Már többször is hozzáfogtam írni valamit, aztán mindig kitöröltem. Most megpróbálom megírni a hónapok óta névtelen bejegyzésként szereplőt...
Elengedtem a blogot. Nem örökre, csak egy időre. S mindeközben nem hiányzott, no meg levettem egy "kötelezettséget" a vállamról. Pont azért, mert annak éreztem, holott korábban kedvtelésből, kikapcsolódásból írogattam. Már egy hónapja szünetünk van, s csak most határoztam el magam, hogy igenis, jelentkezem, Közben történtek a szokásos események, szokatlanok is, különben nem éreznénk, hogy élünk. Sütögettem is, hol ezért, hol azért. Nem is mindig fotóztam, vagy csak az utolsó szeleteket tessék-lássék módra, ha egyszer talán mégis kedvet kapnék a lejegyzésükhöz.
Bár idén a sok minden más mellett az időjárás sem velünk tart, késői fagy, aztán szárazság tarolt, a szilvafánk termése süti mellett még néhány üveg lekvárra valót is termett. Bár ez a süti a Húgomtól kapott szilvából készült, néhány nap múlva.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 45 dkg liszt
- 1 csipet só
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 15 dkg cukor
- 25 dkg margarin
- 2 tojás
- 2 evőkanál joghurt (illetve szükség szerint)
A töltelékhez:
- 1,5 kg szilva
- 3 evőkanál gríz
- 5 evőkanál cukor
- 1 teáskanál fahéj
- + 1 felvert tojás lekenni
Így készült:
A szilvát megmostam, feleztem, (magját kiszedtem), rászórtam a grízt, cukrot, fahéjat, és összevegyítettem.
A tésztához a lisztet, sót, sütőport, vaníliás cukrot, cukrot elvegyítettem, majd a margarinnal összemorzsoltam. Hozzáadtam a két tojást és két evőkanál joghurtot -tejföl is jó-, majd összegyúrtam. Joghurtból annyit tegyünk hozzá, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Nekem kicsit lágy, ragacsos lett az egyből belepakolt két púpozott evőkanálnyi mennyiségtől, ezért nagy csipet liszttel gyúrtam át, hogy jó legyen a tészta.
A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyiket kikent tepsibe tettem, erre halmoztam a szilvát, elegyengettem, majd befedtem a másik lappal. Villával megszurkáltam, felvert tojással lekentem.
180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg szépen megpirult a teteje.
Szerepel már szilvás pite a blogon,
itt. A recept hasonló, némi eltéréssel. Még mindig nagyon ízlett. Sógornőm is megjegyezte, nagyon finom ez a meggyes pite. Szilvára nem is gondolt. Régebb én se, hogy az kerüljön a pitébe. De érdemes belepakolni, csalódást nem okozhat.