2019. március 28., csütörtök

Túrós süti, a megunhatatlan

Az utóbbi időben már nem, de sokáig a mit süssekre Fiam válasza az volt, hogy reszelt túróst. Készült is elég gyakran, s mellette még számtalan formában tettem eléjük a túróval töltött süteményeket. S még nem hallottam soha, hogy méltatlankodnának, hogy már megint??? Vannak igen egyszerű, kevert s rákanalazott töltelékkel rendelkező sütik, a kissé munkaigényesebb pite, aztán krém formájában is kerül időnként sütibe, sőt, torta is töltődik vele. Férjem kedvence az ananászos túrótorta. A sósak is finomak vele, akár pogácsa, akár rúd. Összesen 84 féle-fajta túrós süti szerepel a blogon, ezekből válogatok s ajánlok elkészítésre méltókat (bár mindegyik az). ☺
A teljesség igénye nélkül, édesek, szeletesek, a kedvenc reszelt túróst kihagyva, mivel a régi recept régi fotója igencsak megérett egy cserére...
(A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.)
Túrós zserbó

Túrós pite


Hóvirág kocka
Háromszínű túrós süti
Málnás túrós szelet
Pihe-puha túrós süti
Alföldi vargabéles
Rengős túrós
Túrós lepény
Különleges túrós süti

2019. március 27., szerda

Tojásleves

Van néhány étel, amit mifelénk főztek, de máshol nem találkoztam velük. Ez is olyan. Szeretjük, egyik kedvenc levesünk. S egyik leves, amit a kiskorukban igencsak válogatós gyerekeink szívesen megettek.
Szüleim kis szülőfalujában, a Szilágyság hepehupái között így készült a tojásleves. Lisztes rántottát kell sütni, s az van belefőzve kockákra vágva a babérleveles-ecetes lébe. Elég egyszerű, könnyű leves, ami mellé kiadósabb második fogás dukál. 

Hozzávalók:

  • 2 púpozott evőkanál liszt
  • 6 tojás
  • só, bors, paprika
  • kevés olaj
  • 3-4 babérlevél
  • petrezselyem
  • 1 teáskanál házi ételízesítő
  • 1 evőkanál liszt és 3 dl tej a habaráshoz
  • 3-4 evőkanál almaecet
Így készült:
Két liternyi vizet sóval, babérlevéllel, kevés petrezselyemmel, ételízesítővel főni teszek.
A lisztet előbb 2 tojással simára keverem, majd egyenként hozzáadtam a többi tojást, mindegyikkel felvertem. Sót, borsot, paprikát kevertem bele.
Teflonserpenyőben pici olajat tettem, mikor már meleg, beleöntöttem a tojásos keveréket. Mikor egyik fele megsült, lapos fakanállal átfordítottam a másik felére. Mikor az is megsült, kockákra vágtam. Természetesen nem késsel, az nem tenne jót a serpenyőnek, hanem a fakanál élével.
Mikor felfőtt a víz, beletettem a tojáskockákat. 
A lisztet a tejjel elkevertem. Előbb kevéssel, majd hozzáadtam a többit is.
A tojás előbb nagyon megnő a fővő vízben, de a hideg tej hozzáadásával összeesik. A tejjel is felfőztem, az ecettel ízesítettem. Pici paprikát tettem még bele, hogy ne legyen sápadt a leves. Megkóstoltam, ha kell, még sózom.
Biztosan sokaknak furcsa, de érdemes kipróbálni. Mi így szoktuk meg, így szeretjük.

2019. március 26., kedd

Sajtos-szalámis kifli

Egy kifli a sok közül. Szendvics helyett tökéletes volt! ☺
Nálunk sűrűn akad a hűtőben felhasználásra váró felvágott. Legtöbbször pizza készül ilyenkor, vagy paprikás krumpliba kerül, vagy... kiflibe.

Hozzávalók:

  • 4 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 2 dl olaj
  • 2 tojás
  • tölteni szalámi, sajt
  • lekenni 1 tojás
  • szezámmag beszórni
Így készült:
A tejet kellemes melegre melegítettem. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót elvegyítettem (a sót púposan mértem), beleöntöttem az olajat s elmorzsoltam a liszttel. Beleütöttem a tojásokat, a felfutott élesztős tejet is hozzáadtam és összegyúrtam a tésztát.
Ha túl kemény lenne, még lehet hosszá önteni tejet.
A tésztát megdagasztottam, s letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam s 8 gombócot formáztam belőlük.
Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam. 1-1 darab szalámit és sajtot tettem mindegyik végére, felsodortam s tepsibe rakosgattam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben nőnek.. Felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam be.
180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.




2019. március 25., hétfő

Öntött almás pite

Tavaly is sikerült több almát elraktározni, mint amennyi elfogyott volna a télen. Mostanra meg a maradék annyira megráncosodott, hogy azért nem kell senkinek. Én ugyan nem nézem le így sem, de a végleges romlást megelőzendő egy része sütibe került a hétvégén. És még van vagy két pitére való.
Nem sima almás pitét sütöttem, hanem az öntött túrós pite sikerén felbuzdulva az almás változatát is megsütöttem. Azt mondta Leányzóm, meglepő, hogy nem hagyományos pite, de finom.



A tésztához:

  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 40 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1,5 dl olaj
  • 3 dl tej
A töltelékhez:

  • 1-1,5 kg alma
  • 15 dkg cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 3 evőkanál gríz
Így készült:
Az almákat megmostam, lereszeltem, kicsavartam a levét. Elkevertem a cukorral és grízzel, fahéjjal. 
A tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd hozzáadtam a lisztet és sütőport, a citromhéjat, olajat, végül apránként a tejet, miközben kevertem.
A massza felét kikent tepsibe borítottam, 180 fokos sütőbe tettem. Mikor a tészta teteje enyhén pirulni kezdett, illetve szilárd volt a teteje, kivettem a sütőből, elegyengettem rajta az almát, majd befedtem a tészta másik felével.
Visszatéve a sütőbe készre sütöttem. Azaz addig, míg szépen megpirult a teteje.

Kissé vékony lett az almaréteg, pedig olyan soknak tűnt, mikor reszeltem. Azért szépen fogy, rajtam kívül senki sem panaszkodott erre. Meg másra sem. 😉

2019. március 24., vasárnap

Krumplis-túrós pogácsa

Legutóbb ilyen "hamuban sült pogácsa" készült útravalónak Fiamnak. A túrótól és a krumplitól jó puha lett a tésztája, meg persze jó íze is lett. Amennyi pogácsát sütök, le se fotózom mindig, csak amikor másképp készül. Ez most más! 😊
Hozzávalók:

  • 25 dkg túró
  • 35 dkg főtt, reszelt krumpli
  • 1 kg liszt
  • 2,5 teáskanál só
  • 10 dkg margarin
  • 20 dkg zsír
  • 3 dl tej
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál tejföl
  • 1 tojás és magok a tetejére
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a túróval és krumplival is. Mélyedést készítettem a közepébe, beleütöttem a tojást, beleöntöttem az élesztős tejet s összegyúrtam a tésztát. 2 evőkanál tejföllel lazítottam, mert kissé kemény lett.
Megdagasztottam, pici liszttel szórtam, letakartam s 1 órát kelni hagytam.
Lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam, jó ujjnyi vastagra. Kiszaggattam, tepsibe pakoltam.
Csipet sóval felvert tojással lekentem, szezámmaggal/köménymaggal szórtam.
180 fokos sütőben sütöttem, szép pirosra.


2019. március 22., péntek

Brokkolikrémleves

Ez a leves néhány éve tört be a konyhánkba. Az egyetlen krémleves, ami osztatlan sikert aratott, s beépült a mindennapokba. Az idők folyamán némi változáson esett át, csiszolódott az ízlésünköz, s kialakult ez a változat, amit nagyon szeretünk:


Hozzávalók:

  • 1 fej hagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 fej brokkoli (fél kg)
  • 4 közepes krumpli
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál házi ételízesítő
  • 2-3 dl tej
Így készült:
A brokkolit rózsáira szedtem, a szárát is megpucoltam, s a rózsákkal együtt vízbe tettem. A krumplit is megpucoltam, megmostam.
A hagymát megpucoltam, felaprítottam, nem kell apróra, úgyis össze lesz turmixolva. Az olajon üvegesre pároltam. Az sem baj, ha picit megpirul. Ekkor hozzáadtam a brokkolit és a hasábokra vágott krumplit, a megpucolt fokhagymát, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Sóztam, beletettem az ételízesítőt, s főni tettem.
Amikor puhára főttek a zöldségek, levettem a lángról. Kicsit hagytam hűlni, majd a lé egy részét leöntöttem egy másik edénybe. Összeturmixoltam, majd a leöntött lét visszaborítottam, s a tejjel együtt felfőztem. Ha szükséges, még sózom, s kész is. Nem kell liszttel sűríteni, a krumplitól elég sűrű lesz.

Most éppen sajttal ettük, de levesgyönggyel is finom, vagy csak sima pirítóssal. Mindenképp szeretjük.

2019. március 21., csütörtök

Homokkifli

Már második éve, hogy Fiúnk tőlünk távol éli az egyetemisták nem éppen gondtalan életét, de még mindig nem szoktam meg, hogy ritkán látjuk, hogy üres a szobája, s csak három személyre kell teríteni. S mióta azt mondta, hogy a sütiim hiányoznak leginkább -már ami a konyhai termékeket illeti-, azóta még több kekszfélét sütök, hogy kevesebb ideig kelljen ezt is nélkülöznie. Mindig ellátom tanácsokkal, mit fogyasszon el korábban, melyik az, amelyik sokáig jó lesz. Legutóbb a többi mellett kétféle keksz is készült, ami sokáig élvezhető, egyikük ez:

Hozzávalók:

  • 25 dkg zabpehelyliszt
  • 25 dkg fehér búzaliszt
  • 10 dkg darált dió
  • 15 dkg porcukor
  • 30 dkg margarin
  • 1 tojás
Így készült:
A zabpehelyből kávédaráló segítségével lett liszt.
A kétféle lisztet, cukrot, diót elmorzsoltam a margarinnal. Az eredeti recept szerint nem is kellett volna bele tojás, s ha elég kitartó vagyok, össze is állt volna a tészta nélküle, de csak azért is belegyúrtam egy tojást. Mindjárt engedelmesebb lett a tészta, összegyúrtam. Picit ragadt is, ezen nagy csipet liszttel segítettem.
A tésztát 3 részre osztottam, rudakat formáltam belőlük, s hideg helyre tettem pihenni 1-2 óra hosszát. 
A rudakból úgy 1-1,5 centis darabokat vágtam, két tenyerem között rúddá formáztam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

(Recept forrása.) Szokásom szerint átvariáltam az eredeti receptet, nem nagyon, inkább a hozzávalók arányai változtak. De nagyon finom lett. Annyira, hogy nem akartam elrontani porcukorba való forgatással. 😉 Bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy több hétig eltartható zárt dobozban. 2-3 hétig biztos.

2019. március 18., hétfő

Mit főzzek már megint? 1.

Azt hiszem, minden konyhában rendszeresen sürgölődő háziasszony örökzöld kérdését tettem fel. Legalábbis azokét, akik hozzám hasonlóan legtöbbször nem terveznek előre, csak szétnéznek a kamrában, hogy az ott fellelhető alapanyagokból teremtsenek valamit a család asztalára.
Szóval, terveim között szerepel hetente 1-1 menü összeállítása, ajánlása, hátha másokat megmentek a felesleges fejtöréstől. És nem utolsó sorban magamat is ösztönözzem az előre tervezésre.
 Már próbálkoztam vele, hogy előre eltervezem, mit főzzek az elkövetkező 1-2 hétben, de mindig dugába dőlt, mert közbejött 1-1 felhasználásra váró alapanyag, vagy valamilyen idényzöldség-gyümölcs állt a házhoz, vagy ... Szóval úgy döntöttem, felesleges. Legjobban szeretem, mikor a családtagok mondják meg, mit főzzek, de néha nekik is ellentmondok, mert nem ehetünk állandóan mondjuk rántott húst. De többnyire nekem kell törni a fejem, mit is főzzek. Azért valamit mindig kiötlök.
Hússal vagy anélkül? Gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra, ma már azért gyakrabban. A férfinép nem is bánja, főleg Férjem húst hússal enne. Azért hét közben iktatok be húsmentes napokat is.
Elsőként néhányat a kedvenceink közül ajánlok, s mellé természetesen desszertet is, mert sütiből van a legtöbb a blogon, hisz eredetileg sütis blognak indult. Meg nem árt időnként saját kezűleg gondoskodni a tízórairól sem- erre is tudok egy-két ötletet! 😉
Ebédre nálunk mindig jöhet:
( A recept a képek alatti feliratra kattintva érhető el.)
Húsgombócleves
Sajttal-sonkával töltött csirkemell
Tarka túrós süti
Vacsorára valami húsmentes:
Zöldséges lepénykék
Tízóraira, uzsonnára remek lehet:
Mini pizzák
És egy ráadás süti, mert sütiből sohasem elég!!!
Diós-grízkrémes süti
Nem kevés idő összeszedni, linkkel ellátni, keresgélni, de néha jó kicsit visszatekinteni a régi bejegyzésekre.

Ezt a bejegyzést -nem is tudom, illik-e? - de ajánlom az égiek legújabb angyalának. Nem ismertem Őt személyesen, de gyerekeim által követtem sorsát. Nővére Fiamnak volt osztálytársa, s Leányzómnak iskolatársa -volt.  Nagyon megérintett, s nagyon szurkoltam Neki. Jóformán meg sem ismerhette az életet, mert az a rövidke is küszködéssel telt, hogy legyőzze azt a kegyelten kórt. Úgy tűnt, felülkerekedik a betegségen, de nemrég egy agresszívabb formája támadta meg, s tegnap este elveszítette a harcot. Annyira kegyetlen az élet! Ezt senki sem érdemli meg, nemhogy egy tizenéves gyerek... Megsirattam... Azt szokták ilyenkor mondani, nyugodjon békében. Legyen úgy!

Rahátos kekszek

Másik kekszféle, amivel -többek között- felpakoltam Fiamat.
Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • csipet só
  • 12 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1 teáskanál vaníliás cukor
  • 15 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 3 tojás
  • rahátkockák
  • vaníliás porcukor beszórni
Így készült:
A lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba mértem, s elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a narancshéjat és vaníliát, valamint a tojásokat, és összegyúrtam a tésztát.
Diónyi gombócokat formáltam belőlük, tepsibe pakoltam, s mindegyik közepébe 1-1 rahátdarabkát nyomtam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.
Vaníliás porcukorral szórtam be.
Finom, roppanós kekszek lettek.

Rahát híján diódarabkákkal is el tudom képzelni, vagy bármilyen aszalt gyümölccsel is finom lehet. 


2019. március 17., vasárnap

Sóskaszósz fasírttal és krumplival

A sóska is egyike azon alapanyagoknak, ami egyféleképpen készült nálunk: levesnek. Finom volt, én mindig is szerettem, de a mi konyhánkból szép lassan elmaradt, mert rajtam kívül senki sem szereti kis családunkban. Semmilyen "gazlevest". Értem ezalatt a saláta-, komló- és sóskalevest. Gyerekkorunkban mindegyik készült a maga szezonjában, s mi bizony nem válogattunk. Vagy mert nem voltunk ellátva minden földi jóval, vagy szerencséje volt Anyukánknak.
Az utóbbi időben gondoltam egyet, s tettem egy próbát a sóskával szósz formájában. S láss csodát, mindenkinek ízlett! Olyannyira, hogy már másodjára is készült. Boltban kapható fagyasztott sóskából készült, de vetni kéne a kertbe is, ha már sikerült becsempészni a konyhába.
Hozzávalók:

  • 45 dkg fagyasztott sóska
  • cukor
  • 2 dl tej
  • 1 evőkanál liszt
A sóskát 1 dl vízzel főni tettem, amúgy félig fagyosan, mert elfelejtettem időben kivenni, hogy legyen ideje kiolvadni.
Mikor felfőtt, sóztam, kicsi cukrot tettem hozzá és felöntöttem a liszt-tej keverékével. Hagytam néhányat rottyanni, közben megkóstoltam, elég sós-e, elég a cukor hozzá. Nem kell, hogy édes legyen, csak nagyon savanyú sem.
Sós vízben főtt krumplival és fasírttal ettük.
Biztosan mindenkinek megvan a kedvenc fasírtreceptje, a miénk ez: darált hús, vízben áztatott majd kicsavart kenyér, tojás, só, bors, paprika, fokhagyma. Ha nincs szikkadt kenyér, zsemlemorzsát teszek hozzá, meg kis vizet. 
Nálunk vacsorára készült mindkét alkalommal. Fasírt helyett főtt vagy sült hússal is finom lehet, főtt krumpli helyett vajas krumplipürével, vagy hagymás krumplival.

Szűzpecsenyével- ezúttal a gyerekek készítették a vacsit:



2019. március 16., szombat

Joghurtos babapiskóta

Lerí a fotókról, hogy mikor készült ez a desszert... Orgonanyíláskor, málnaérés idején. 
A hűtőben egy egész vödör gyümölcsjoghurt szégyenkezett amiatt, hogy nem kell senkinek. Hát én hasznossá tettem. Babapiskótával és málnaszemekkel rétegezve mindjárt kelendőbb lett. 

Hozzávalók:

  • 1 csomag babapiskóta
  • 8 dl gyümölcsjoghurt
  • 1-2 maréknyi málna vagy más gyümölcs
Így készült:
Egy edény alját kiraktam fele piskótával, rákentem fele joghurtot, néhány szem gyümölcsöt szórtam rá. Következett a másik réteg babapiskóta, a maradék joghurt s málnaszemek.
Néhány órára hideg helyre tesszük. Ez idő alatt a babapiskóta megpuhul s szeletelhetővé válik.


Cukor nem kell hozzá, mert a joghurt is meg a piskóta is édes.
Egyszerű és finom, gyorsan kész, csak a piskóta puhulására kell várni.

2019. március 15., péntek

Zabpehelylisztes palacsinta

Közismert palacsintasütés-ellenes vagyok. Enni is csak friss-melegen szeretem. Nem úgy a család. A kedvükért néha erőt veszek magamon. Igaz, ezúttal a kíváncsiság hajtott! 😀 Többfelé belefutottam már receptböngészés közben, (elsőként talán Gabinál láttam), s gondoltam, a megkezdett zabpelyhes zacskó tartalmát felhasználom. Nem kerestem receptet, csak úgy érzésre készült. Ami meglepett, hogy sokkal jobban kezelhető a palacsinta, azaz nem ragadt le, nem szakadt szét, olaj nélkül szépen, egyenletesen sült egyik a másik után. Szóval érdemes volt kipróbálni, s bár nem lettem szerelmese a palacsintasütésnek, ily módon talán gyakrabban ráveszem magam!


Hozzávalók:

  • 25 dkg zabpehelyliszt
  • csipet só
  • 1 csapott evőkanál cukor
  • 12 dkg fehér búzaliszt
  • 3 tojás
  • tej szükség szerint
  • 3 evőkanál olaj
Így készült:
A zabpelyhet kávédarálóval lisztté őröltem.
A zabpehelylisztet, sót, cukrot, 1 tojást és kevés tejet simára kevertem. Furcsa állaga volt, ezért tettem hozzá lisztet is. Most már inkább hasonlított palacsintatésztához. A másik két tojást is hozzáadtam, simára kevertem, s még annyi tejet, hogy sűrűn folyós állaga legyen. Végül az olajat kevertem hozzá.
Az első palacsinta sütésekor picit megolajoztam az edényt, de a továbbiak anélkül sültek. Engedelmesen hagytam magát megfordítani, tenni-venni.


Lekvárral ettük, tavaly készült finomságos bodzavirág lekvárral, aminek a receptjével még tartozom. Utolsó üveget találtam belőle a polcon. Idén legalább duplázom az adagot, már akkor eldöntöttem, mikor az elsőként főzöttet kóstoltuk!
A palacsinta is finom volt, ici-picit más íze van, de senki nem panaszkodott rá.