Papanas

Nem egyszer láttam ilyen sütit román blogokon, de egyszer sem jutottam arra az elhatározásra, hogy én ezt meg fogom sütni. Mindaddig, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem vele: otthoni tartózkodás alatt barátnőmékkel étteremben ücsörögve, barátnőm ezt rendelt csak. Szép nagy adagot hoztak ki, így mi is megkóstoltuk- nem csak a látványa volt megnyerő, ízre is nagyon finom. Ugyanakkor, talán épp másnap Nővérem Sógornője fagyasztóból kivettet sütött nekünk, az is nagyon finom volt. Leányzóm le is adta a rendelést nálam, így többször készült már, a fotón látható Székelyföldről hozott áfonyalekvárral. Mert azzal az igazi. Semmi különös, csak olajban sült túrófánk, de a tejföl és lekvár különlegessé teszi. Nem tudom, ki találta ki, de dicséretet érdemel érte. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál citromlé
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só

A tálaláshoz:

• tejföl
• áfonyalekvár
• +sütéshez olaj

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- a szódabikarbónát leöntöttem a citromlével előbb. Közepesen kemény, jól gyúrható, kissé ragacsos tésztát kaptam.

Eredetileg úgy csinálják, hogy gombócokat alakítanak a tésztából, azt kilapítják, közepét kilyukasztva formázzák koronggá. Én kinyújtottam, lisztezett deszkán, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kivágtam, kilukasztottam a közepét, s forró olajban kisütöttem, a kis kivágott karikákat is. A tésztahulladékot összegyúrtam, abból is készültek fánkok.

Még melegen fogyasztottuk, simára kevert tejföllel és áfonyalekvárral megpakolva, pici fánkkal megkoronázva. Így együtt nagyon finom tud lenni!

Recept innen.

A papanasi a román elnevezése ennek a fánknak, de a túrógombócot is így nevezik- az a főtt papanas (kiejve: pápánás). Azt olvastam, hogy olasz eredetű a szó, utána is néztem: a pappa papit, pépet jelent, a pappare jelentése pedig zabálni. Méltó a nevéhez, zabálni való ez a fánk! 😀

Túrós apró pogácsa

 Korábban megírt receptekből élek- néhány kattintásra még maradt energiám.

Ha már belelendültem, abba sem hagyom az elmulasztott receptek lejegyzését. Ugyanakkor készült, mint a répakocka, sőt, édes túrós is sült aznap, majd az is következik. Csak egy sima hétvége volt, de ilyenkor mindig többet sütök, legyen mivel útjukra indítani a gyerekeket. Előfordult, hogy egyikük sem jött haza hétvégén, s voltam olyan elvetemült, hogy semmit sem sütöttem. Egyébként meg túlzásba is szoktam vinni. 

A pogácsa számomra megunhatatlan. Nincs visszatérő recep, mindig az aktuális kedvem-lehetőségem- kéznél lévő alapanyag szerint készül. Akárcsak az is. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 2,5 teáskanál só
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• + 1 tojás lekenni, reszelt sajt, magvak

Így készül:

A tejet megmelegítettem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a túrót is. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze, vagy kemény a tészta, még kerülhet bele tej. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam egy órát pihenni.

Kinyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, reszelt sajttal szóram be nagyobbik részét, a többit szezámmaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem pihe-puha, inkább roppanós pogácsák lettek. 

Sajtos-túrós

Ha édeset sütök, feltétlenül összegyúrok gyorsan valamilyen sósat is. Most ez a recept inspirált, csak feleztem a margarint zsírral (25 helyett 20 dkg-ot tettem), a túrót pedig sajttal. Igazán finom, ropogós lett.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 25 dkg reszelt sajt
• 2 tojássárga
• 1 fehérje és köménymag a tetejére

Így készült:

A sajtot lereszeltem.

A lisztet elvegyítettem a sóval, összegyúrtam a margarinnal és zsírral, majd a tojássárgákkal és túróval, sajttal. Sima tésztává gyúrtam.

Kinyújtottam, lekentem egy, enyhén felvert tojásfehérjével, leszórtam köménymaggal és derelyemetszővel felvágtam. Most épp négyzet alakúra, de tetszés szerint rúd is lehet.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Kell hagyni, hogy legyen színe, mert akkor lesz igazán ropogós.

Tökmagos sós "rúd"

 Ez a recept volt az ötletadó, de ahogy lenni szokott az én konyhám tájékán, egész más sült ki belőle. Még a formája is más lett, csak azért, hogy meg ne unjuk a rúd alakot. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 20 dkg túró
• 3 tojás
• 1 csomag száraz élesztő
• + 1 tojás lekenni, 10 dkg tökmag , 15-20 reszelt sajt beszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem az élesztővel, sóval, majd elmorzsoltam előbb a margarinnal és zsírral, aztán a túróval. Beleütöttem a 3 tojást és összegyúrtam.

Egy órai pihentetés után kinyújtottam, lekentem a felvert tojással, rászórtam a tökmagot, erre a reszelt sajtot, kissé rányomkodtam.

Derelyemetszővel felvágtam, ezúttal négyzetekre, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem. Szép pirosra, mert így lesz jó ropogós.

Az 1 kg liszthez két csomag élesztő kéne, de nem az volt a cél, hogy megkeljen a tészta, csak kissé lazítsa azt. Roppanós, harapósabb, nem puha, kelt tészta állagú lett. A megpirult mag a tetején volt a hab a tortán. 

Meggyes-túrós szelet

 Hát ez úgy volt, hogy elővettem a fagyasztóból a korábban vásárolt s fel nem használt csomag túrót, hogy mire kiolvad, kitalálom, mi lesz belőle. Számtalan variáció megfordult közben a fejemben, a legutolsó verzió kevert tészta között meggyes túrótöltelék volt. Aztán mikor ki volt keverve a töltelék, rájöttem, hogy ezen nem igazán fogom én elosztani fele tésztát, annyira folyós lett, így egész tészta elősütésre került, aztán a tetejére borított töltelékkel együtt készre sült. 

A tésztához:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom héja és leve
• 40 dkg liszt
• 2 dl tej
• 2 dl olaj
• 1 üveg magozott meggybefőtt

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 3 evőkanál tejföl (púpozott)
• 2 nagy tojás
• 16 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor

Így készült:

A meggybefőttet leszűrtem.

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral. Belereszeltem a citrom héját, majd kicsavartam a levét, ez is belekerült. Majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztát kavartam.

A túrót áttörtem, belekerült a tejföl, tojás, cukor, vaníliás cukor, elvegyítettem, Végül a pudingport is beleborítottam, alaposan összekevertem.

A tésztát kikent/papírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, tetejére szórtam a meggyet.

180 fokos sütőbe tettem, s addig maradt ott, míg a tetején szilárd réteg képződik, de még nem kezd pirulni.

Ekkor kivettem, ráborítottam a túrót, elsimítottam, s visszatéve a melegre, készre sütöttem- addig, míg a szélein pirulni kezdett a túró.

Finom, puha süti lett belőle. Valamikor még augusztus végén készült- ahogy végignéztem a készleten lévő fotókon, kiszolgálnak erre az évre. Ilyen tempóban haladva még akár többre is. 

Sok minden pörög közben a fejemben- nem is fizikailag, hanem ebben szoktam kifáradni. S olyan jólesik kicsit "semmit" tenni, mikor végre hazakerülök. A semmittevés nálam azt jelenti, hogy olyasmit csinálok, ami nem igényel gondolkodást. A blogírás azért nem teljesen ilyen. Egy ideje azon agyalok, hogy naplót írok- pedagógusnaplót. Megörökítve napról napra, hogyan telik a munkaidőnk, és még azon is túl. Bár nem fog elérni a célközönséghez, a pedagógusokra fújókhoz. Vagy ha igen, úgyis csak azt szűrik le belőle, amit akarnak. Mondjuk mit "sírok", ha még erre is van időm. A mai napommal mindjárt kezdhetném is, de minden napnak megvan a maga tragikomédiája. Hozzáállás kérdése.

Almás és túrós bukta

 Nem tudom, hogy illendő-e még ilyentájt boldog új évet kívánni, de idén most írok először a blogra. Nem, nem volt semmi gond, csak elfoglalt voltam. Nagyon. Úgy két hete már írni akartam, de épp lemerült a fényképezőgép, s mire feltöltöttem, kiválogattam, körbevágtam a fotókat, már igencsak későre járt. Azóta megint gyűlt nagy adag közzétenni való, de valahogy a hozzá szükséges idő nem akar összejönni. 

Ezt a hétvégét pihenésre szántam. Semmi munkahelyi dolgot nem akarok látni. A pihenés az nem egészen jött össze délutánig, mert egyik házi munka vonzotta maga után a másikat. Meg főztem, holnap ne kelljen, s mit csináltam még? Hát persze, hogy sütöttem! Csak buktát. A múlt hétről maradt csomag túró és néhány fonnyadt alma adta az ötletet.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4,5 dl tej
• 1+2 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 15 dkg zsír
• 1 egész tojás+ 2 sárgája

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 5 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojásfehérje
• 3 evőkanál gríz

Az almatöltelékhez:

• 5-6 alma
• 2-3 evőkanál cukor
• kevés fahéj vagy mézesfűszer
• 1 evőkanál gríz
• + 1 tojás s lekenéshez

Így készült:

Előbb az almával foglalatoskodtam: megpucoltam, felaprítottam, kevés cukorral fedő alatt párolódni tettem. A cukor mennyisége ízlés, illetve almafüggő. Mikor az alma megpuhult és már nem volt túl sok leve, félretettem hűlni. 

A tésztához a tejet melegíteni kezdtem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, és mikor már kellemes meleg, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a többi cukorral és sóval, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, a két sárgát ( a fehérje kell majd a túróhoz) és élesztős tejet. Összegyúrtam, közben még úgy fél dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű, könnyen gyúrható tészta legyen. 

Kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészült a túrótöltelék: a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal. A fehérjéket kicsit felvertem, csak villával, ezt is beleborítottam, végül a grízt.

Az almához is kevertem egy evőkanál grízt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Közepére tölteléket pakoltam, a két-két szemben lévő sarkot ráhajtottam, kicsit össze is nyomtam. Tepsibe pakoltam, tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem.

Valamivel több, mint felébe volt elég a túró, többibe alma került. Utolsó kettőbe meg már az sem jutott, azokba mogyorókrémet tettem. De lekvár is tökéletes lenne, mondjuk szilva. 

Most sült, de úgy fele már el is fogyott. Nem ettünk meg annyit máris, elosztogattam. 

Túrós-spenótos óriáscsiga

Már tavaly is készült ilyen akkoriban, mikor itthonról dolgoztunk, annyi különbséggel, hogy akkor mángold került bele spenót helyett. Egy szerb vagy bosnyák oldalon láttam az ötletet, s a fotó alapján készítettem el, kenyértésztából. A látvány alapján ők valamiféle rétestésztából készítik a hasonló, mindenfélével töltött süteményeiket. De így is finom, frissen tépve, kihűlve szeletelve.  

Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 dl tej
• 1 mokkáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• 60 dkg liszt (ebből 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt)
• 1 teáskanál+ nagy csipet só
• 1 dl víz
• 0,5 dl olaj

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• csapott teáskanál só
• bors
• 1 gerezd fokhagyma
• nagy marék spenót
• néhány levél kapor

A tetejére:

• 1 tojás
• szezámmag (fekete)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. A lisztet elvegyítettem a sóval, hozzáadtam az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam még vizet hozzá, annyit, hogy kicsit lágyabb, de nem elterülős tésztát kapjak. Megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. 

A spenótot megmostam, apróra vágtam. A túrót áttörtem, elkevertem a sóval, borssal, zúzott fokhagymával, majd a spenóttal és apróra vágott kaporral (én a fagyasztóból használtam, amit korábban eltettem).

Mikor megkelt e tészta, hosszúkásra nyújtottam, egész vékonyra, kicsit ki is húzkodtam a széleket. Raktam a szélétől két centinyire egy csíkban tölteléket, felsodortam úgy, hogy a tészta beborítsa a tölteléket, majd levágtam ezt a csíkot. Csigává sodortam, nagy tepsi közepére tettem. A tészta szélét újra meghúzkodtam, megpakoltam túróval, feltekertem-becsomagoltam, levágtam, az előző csiga köré tekertem úgy, hogy a találkozásnál kicsit összenyomom a végeket. Addig folytattam, míg elfogyott a tészta. Illetve maradt egy kevés, azt a kör köré, a tepsi négy sarkára raktam a maradék töltelékkel töltve.

A tetejét lekentem felvert tojással, szezámmaggal szórtam.

180 fokos sütőbe tettem a tepsit, s addig sült, míg szépen megpirult a teteje.

Nekem ízlett, reggelire is ezt ettem egy bögre tej kíséretében. Kisebb csigák is készíthetőek belőle, úgy nem kell tépkedni, szeletelni. Pedig tépkedni a legjobb! 😀

Előkerestem a tavaly készült fotóit. Az jóval rusztikusabb kinézetű, de nem kevésbé volt finom:

Juhtúrós sós keksz

Mostanában több blogon is megkívántam a sós ropogtatni valókat, mégsem sütöttem. De egy korábban sütöttet előhalásztam, további csábításként. Bár most nem fogok nekiállni sütni, mert a család (megint) rám szólt, hogy ne süssek annyit. Néhány napig nem fogok. 😉 Bár tejespitét ígértem a Fiamnak, így néhány nap múlva úgyis bekapcsolom a sütőt...

 Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 25 dkg tehéntúró
• 20 dkg juhtúró
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 fehérje+ köménymag a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, kétféle túróval, majd a tojássárgákkal tésztává gyúrtam. 

Egy-két órai pihentetést követően kisujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem egyik maradék tojásfehérjével, köménymaggal szórtam.

Derelyemetszővel felvágtam -most négyzet alakúra-, tepsibe pakolgattam.

180 fokon szép pirosra sütöttem.

Finoman sós, roppanós lett, élvezettel rágcsáltam. Munkahelyre is vittem tízóraira- néhány darab véletlenül ott maradt mögöttem kis kosárba rejtőzve- mikor felfedeztem úgy egy hét múlva, ugyanolyan finom volt. Szóval hosszasan eláll- ha megbújik valahol! 😀

Túrós pogácsák

Céltalanul megvásárolt túró sorsa lett. Másik csomagból édes készült, túrós-meggyes pite. S hogy ne a megszokott rúd formája legyen, korongokat vágtam ki belőle. Ugyan pogácsának kicsit laposkák és szárazak -ugyanis roppanós sós rúd állaga van-, de a formája miatt mertem így elnevezni. Persze finomak voltak, több napon keresztül ezt rágcsáltam a tízórai szünetben.

 Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 50 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál köménymag
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba mértem, elvegyítettem a sóval (kissé csapott teáskanállal mértem) és sütőporral, majd elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a túrót, köménymagot és tojások sárgáját, összegyúrtam. 

Egy órányit pihent, majd enyhén lisztezett deszkára borítva ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét éles késsel bevagdostam.

Közepes pogácsaszaggatóval kivagdostam, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Persze lehet más formára is vágni, rudakat is lehet szabni belőle, akkor nincs hulladék, amit újra össze kell gyúrni, nyújtani, szaggatni. Vagy derelyemetszővel felkockázni. 

Meggyes-túrós pite

 Folyton abba a hibába esek, hogy nem tervezem meg előre, mit fogok főzni, hanem nagybevásárlásnál a listán lévők mellett még ezt-azt bedobálok a szekérbe, hogy majd lesz belőle valami. Így esett ez a két csomag túróval is- hát nem lett belőle semmi. Szerencsére időben kezem ügyébe akadt, s mivel épp nem volt alkalmam 1-2 napon belül felhasználni, betettem a fagyasztóba. Úgy két hét múlva halásztam elő- nem először járok így, tudom, hogy kiolvadás után egész jól fog viselkedni a túró. Egyikből sós lett, másik egy finom süti tölteléke lett.

A receptet egy kis újságban találtam, ami régóta van arra az oldalra kinyitva. Épp tegnap raktam rendet a tengernyi receptes folyóirat között, így ki tudja, hova keveredett a félretett recept... Nem forgatom fel újra az egészet, ha kezem ügyébe akad, pótolom a mulasztást.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej

A meggyes réteghez:

• 1 üveg magozott meggybefőtt
• a befőtt leve kiegészítve vízzel 3 dl-re
• 1 evőkanál cukor (illetve ízlés szerint)
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A túrós réteghez:

• 50 dkg túró
• 12 dkg cukor
• 1 citrom leve
• 3 evőkanál gríz
• 3 tojásfehérje
• csipet só

Így készült:

Előbb a meggyes réteg készült el: a befőttet leszűrtem, a levét kiegészítettem 3 dl-re. Kevés lében elkevertem a pudingport, majd a többi lével és a meggyel együtt kavargatva sűrűre főztem. Közben egy evőkanál cukrot is tettem bele, ezzel épp elég édesnek találtam.

Hagytam hűlni, közben elkészítettem a tésztát:  a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót és sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, tejfölt, tejet és összegyúrtam. Könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha kemény, még pici tej mehet bele. Ha viszont lágy, ragacsos lenne, kicsi liszttel javítsunk az állagán.

A túrótöltelék következett: a túrót villával áttörtem, összekevertem a cukorral, citromlével, grízzel, végül a tojások csipet sóval felvert habjával.

A tésztát két részre osztottam: felét tepsi méretűre nyújtva kikent tepsibe tettem, rásimítottam a pudingos meggyet, ezen elosztottam a túrót, majd a másik kinyújtott lappal befedtem.

Villával megszurkáltam a tetejét, majd 180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szép világosra sült.

Kihűlés után szépen lehet szeletelni.

A tetejét be lehet szórni porcukorral, a látványnak jót tesz, viszont a kilóknak kevésbé. Mondjuk ennyi süti után nem az az egy szeletre jutó csipetnyi porcukor fogja betenni az ajtót! 😀 

Egy nem túl édes, puha süti lett belőle, de hát meggyes, túrós, ez mind külön-külön is jót ígér, hát még együtt! 

Ribizlis túrós pite

Jó sok éve volt, hogy két kis ribizlibokrot meg egy köszmétét vettünk kertészetbe, hogy majd 2-3 év, és ellátnak gyümölccsel. De valahogy nem akart teljesülni ez a vágyam. Mintha inkább összemenne az a bokor ahelyett, hogy nőne. A köszmététől meg is szabadultunk- mindig fehér koszmós volt a termése. De a ribizlit csak ápolgattam. Vettem az ásót, hogy felásom körülötte, hátha. Férjem kivette kezemből, s elvégezte helyettem ezt a munkát. Talán-talán kezdik meghálálni a gondoskodást, ha nem is látványosan, de növögetnek, s jövőre hátha már  kisvödörnyi termés lesz rajtuk! :-) Idén kis tálkával szedtem róla, s persze, hogy sütibe került. Túrós pitét pöttyöztem meg vele:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet só
• 20 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 4 tojássárga
• 4 evőkanál tej

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 4 tojásfehérje
• csipet só
• 3 evőkanál gríz
• 1 citrom héja
• 2 maréknyi ribizli

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam- előbb persze a lisztet, sót, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd eztán került bele a tojássárgája és pici tej- annyi, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk.

Elkészítettem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, a csipet sóval felvert tojásfehérjével, grízzel, citromhéjjal, és legvégül a ribizliszemekkel.

A tésztát két egyenlő részre osztottam. Egyiket tepsi méretűre nyújtottam (a tepsit kikentem előre, 28×32 cm-est), kibéleltem vele a tepsi alját. Elosztottam rajta a tölteléket, majd befedtem a másik lappal.

180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Nem szórtam be a tetejét porcukorral, de aki édesen szereti a sütiket, tegye. Ebben kimondottan finom volt az enyhén édes túró mellett a savanyú gyümölcs. 

Szeretem a ribizlit, savanyúsága ellenére. Régebb a környékünkön sokan foglalkoztak málna- és ribizlitermesztéssel, a közeli üzemek elég jó árat fizettek érte. Aztán egyik évről a másikra feleslegessé vált a hazai gyümölcs- szomorú látványt nyújtanak a gaz által felvert ribizliültetvények az út mentén. 

2021. július 18.

Újra készült, kicsit másképp. De így is finom, puha, csak úgy eteti magát:

Ezúttal a hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 16 dkg zsír (fele vaj)
• 3 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl

A töltelékez:

• 50 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 3 evőkanál gríz
• 3 evőkanál tejföl
• 1-2 maréknyi ribizli

Az elkészítés menete ugyanaz, nem írom le még egyszer. Így vagy úgy, vagy épp más gyümölccsel (meggyel, málnával) tarkítva a túrót, merem ajánlani!

Mezítlábas vargabéles

Nem friss bejegyzés, de már az új időszámítás alatt született. A legelején. Egyszerű, hevenyészett desszert, akár második fogásnak is megteszi.

Legutóbbi konyhai merényletem. Azaz majdnem, a legutóbbi kóstolás utáni fotózásra vár.
Leányzóm hetek óta emlegeti a vargabélest. Ezért a legutóbbi vásárlás során vettem túrót, hogy meglephessem vele. De vagy nem értem rá, vagy volt más süti, mindig odáztam az elkészítését, mindaddig, míg rátekintve a csomagolásra, rádöbbentem, hogy másnap bizony lejár a szavatossága. Mivel leveles tészta nem volt otthon, s ahhoz már nagyon délután volt, hogy tésztát is gyúrjak, így csak olyan hevenyészett, vargabélesnek csúfolt, de azért finom sütemény lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 3 tojás
• 15 dkg cérnametélt

A cérnametéltet bő, csipetnyi sóval ízesített vízben 1 perc alatt megfőztem, majd leszűrtem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal és -lével, vaníliás cukorral, egész tojásokkal. Végül a cérnametéltet vegyítettem el benne.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe (20×30 cm-es) simítottam a masszát, 190 fokon sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

Leányzóm így is örült neki, másnap suliba is ezt vitte.

Következő napon, pénteken meg már nem tudott iskolába menni. Ugyanis mi közvetlenül a szlovák határ mellett lakunk, s busszal jár Esztergomba iskolába Szlovákián keresztül. Ekkor már lezárták a határt. Holnap kénytelen lesz körbe elmenni a holmijáért, mert sok mindene ott maradt. S érettségi előtt állván, a tanulás nem állhat le. Az jutott eszembe, hogy talán a ballagás is elmarad, meg az ezzel járó emlékezetes utolsó alkalmak. De ez még mindig a kisebbik baj. Ha ezzel meg tudjuk előzni a nagyobbat, állunk elébe.