A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gombóc-derelye. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gombóc-derelye. Összes bejegyzés megjelenítése

Szilvás és barackos gombóc

Avagy szilvás gombóc kontra barackos. :-)
Nyaralás utáni bevásárlás során gyümölcsből is felszerelkeztünk. Többek között sárgabarack és szilva is került a kosárba, s tegnap hirtelen felindulásból nekiláttam gombócot gyártani belőlük. Nem volt túl jó ötlet, a gonosz krumplis tészta most a szokásosnál jobban kellemetlenkedett. Tettem én hozzá zsírt is, mégis úgy ragaszkodott a kezemhez, hogy alig bírtam lebeszélni róla. Ráadásul folyamatosan lágyult is, nem mértem, de úgy saccolom, 70-75 dkg lisztnél tartottam már, amit belegyúrtam s elterítettem a deszkán. No de pimaszkodás a tészta részéről ide vagy oda, a gombóc elkészült, egy része szilvával, másik része sárgabarackkal töltve. Még nem készült vegyesen, de mindkettőt szeretjük, rangsorolás nélkül. Most ez is megszületett: nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy a barackos finomabb.

 Hozzávalók:

  • 1,5 kg krumpli
  • 2 tojás
  • 1 evőkanál zsír
  • 50-70 dkg liszt
  • szilva és kajszibarack
  • fahéjas cukor
  • zsemlemorzsa
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 1 teáskanál só
Így készült:
A krumplit héjában megfőztem, még melegen megpucoltam. Hagytam kihűlni, majd lereszeltem.
Hozzáadtam a tojásokat és zsírt, és több részletben a lisztet. Addig gyúrtam hozzá a lisztet, míg elég keménynek találtam a tésztát.
A morzsát az olajon megpirítottam, gyakori kevergetések közepette, mert hajlamos pillanatok alatt odaégni.
A gyümölcsöket megmostam, félbevágtam, kimagoztam. A nagyobb barackszemeket negyedeltem.
Megkevertem a fahéjas cukrot: 15 dkg-nyi cukorhoz 1 mokkáskanál őrölt fahéjat kevertem.
Közben a tészta fogta magát s újra meglágyult, ezért még gyúrtam hozzá lisztet. 
Alaposan meglisztezett deszkára borítottam, a tetejére is szórtam a lisztből, így kezdtem nyújtani. Néhol mégis leragadt, ide megint lisztet szórtam. 
Négyzetekre vágtam a tésztát, mindegyikre 1-1 darab gyümölcs és csapott teáskanál fahéjas cukor került. A tészták sarkait egymásra hajtottam, alaposan lenyomkodtam, hogy majd ne tudjon kiszökni a cukor. Lisztezett deszkára pakoltam őket, miközben odatettem 2-2,5 l vizet főni a sóval.
Mikor a víz főtt, belepakoltam egy adag gombócot- egyszerre 8-10 darabot. Miután feljöttek a víz tetejére, még 10 percet főztem kis lángon. 
Lyukas kanállal szedtem ki őket, alaposan lecsepegtetve. Megforgattam a prézlibe, s tálba pakoltam őket.
Nem csak a leírás, az elkészítés is hosszadalmas, ezért nem is készül többször, mint évente 2-3 alkalommal. 
Van már a blogon gombócrecept, itt. Nem sok különbség van az elkészítés módjában, talán annyi, hogy újabban zsírt is teszek a tésztába. Ezúttal így is igencsak ragadós volt a tészta, de volt, amikor jó szolgálatot tett. Talán a krumplitól függ, vagy a liszt tehet róla... Arról is olvastam vitát, hogy kell-e a krumplis tésztához tojás. Én mindig teszek, van, aki nem.

2019.07.11.
Ezúttal csak barackos készült, saját termésű gyümölcsből. Ez volt ám a finom!
Leányzó megint megállapította, hogy barackos finomabb, mint a szilvás. Tényleg finom! 😋
Ezúttal a tésztával is egész jól elvoltam, lehet azért, mert előző nap főztem meg a krumplit, s volt ideje teljesen kihűlni. Zsír került bele most is, meg tojás 3 is, mert egész sok összegyűlt, s igyekszem apasztani a mennyiséget.
Igaz, nem is gombócok, Anyuka-féle párnácskák készültek. De csak a forma más!







Szilvalekváros derelye

Múlt hét második felében nálunk volt kis keresztlányom. Bármennyire is igyekeztem, nem igazán tudtam kedvére tenni a főztömmel. Mindaddig, míg szilvalekváros derelye nem került az asztalra:-)
Bármennyire is közkedvelt étel nálunk, évente talán egyszer rugaszkodok neki. Akkor, amikor tudom, hogy van rá folyamatosan néhány órám. Tehát csakis, ha szabadságon vagyok.
Idő kell neki, na. Meggyúrni a tésztát, eltalálni a megfelelő keménységet, kinyújtani- na ez a legidőigényesebb, nekem-, tölteni, felvágni, széleket lenyomkodni, morzsát pirítani, főzni, aztán megenni- ehhez kell a legkevesebb idő:-)
Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt
  • 3 nagy tojás
  • 2 dl víz
  • szilvalekvár tölteni
  • olaj
  • zsemlemorzsa
Így készült:
A lisztet tálba tettem, közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem a 3 tojást. Fokozatosan adagolva a vizet, kezdtem összevegyíteni. Mind a 2 dl víz kellett hozzá, de lehet több is, ha kisebbek a tojások. A tésztának keménynek kell lennie, de még formálhatónak. 
Ha túl lágy, nyújtás közben ragadni fog, ha meg kemény, nem engedi magát nyújtani.
Csakis erre használt abroszon laskanyújtóval nyújtani kezdtem. Mikor már nagyocska, a felém eső szélét a nyújtóra tekerve folytattam a nyújtást. Közben picikét liszteztem, hogy ne ragadjon össze.
Mikor elég vékony lett, felére egymástól egyenlő távolságra lekvárhalmokat raktam. A tészta másik felét ráhajtottam, a közöket lenyomkodtam, s derelyemetszővel felvágtam.
A lányok szétszedegették a vágás mentén, míg én vizet főztem s morzsát pirítottam.


Vizet tettem főni egy teáskanál sóval és 2 evőkanálnyi olajjal.
Közben 3-4 evőkanál olajon a morzsát gyakran megkeverve megpirítottam.
Mikor felfőtt a víz, több adagban kifőztem benne a derelyéket. Bármennyire is igyekeztem a széleket összenyomkodni, néhányból így is kifolyt a lekvár. 
A kifőtt derelyéket lecsepegtetve a prézlire szedtem, óvatos mozdulatokkal átforgattam benne.
Úgy gondolom, a tésztanyújtás is olyan művelet, amit látni kell, s úgy megtanulni. Nagymamáim, sőt még Anyukám is házilag készítették a levestésztát, a túrós tésztához valót. Így gyakran volt alkalmam megfigyelni, amint a csak erre használt háziszőttes abroszon -nekem is van ilyen- egyre nőtt a tészta a kezük alatt. A laskanyújtóra feltekerve, két tenyérrel előre-hátra hengergetve, s közben jobbra-balra simogatva, majd kissé elforgatva a tésztát, hirtelen mozdulattal letekerték a nyújtóról. Olyan vékonyra kell nyújtani, hogy szinte átlátszó legyen. A levesbe való csak tojással készült, s ezt nem volt szabad lisztezni nyújtás közben, legfeljebb az elején, hogy ne legyen majd zavaros tőle a leves. Ifjúasszony koromban én is nyújtogattam még a tésztát, aztán szépen elmaradt... Anyósom szokott 1-2 hetente levestésztát készíteni, s mi is mindig kapunk belőle. Mondanom sem kell, hogy a bolti mellé sem állhat. 

Sárgabarackos gombóc, vagy inkább párnácska

Tegnap készült ebédre, s annyi lett, hogy mára is maradt belőle. De cseppet sem bánom, ma nem kellett főzni, több időm jut blogbejegyzéseket írni:-)
Hát macerás egy étek, ritkán is készítek, de megéri. Csak akkor fogok neki, ha előreláthatóan szabad az egész délelőttöm. Mert tényleg fél napos elfoglaltság. A másik ok, amiért hanyagolom a gombócokat, a krumplis tészta. Nagyon nem szeretek dolgozni vele, ragad és tapad, lágyul, lisztezni kell, újra ragad és tapad. De akkor sem szoktam boltit venni, inkább rászánom azt a fél napot, s megbirkózok ezzel a barátságos tésztával.
Hozzávalók:
  • 1 kg főtt, reszelt krumpli
  • 2 tojás
  • 40-45 dkg liszt
  • 20 dkg prézli
  • 3 evőkanál olaj
  • 1 kg barack
  • 15 dkg cukor
  • 1 mokkáskanál fahéj
A barackokat megmossuk, félbe vágjuk, kimagozzuk.
A cukrot elkeverjük a fahéjjal.
 A krumplit héjában főzzük meg, még melegen megpucoljuk. Ha kihűlt, lereszeljük. Így volt 1 kg.
Hozzáadjuk a 2 tojást, majd apránként a lisztet. Annyit gyúrunk bele, amennyit felvesz. Kemény tészta legyen.
Lisztezett deszkán kb. 5 mm vastagra nyújtjuk, nagy tenyérnyi kockákra vágjuk- ez a barackok méretétől is függ, 1-1 fél barack férjen bele.
Mindegyik négyzetre 1-1 fél barackot teszünk, a mag  -1 kiskanál fahéjas cukrot. A négy sarkát középre felhajtjuk, összenyomkodjuk, a sarkokat is, hogy ne folyjon majd ki a cukros lé. Lehet gombócokat is formálni, a "párnacsücskök" középre hajtásával, lenyomkodásával.
Vizet teszünk főni, sózzuk.
A prézlit az olajon megpirítjuk.
A vízben 3-4 részletben kifőzzük a gombócokat, minden adagot kb. 8 percig főzünk. Szűrőkanállal kiszedjük, meghempergetjük a prézliben.

A gyerekek kértek rá cukrot is, elég savanykás a gyümölcs benne a cukor ellenére is.

Túrógombóc meggyöntettel

Azt hiszem, a túrógombóc minden gyerek kedvence. Mi is nagyon szerettük, az enyémek is odavannak érte, no meg Férjuram is. Mégsem készítem gyakran, pedig igen egyszerű.
Többféle elkészítési módjáról hallottam. Van, aki liszttel készíti, anyósom grízt és lisztet tesz hozzá fele-fele arányban, egy ismerős pedig felveri hozzá a tojások fehérjét. Én úgy készítem, ahogy Anyukámtól tanultam, és még sohasem lett kemény.
Hozzávalók:
A gombóchoz:
  • 0.5 kg túró
  • 3 tojás
  • 6 púpos evőkanál gríz
  • 20 dkg prézli
  • 3-4 evőkanál olaj 
Az öntethez:
  • 0,5 kg meggy
  • 10 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
  • fahéj
  • 1 evőkanál vaníliaízű pudingpor 
Elkészítés:
A túrót villával áttörjük . Hozzáadjuk a tojásokat meg a grízt, alaposan elkeverjük. Hagyjuk 10 percnyit pihenni. Diónyi gombócokat formálunk belőlük.
Vizet teszünk főni, sózzuk.
Az olajon a prézlit gyakran kavargatva világosra pirítjuk.
Ha a víz fő, 2-3 adagban kifőzzük benne a gombócokat. Addig főzzük, míg feljönnek a víz tetejére, szépen megnőnek, s kettévágva a belsejében is megfőtt a gríz (én mindig ellenőrzöm, feláldozva 1-1 gombócot).  Szűrőkanállal kiszedjük őket, s óvatosan megforgatjuk a prézliben.
A kimagolt meggyet feltöltjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Cukrozzuk, fahéjat adunk hozzá. Főni tesszük. A pudingport elkeverjük 2 dl vízben, a felfőtt meggyhez adjuk, összefőzzük, s kész is.

A gyerekek  áradoztak róla, Férjuram gyanakodva nézte, mondván, ő bizony gyerekkorában nem szerette a gyümölcsös szószokat. Csak az nem jutott eszébe, hogy azt nem én készítettem (egyébként szerény vagyok:-) ). No, ez neki is ízlett.

Medvehagymás keksz

 Idén is elmentünk medvehagymát szedni, bár igencsak az utolsó pillanatban: már szép nagyra nőttek a levelek és kezdtek megjelenni a bimbók ...