "Anya, készítünk ilyet?" S az "ilyen" éppen az általam kinézett volt. Tegnap ebédre el is készült, mindenki nagy elégedettségére. De annyi lett belőle, hogy ma még ma is élvezhetik. Tényleg finom, pedig én nem vagyok tésztapárti. A tejben megpuhult vaníliás tészta jó sok gyümölcsszósszal csak úgy eteti magát!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg tészta (szarvacska)
• 1,3 l tej
• 3 evőkanál cukor
• nagy csipet só
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• 3 dkg vaj

A szószhoz:

• 1 üveg kimagozott meggybefőtt
• 25 dkg málna (fagyasztott)
• 1 evőkanál cukor
• 4-5 szem szegfűszeg
• 3 dl víz
• 2 evőkanál liszt

Így készült:

A tejet főni tettem a cukorral, sóval, vaníliával. Mikor főtt, beleborítottam a tésztát s hozzáadtam a vajat. Kis lángon tíz percig hagytam főni, időnként átkeverve. Lefedtem, s hagytam, hogy beigya az összes tejet. Ezt rövid időn belül meg is tette, de közben néhányszor átkevertem.

A gyümölcsöntethez a meggyet levével együtt és a málnával főni tettem. Hozzáadtam a cukrot, szegfűszeget. A lisztet kevés vízben simára kevertem, majd hozzáöntöttem a többi vizet is. Mikor felfőtt a gyümölcs, hozzáöntöttem a lisztes keveréket, és éppen csak az első forrásig főztem.

Az általam elrakott meggybefőttnek nem sok leve van, úgy 1 dl-nyi volt. Ha sok a meggylé, kevesebb vízzel keverjük a lisztet. Összesen 4 dl legyen a folyadék. 

Más gyümölccsel is készülhet a szósz, de nem árt, ha savanykás lesz a végeredmény. Cukrot ízlés szerint lehet többet is tenni. Friss gyümölccsel lenne az igazi... 

Madártej fagyi

Még mindig nem sütöttem, ellenben fagyi az készült. Csak így lehet kibírni ezt a meleget... Mennyit nyafogok már miatta, hát aki még dolgozik is közben? Túléljük valahogy ezt is, főleg ha van fagyi! :-)

Hozzávalók:

• 5 tojássárga
• 20 dkg cukor (ebből 6 dkg házi vaníliás cukor)
• 5 dl házi tej
• 4 dl tejszín

Így készült:

A tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd apránként hozzátöltöttem a tejet. Kis lángon melegedni tettem, közben állandóan kavartam. Vigyázni kell, ne főjön, csak épp besűrűsödjön, az első jelre, hogy főni akar, le kell venni a lángról. Különben hajlamos összekapódni a sárgája.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A tejszínt kemény habbá vertem, s több részletben hozzákevertem a kihűlt tojássárgás keverékhez.

Fedeles dobozba öntöttem, s beraktam a mélyhűtőbe.

A vaníliás cukor helyett kerülhet bele egy vaníliarúd kikapart belseje. Legközelebb kicsit csökkenteném a cukor mennyiségét, mert nekem túl édes. 

Nincs fagyigépem, abban biztos krémesebbre fagyna. De így is teljesen élvezhető volt, miután hagytuk kicsit "melegedni". És tényleg madártej ízű!

Fánk

Ha nem is túl gyakran, de szoktam sütni fánkot, még sincs még a blogon. Legalábbis sima, hétköznapi fánk nincs.  Mifelénk nem volt jellegzetes farsangi sütemény, inkább kürtős kalács készült ebben az időszakban. Most is véletlen az egybeesés, azért készült, mert kellett valami a paprikás krumpli mellé ebédre, meg amúgy is terveztem sütni úgy két hete, de akkor meghiúsult. Nem szoktam recept után sütni, mint ahogy most sem. De mértem a hozzávalókat, hogy blogképes legyen! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 3,5 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 egész tojás
• 2 tojássárga
• 6 dkg vaj
• a tálaláshoz lekvár, vaníliás porcukor

Így készült:

3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet elvegyítettem  sóval, vaníliás cukorral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még fél dl meleg tejet, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Végül beledagasztottam az olvasztott, de nem forró vajat.

Meleg helyen duplájára kelesztettem.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Mindegyiket a közepétől megfogva kicsit meghúzgáltam, így a közepén vékonyabb lett a tészta, s mélyedés lett benne sülés közben.

Még 10 percnyit pihentetés után bő , forró olajban, kis lángon mindkét felét pirosra sütöttem.

Cukorral szórtam egy részét, másik része lekvárt kapott a mélyedésekbe.

Anyukám, mikor fánkot sütött, egy részét mindig megtöltötte szilvalekvárral még sütés előtt. Mindig próbáltuk azokat kikeresni, bár kívülről nem igazán lehetett megkülönböztetni őket. Néha én is megtöltöm a fánkot, de úgy macerásabb, s utólag is belekerülhet az a lekvár.