A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mandula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mandula. Összes bejegyzés megjelenítése

Raffaello keksz

 Már jó ideje akadt meg a szemem Pinteresten ezen a sütin, azóta vár sorára. Aztán karácsonykor jött el az alkalom az elkészítésére. Férjem szóvá tette, hogy miért ennyi kókuszos süti- ugyanis az egyik krémes süti is az volt. De mikor megkóstolta, elismerte, hogy jó választás volt. Fiamnak a kedvence lett a kínálatból- ami az egyféle sóssal együtt hétféle süti volt. Recept ötlete  innen lett merítve. Nálam ilyen lett, így készült:



Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 12 dkg porcukor
  • 1 csipet só
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 1 vaníliás cukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 1 evőkanál tejföl
  • + 15 dkg fehér csoki, 2 evőkanál olaj, kókuszreszelék, mandulapehely 
Így készült:
A lisztet, porcukrot, csipet sót, sütőport, kókuszreszeléket, vaníliás cukrot tálba mértem, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam a tésztát. 
Lisztezett deszkán kinyújtottam, szív alakú kiszúróval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.
180 fokon világosra sütöttem a kis szíveket.
Mikor kihűlt, a csokit az olajjal gőz felett felolvasztottam.
Bevontam vele a kókuszos kekszeket. A szívek egyik felére kókuszt szórtam, másik felére mándulapehelyt- azonnal, a még lágy csokira. 
Ez a csokimennyiség úgy a kekszek felére lett elegendő, igaz, vastagon kentem-kanalaztam rájuk. A többi úgy maradt, de úgy csupaszon is finom keksz tud lenni.





Vajas keksz...

 ... ezzel-azzal a tetején.

Ha vajas keksz, még mindig a levendulás viszi a prímet, -ami a nyaralások kötelező kelléke,- de más ízesítéssel is el szokott fogyni.😉 Azért is szeretem őket sütni, mert amellett, hogy finomak, sokáig élvezhetőek. Amit nem pakolok oda a gyerekeknek, akár következő hét végéig is itt van, ha csak el nem hordjuk dolgozni- tízórai szünetben fénymásolás, megbeszélés, iskolatej lehozása közben épp elfogyasztható egy-két darab. 

Most, hogy még a deszkát se kelljen elővenni, a meggyúrt tésztát meggömbölygettem, tepsibe pakoltam, diót-mandulát-kandírozott cseresznyét nyomkodtam a közepébe s úgy sült meg. 


Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 1 csipet só
  • 18 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 25 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
  • 2 nagy tojás
  • 2 evőkanál tejföl
  • tetejére: dió, mandula, kandírozott cseresznye
Így készült:
A lisztet, sót, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport, citromhéjat elvegyítettem, majd a vajjal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és tejfölt, összegyúrtam. A tejföl annyi legyen, hogy könnyen formázható, puha tésztát kapjunk, inkább apránként adagoljuk. 
A tésztából kisebb diónyi darabkákat szaggattam, meggömbölygettem, tepsibe pakoltam helyet hagyva közöttük. 1-1 darab diót és/vagy mandulát, kandírozott cseresznyét nyomtam a közepébe, amitől kissé le is lapul. Még sülés közben is nőnek-terebélyesednek kissé, ezt is vegyük számításba a gombócok közötti távolsághagyás során. 
180 fokos sütőbe tettem, hagytam őket világosra pirulni. Tényleg csak világosra, ne száradjanak ki nagyon.

Édesszájúak kisülés után megszórhatják porcukorral, de én így is elég édesnek találtam. Mást is lehet a tetejére pakolni, akár 1-1 csokikockát, vagy csak úgy önmagában is finom ez a tészta. Kinyújtva formákat is lehet kivágni belőle- eredeti terv ez volt, cukros darált dióba mártva, s úgy sütve,- de, mint az utóbbi időben oly sokszor, leegyszerűsítettem.


Névnapi szelet

Ha valaki előző nap délutánján nem említi meg, még a névnapomat is elfelejtem. Hazaérve, krumplipucolás közben azon agyaltam, milyen sütit dobjak össze gyorsan a rövid munka utáni órákban. Mert ezen a napon kollégáknak sütit szoktunk vinni. S pont én ne hódoljak eme szokásnak? Első ötlet valami kávés volt, másodikként pedig hamis mézest kavartam, mert az nagyon egyszerű és épp annyira finom is. Főleg, ha még csokival is bevonom. A kávés alapja persze, hogy csak összekevert tészta, s vajas krém is került rá, ami elkészültében segítségem is volt. Ha Férjem kavarja a krémet, finomabb lesz.😉


 Hozzávalók:

A tésztához:

  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 35 dkg liszt
  • 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
  • 10 dkg darált mandula/dió
  • 1,5 dl olaj
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 1 csomag vaníliás puding
  • 2 evőkanál liszt
  • 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
  • 5 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg darált mandula
  • + 4 dkg csoki a tetejére
Így készült:
A tojásokat a cukorral és sütőporral habosra kevertem. Majd belekerült a liszt, kávé, darált mandula, olaj, s mikor ezekkel is simára keveredett, több részletben a tej.
Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, és 180 fokon sütöttem. Mikor jónak ítéltem, a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.
Míg sült a tésztalap, megfőztem a pudingot: a pudingport, lisztet, kávét elvegyítettem, majd kevés tej hozzáadásával simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, több részletben, s állandóan kavarva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Közben Férjem összevegyítette a vajat a cukorral, s kanalanként hozzákeverte az időközben kihűlt pudingot. Legvégül a mandula került bele.
A kihűlt lapra rákentem a krémet, elsimítottam, s csokit reszeltem a tetejére.
Akár azonnal is szeletelhető.


Viszonylag gyorsan sikerült finomat készíteni. A kávéra szükségünk is van, kell egy kis pörgetés, mert karácsonyig sűrű a program. Munkahelyen is, itthoni tennivalókról nem is beszélve.
Mandula helyett dió is kerülhet bele, sőt, biztos azzal készítettem volna, ha lett volna.
A másik, amit elfelejtettem, pedig korábban eszemben volt, a blog évfordulója. Már tizenegy éve írogatom, november végén léptem át a tizenkettedikbe. Csuda tudja, meddig, néha semmi kedvem hozzá, máskor belelendülök. Nem ragozom tovább- amíg van lelkesedés, lesznek receptek is, mert azokból sosem fogyok ki.


Mandulás londoni szelet

Van az úgy, hogy nem találom a szavakat. Azaz igen, csak nem a megfelelőeket- már harmadjára törlöm ki az írottakat, mert valahogy nem tetszettek egymáshoz fűzve. Két részletben megnéztem egy filmet, s az eleje által ígértek ellenére igencsak nyomasztó folytatása lett. S ez rátelepszik a hangulatomra is. Gondoltam, ha nekifogok blogot írni, jobb kedvem lesz. Hátha...

Múlt hétvégén ritkán látott vendégeink voltak- messze sodródott Húgomék másik, kicsit közelebb lakóval együtt. Azaz az ikrek. Szívvel-lélekkel sütöttem-főztem, persze többfélét, többek között londoni szeletet, dió helyett mandulával. Nem teljesen a recepthez híven, mert a maradék tojásfehérjék felhasználása is cél volt, így a tésztába nem csak sárgája került, hanem egész tojás is. Így is finom volt! S míg a vendégek jártak egyet a Börzsönyben, addig én sebtiben le is fotóztam munkám eredményét.



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 1 egész tojás+ 1 sárgája
  • 1 csomag sütőpor
  • 4-5 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 4 tojásfehérje (3 maradék, 1 a tésztából maradt)
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg darált mandula
  • 1 citrom lereszelt héja
Így készült:
A mandulát diódarálón ledaráltam.
A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem. Összegyúrtam-morzsoltam a margarinnal, majd az egész tojás és egy tojássárga, valamint kevés tej hozzáadásával összegyúrtam. Épp csak annyi tejet tettem hozzá, hogy könnyen gyúrható, puha, de nem ragacsos tésztát kapjak. 
A töltelékhez a tojásfehérjéket előbb a sóval vertem fel, majd a cukor hozzáadásával kemény, sima habot vertem belőle. Óvatosan belekevertem a mandulát és citromhéjat.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, tepsibe(sütőpapírral bélelt, 28×36 cm-es) igazgattam-nyomkodtam. Vastagon megkentem sárgabaracklekvárral, majd erre rákanalaztam a mandulás habot, amit aztán elegyengettem.
180 fokos sütőben sült, addig, míg kissé megpirult a teteje, illetve a szélén látszott, hogy a tészta kis színt kapott.
Kihűlve szeleteltem.

Puha, finom süti lett belőle, ami varázsát a savanykás lekvár adja meg. Persze a mandulás/diós pirult habbal karöltve.
Épp jó volt a családi pletykapartihoz, tréfálkozáshoz, komolyabb témák mellé is. 

Csokis-mandulás keksz

Szeptember második hetében elkezdődött Leányzóm számára is az igazi egyetemi lét. Nagyon élvezi. Én kevésbé, mikor felcuccolva beköltöztettük Őt a fővárosba. Ott volt a gombóc a torkomban, de nem sírtam. Mert Hédi megígérte, hogy Ő minden hétvégén haza fog jönni. Lényegesen közelebb van, mint Fiam, így megteheti. Eddig tartja a szavát. Én meg minden hétvégén sütök-főzök, hogy biztos lehessek benne, gyermekem nem fog éhezni a következő napokban. Mindig készül valamilyen hosszasabban élvezhető apróság is. Ilyen ez a keksz is- egy hét múlva is biztosan finom lesz.


 Hozzávalók:

  • 25 dkg cukor
  • 2 közepes tojás
  • 25 dkg margarin
  • csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 50 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 5-5 dkg fehér- és étcsokoládé
  • 5 dkg mandula, feldarabolva
Így készült:
A csokit és mandulát feldaraboltam.
A cukrot a margarinnal, majd a tojásokkal elkevertem. Belekerült a só, vaníliás cukor, liszt, sütőpor és elkevertem. Sűrű massza lesz belőle. Elvegyítettem benne a durvára darabolt csokit és mandulát is.
Néhány órát pihentettem, majd diónyi gombócokat hengergettem belőle, tepsibe pakoltam, nem túl közel egymáshoz és kissé le is lapítottam.
180 fokos sütőbe tettem sorra a tepsiket, s addig sütöttem, míg enyhén megpirul a teteje.

Szeretem az ilyen jellegű kekszeket készíteni, csak össze kell keverni, s a nyújtódeszkát sem kell elővenni hozzá. Roppanós, kekszállagú sütikéket kapunk, amit csoki és mandula helyett bármi kéznél lévő finomsággal lehet dúsítani: mazsola, más aszalt gyümölcs, dió...


Mandulás linzer

Régen minden jobb volt? Nézőpont kérdése. Férjemmel már megbeszéltük, hogy nagyszüleinkhez képest mi igencsak nagy kényelemben élünk. De ennek is megvan az ára: mindennapi hajtás, sok stressz és kiszolgáltatottság. Függés a közművektől, az áruházaktól, de leginkább a pénztől. A nagyszüleink is sokat dolgoztak, de másképp: ők megtermelték nagy részét annak, amit mi megveszünk munkánkért kapott fizetésünkből. Áram volt ugyan, de csak világításra használták, a vizet a kút szolgáltatta, a fa a meleget és egyben a főzési lehetőséget is biztosította, szappant főztek, fontak-szőttek, kenyeret sütöttek, s a termés nagyrészt biztosította az egész éves táplálékot, a gondosan nevelgetett malaccal és udvaron kapirgáló szárnyasokkal, valamint egy-két tehénnel együtt. Valami nevetséges összegű nyugdíjat kaptak, mégis elég volt. Persze ezzel az életformával is együtt járt némi bosszúság, de mindent egybevetve igenis jobb volt. Például nem kellett a boltból venniük a diót! 😀

Én sem vettem sokáig, mert elláttak Nővéremék vele, de a fájuk megbetegedett. Nem véletlenül nem sütök mostanában diós sütiket: mikor legutóbb venni akartam, szembesültem vele, hogy a korábban az ára miatt nagyon ritkán vásárolt mandula olcsóbb. Tényleg. Ezért abból vettem. Ez került ledarálva a sütibe.


 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt (+ 1 evőkanál)
  • 20 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 20 dkg darált mandula
  • 30 dkg margarin
  • 1 nagy tojás
  • lekvár (most épp málna)
Így készült:
A mandulát ledaráltam. 
A lisztet, porcukrot, sütőport, vaníliás cukrot, mandulát tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és összegyúrtam. Kicsit ragacsos, lágy lett, ezért egy evőkanál lisztet szórtam rá, s ezzel összegyúrva már megfelelő volt az állaga. 
Lisztezett deszkán két részletben kinyújtottam, nagyobb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Felének a közepét kilyukasztottam.
180 fokos sütőben egész világosra sütöttem őket, csak addig, míg a szélek enyhén pirulni kezdtek.
A maradék tésztát is összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam.
Kihűlés után a korongokat kettesével összeragasztottam málnalekvárral. 
Másnapra jól átpuhult.

Szoktam tréfálkozni a férjemmel, hogy eladjuk a házat, veszünk egy tanyát, és odaköltözünk. Bár nem hiszem, hogy ma még működne az önellátás. Csak részben. De pénzre akkor is szükségünk lenne, tehát mellette dolgozni is kéne. Azt hiszem, maradunk... Kapálgatom kis kertemet, bosszankodok, hogy nálunk már megint nem esik az eső.  Eljárunk dolgozni, taníttatjuk a gyerekeinket- Ők a jövőre való befektetésünk. 

Mandulás brownie

 Leányzóm folyton brownie-t kér. Finom, persze, hogy finom, de annyi cukor van benne, és olyan nehéz ellenállni neki, hogy jobb szeretem mellőzni. De első vizsgaidőszaka során megígértem neki, hogy ha túl van az összes vizsgán - az nem is volt feltétel, hogy sikeresen, mert ez nem is volt kérdés-, sütök neki. Úgy is volt. Ügyesen beosztotta az idejét, két héttel a vizsgaidőszak vége előtt Ő már lógathatta a lábát. Ez nem az akkori süti, akkor nem készült róla fotó, hisz épp "alkotói válságban" voltam, de szinte ugyanúgy megsütöttem a közelmúltban is. Kis, kerek tortaformában, manduladarabokkal a tetején:


Hozzávalók:
  • 20 dkg étcsokoládé
  • 20 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 8 dkg liszt
  • 3-4 dkg mandula
Így készült:
A csokit, vajat, cukrot gőz felett addig kavargattam, míg a csoki és vaj elolvadt, egynemű massza lett. Ezután egyenként belekevertem a tojásokat,végül a lisztet.
20 cm-es tortaforma alját papírral béleltem, majd beleöntöttem a masszát.
A tetejére szórtam a feldarabolt mandulát.
180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem.

 


Az utóbbi időben jöttem rá, hogy kicsi tepsiben kell sütni, így magasabb a massza, s olyanra sül, amilyennek lennie kell: belül lágy, kívül roppanós. 
Azt mondanom sem kell, hogy egy morzsa sem maradt belőle!


Fehércsokis szeletek

 Leányzóm lovagjának szülinapja volt. Megkértek, hogy süssek nekik valamit, sósat, mert annak van nagyobb keletje van körükben. De én úgy gondoltam, meglepem a kedvenc csokijával, fehérrel készült édessel is. Nem volt időm előre elkészíteni, pedig ráfért volna egy nap pihenő- akkor frissen elég nehéz volt szeletelni, de másnap az otthon maradt darab egész engedelmes volt. No meg finom- gyerkőceim megdicsérték.




Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 nagy tojás
  • 22 dkg cukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 20 dkg margarin
  • 40 dkg liszt
  • 2 púpozott evőkanál kakaó
  • 1,5 dl tej
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 2 csomag tejszínízű pudingpor
  • 10 dkg cukor
  • 15 dkg fehér csokoládé
  • 4 dl tejszín
A tetejére:
  • 5 dkg fehér csoki
  • 5 dkg mandula
Így készült:
A tésztához a cukrot a tojásokkal és sütőporral habosra kevertem. Hozzáadtam a mikróban megolvasztott margarint (azért forró ne legyen, mikor hozzákeverjük), majd a lisztet és kakaót, végül a tejjel lazítottam, simára kevertem.
24×36 cm-es , sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Hagytam kihűlni.
Közben elkészítettem a krémet: a pudingokat kevés tejben simára kevertem, majd a többi tej hozzáadásával és a cukorral állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón beletördeltem a csokit és kevertem, míg felolvad. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.
A tejszínt kemény habbá vertem, majd kanalanként a fehércsokis pudinghoz kevergettem.
Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen 3-ba vágtam. 
Megtöltöttem a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson egy réteg.
Ekkor elég lágy volt a krém, de, mint reméltem, másnapra épp jó lett az állaga.
A tetejére szórtam az apróra vágott fehér csoki és manduladarabokat.


Előbb világos lapon gondolkodtam, de a színkontraszt miatt végül kakaós lett. De a fehér csoki íze volt az uralkodó- aki ezt szereti, annak biztosan ízleni fog! Nekem is ízlett, bár közel sem ez a kedvenc ízem. 
A lapot háromba vágni nem egyszerű- szép magas lett, így most sikerül. De elég kétfelé is, így fele krém a közepére kerül, fele a tetejére. És mindenképp jót tesz neki egy nap pihenés a hűvösön! :-)

Mandulás kifli

 A hosszú idő után írt bejegyzésemre érkező hozzászólások hatására muszáj írnom! Tényleg jóleső érzés és folytatásra sarkalló az a tudat, hogy hiányoltatok. 😘 Nem első eset, hogy hosszabb időt hagyok ki, s minél tovább nem írok, annál kevésbé érzek rá késztetést. Aztán újra belelendülök... 

Most azt a legnehezebb eldönteni, hol folytassam. Úgy döntöttem, a legutóbb készült sütike következzen. Fiam az ünnepeken is, majd azt követően is hosszabb ideig itthon volt, ami 2-2 hetet jelent. Az elmúlt hétvégén pakoltam Őt fel újra, hogy még véletlenül se éhezzen albérletében. Mondjuk nem kell félteni, egész ügyesen vezeti a "háztartást". De azért sütöttem sütit, hosszan elállót, meg többfélét főztem s dobozoltam be neki. Egyik süti ez a kifli, vagyis inkább kifli alakú keksz:


Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt (+ 1-2 evőkanállal, szükség szerint)
  • 20 dkg porcukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 10 dkg darált mandula
  • 25 dkg vaj
  • 2 kisebb tojás
Így készült:
A lisztet, cukrot, sütőport, mandulát elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még gyúrtam hozzá 2 csapott evőkanálnyi lisztet. 
A masszát 4 részre osztottam, rudat formáltam belőlük, így pihentettem 1-2 órányit, hűvös helyen.
Ezután kisujjnyi darabokat vágtam a rudakból, kiflivé sodortam-hajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagyni kell közöttük helyet, mert nőnek. Nekem itt-ott összenőttek, látszik is rajtuk. 
180 fokos sütőbe tettem, világosra sütöttem őket.


Mandula helyett dióval is készülhet. Még azon is gondolkodtam, hogy becsorgassam csokival, de ezt elvetettem, mert kétszáz km megtétele után összemaszatolódik az egész. Leányzóm aztán csinált magának csokiszószt, abba mártogatta. De persze anélkül is finom, csak úgy, vagy a reggeli kötelező kávé mellé. 


Medvehagymás keksz

 Idén is elmentünk medvehagymát szedni, bár igencsak az utolsó pillanatban: már szép nagyra nőttek a levelek és kezdtek megjelenni a bimbók ...