Marcipános-lekváros mézes püspökkenyér

Ugyan hazahoztam egy csomó munkát hétvégére, de úgy döntöttem, inkább pihenek. Mert megérdemlem. Hosszú, rohanós, kapkodós, szellemileg is fárasztó hét van mögöttem. Egy kis lustálkodás (ami nem teljesen valósul meg, mert vannak állandó vasárnap délutáni sulis tennivalók)ára ugyan az lesz, hogy sűrűbb lesz a következő hetem, de kell egy kis semmittevés is. S közben írogatok. Ugyan még nem tudom, épp miről, mert az utóbbi két hétben még le sem fotóztam, amit sütöttem. Keresek valami régebbit, van bőven elmaradt recept.
Karácsonyig lapoztam vissza a fotók között.
Egy lengyel sütemény látványa inspirált, mely elkészítése igen hosszadalmas. Jóval karácsony előtt kezdik el összeállítani, s naponta át kell keverni, vagy valami hasonló a menete, ahogy a fordító néhol vicces szövegét értelmeztem. De mindjárt leegyszerűsítettem, nagyon is, mert csak egy kavart sütemény az alapja, amit aztán marcipánnal és savanykás vadszilvalekvárral  töltöttem meg. És csokival vontam be.

Hozzávalók:
A tésztához

• 3 tojás

• 20 dkg cukor
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 mokkáskanál mézesfűszer
• 40 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 2 dl olaj
• 2 dl tej

Továbbá:

• 20 dkg marcipán
• 1 üveg szilvalekvár
• 10 dkg étcsokoládé+5 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A tojást elkevertem a cukorral és mézzel, majd hozzáadtam lisztet, szódabikarbónát, kakaót, mézesfűszerkeveréket és olajat. Simára kevertem, majd több részletben elkevertem a tejjel.

A kész masszát két kikent püspökkenyérformába borítottam.

180 fokon sütöttem, tűpróbáig. Elég sok idő kell neki, közben vissza is vettem a hőfokot, mert már a teteje alaposan megsült, de a beleszúrt tűre még ragadt a nyers közepe.

Mikor megsült, hagytam kihűlni. 

A felpúposodott tetejét levágtam, majd éles késsel vízszintesen négy lapot vágtam belőle.

A marcipánt porcukorral szórt deszkán kinyújtottam akkorára, hogy két részre vágva akkora legyen, mint a sütink.

Az alsó lapot lekvárral kentem, erre került a következő lap, majd a marcipán, megint lap, lekvár s az utolsó lap.

Mikor mindkét püspökkenyeret összeraktam, gőz fölött felolvasztottam a csokit a vajjal, s bevontam vele a sütik tetejét.

Édeskés-savanykás, puha süti lett. 

A tésztája ugyanaz, mint ezé a sütié, csak ezúttal más formában sült.

No, ennyi volt a "pihenés", munkára fel! 😀 

Stollen kocka

A stollen ugyan már rég felkeltette az érdeklődésemet, de annyira még nem, hogy a kipróbálandó receptek végtelen hosszúságú sorának az élére helyezzem. Nem úgy ez a jóval egyszerűbb változat, amely az utamba állt, épp itt. No ez mindjárt lelökött egy másik sütit a karácsonyra megsütendők listájáról. Némi változtatással el is készült. Kóstoláskor Fiam kijelentette, szerinte megvan a legújabb kedvenc sütije. Ki is vette derekasan a részét az elfogyasztásából. Azt hiszem, jellemzésnek ez elég is! 😃

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg túró
• 4 tojás
• 15 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 3 evőkanál joghurt
• 10-10 dkg cukrozott narancs- és citromhéj
• 1-1 maréknyi mazsola, vagdalt dió, aszalt füge
• 20 dkg marcipán
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanál mézesfűszer
• 5-6 dkg vaj és porcukor a tetejére

Így készült:

A túrót villával áttörtem, elkevertem a tojásokkal és cukorral, puha vajjal. Hozzáadtam a lisztet és sütőport, s mivel úgy gondoltam, túl kemény lesz a massza, tettem bele joghurtot is. Ezután kevertem bele a sok finomságot: diót, cukrozott héjakat, aszalt gyümölcsöket, fűszereket. A marcipánt belereszeltem, s alaposan összekevertem. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokon sütöttem. Addig, míg enyhén megpirult a teteje, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem. 

Még azon forrón lekentem a tetejét olvasztott vajjal s beszórtam porcukorral.

Ennyi finomságtól csakis jó lehet a végeredmény. Az is, de a belecsempészett joghurt ellenére sűrűbb, szárazabb, kalácsállagú, pedig kevert sütemény jelleget vártam tőle. De ezt csak az én elvárásom volt, így volt jó, amilyen lett.