Vadas

A vadas nem olyan régen honosodott meg nálunk. Szeretjük. A mi családunkban egyáltalán nem készült. Bár tudtam a létezéséről, de akkor ettem először, amikor anyósom készített nálunk. Nagyjából ellestem az elkészítés módját, de azért jó néhány receptet átböngésztem, mielőtt hozzá láttam volna saját magam is. A legnagyobb különbség az olvasott receptekhez képest az, hogy mi a húslevesbe főtt zöldségekből készítjük. Aztán ellestem-megtartottam innen-onnan ezt-azt, s kialakult a saját vadasreceptünk. 

Hozzávalók:

• húslevesbe főtt zöldség: 3-4 sárgarépa, petrezselyem, 1 hagyma, darabka zeller, karalábé
• 1 kg sertéscomb, ami szintén belefőtt a húslevesbe
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 babérlevél
• 1-2 merőkanál húsleves
• 1-2 evőkanál  almaecet
• só, bors
• kevés olaj/ zsír
• kifőtt tészta

 Így készült:

A húsleves elkészítésének módját már leírtam. Ha az kész, onnan a zöldség passzírozása igényel több időt, de egyébként gyorsan kész van.

Szóval a megfőtt zöldséget szűrőn átnyomkodtam, s annyi húslevest kevertem hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Főni tettem a babérlevéllel, kevés borsot daráltam hozzá. Kóstolás után szükség szerint sóztam is. Ha főtt kis ideig, hozzákevertem a tejfölt is, meg kevés ecetet. 

A húst felszeleteltem, kevés zsíron, kevés sóval, borssal megszórva átpirítottam.

Sós vízben készre főztem egy csomag tésztát, s tálaltam: tészta, zöldséges szósz, főtt-sült hús.

Valahol van régebbi fotó is, ha útba esik, mellékelem azt is. 

Azért jó ez az étel, mert egy kalap alatt mindkét fogás elkészül. Nálunk a húsleves csak belefőtt tésztával vagy  grízgaluskával kerül a tányérba, a zöldség és hús külön tálalódik fel, vagy készül belőle másik fogás. 

Fokhagymakrémleves

 Valamikor régen készítettem egy internetes recept alapján, s nagyon ízlett mindenkinek. Aztán feledésbe merült, míg csak Férjem egy egész zsákocska fokhagymával állított haza. Keresgélni kezdtem a hajdanvolt levest, de a fellelt receptek egyikét sem találtam azonosnak az akkorival. Így a több másik, kutatás közben átfutott hozzávalókból próbát tettem. Bejött. Azóta többször is elkészült, "bogyóval", azaz levesgyönggyel megszórva igencsak kedvelt leves lett.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 nagy fej fokhagyma (vagy kettő kisebb)
• 4-5 közepes krumpli
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 dl tejszín

Így készült:

A hagymát és a fokhagymát szeletelve. kevés sóval megszórva az olajon megpároltam- nem pirítottam, csak hagytam puhára párolódni. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, s addig főztem, míg majdnem elpárolgott a víz róla. 

Közben megpucoltam a krumplit.

A hagymákra úgy másfél liter vizet öntöttem, még kevés sót szórtam rá, beletettem a feldarabolt krumplit. Addig főztem, míg a krumpli is puha lett.

Botmixerrel simára kevertem, majd a tejszín hozzáadásával újra felfőztem. Ha szükségét éreztem, még sót is tettem bele.

Levesgyönggyel kanalaztuk.

Egyszerű és jó ízű leveske. A krumpli eléggé besűríti, liszt nem is került bele. A víz mennyiségével lehet játszani, több, kevesebb, ki mennyire sűrűn szereti, illetve mennyi levest akar főzni. 

Hideglecsó

 Csak összetevőiben van köze a lecsóhoz, de mi így neveztük a gyerekkorunkban gyakorta készülő salátát. Amikor Anyukánknak sűrű napja volt, a kertből hozott zöldségekből összedobott egy kis vacsorát, és csak úgy, kenyérrel ettük. Szerettük. Mai napig kedvenc nyári vacsoránk leginkább rántott cukkini, tök vagy padlizsán kíséretében. Annyit változtattam rajta a régihez képest, hogy olívaolajat öntök rá és megszórom zöldfűszerekkel: bazsalikommal, oregánóval leginkább.

Én idén először hoztam be mindent a kertből hozzá. Paprikával tavaly próbálkoztam, idén már a palántát is én "gyártottam". Tavasszal elhatároztam, hogy amit csak lehet, megtermelek, de közel két hónapig nem kaptunk rendes esőt, a locsolás meg épp csak életbe tartotta a kertet. Azért egy kevés mindenből terem. Na nem befőzni való mennyiség, de ha már nem kell megvenni a mindennapi salátához valót, azért már megéri. Sok bosszankodás, de öröm is, mikor körbenézve némi gyarapodást látok. Végre hétvégén megkaptuk a várva várt csapadékot is- a határban lévő kukoricának már késő, de a kis kertünknek talán nem. 

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma
• 3-4 uborka
• 3-4 paradicsom
• 2-3 paprika
• só
• 2-3 evőkanál olívaolaj
• tetszés szerinti zöldfűszer (petrezselyem, bazsalikom, oregánó, kakukkfű, metélőhagyma)

Így készül:

A zöldségeket megmosom, pucolom, felaprítom. Sózom, ráöntöm az olajat, rászórom a mosott, felaprított zöldfűszereket, átkeverem, s akár azonnal is fogyasztható. Bármihez, amihez salátát szoktunk enni.

Nem egy nagy recept, de legalább felidéződött egy kis múlt- az éjjel is otthon voltam álmomban, abban az otthonban, ahol felnőttem. A zöldségek mennyisége természetesen függ a készíteni kívánt mennyiségtől, étkező személyek számától. Tanácsos annyit készíteni, amennyi el is fogy. Másnap is ehető ugyan a maradék, de frissen az igazi. 

A rántott cukkini így készül nálunk- itt már említettem is a hideglecsót, a rántott padlizsán pedig így. Sütőben is szoktam sütni, bár ritkábban, habár úgy lényegesen egészségesebb, de olajban sütve finomabb. 

Gombaleves

Idén különösen vártam az őszi szünetet. Éreztem, hogy most már nagy szükségem van egy kis pihenésre. Elfáradtam. Fizikailag is, de sokkal inkább szellemileg. Csomó tennivalót tartogattam a szabad napokra. Erre a fejfájós és hosszú pénteki nap után az iskolában felbukkanó vírus engem is leterített. Ember tervez, Isten végez. Szombaton a muszáj dolgokra ráerőltettem magam, vasárnap már főztem is, hétfőn kisuvickoltam a konyhát, a délutánt blogozásra szántam. Erre mit csináltam? A közeledő Márton-napi eseménysorozatra gyűjtögettem ötleteket. Azaz dolgoztam. De részben ez is megvan, már csak néhány órát kell ezzel is foglalkozzak. Meg a többivel. Szóval szabadság idejére is el vagyunk látva tennivalóval. De azért a pihenésre is szakítok időt. Ami nálam azt jelenti, hogy azt csinálom, amihez éppen kedvem van. 

Az is terveim között szerepelt, hogy délutánonként megírom a sok-sok elmaradt, időközben készült sütemény receptjét. De már látom, ez sem fog megvalósulni. Soha nem érem utol magam, de próbálok ezen nem rágódni. Próbálok. 

Most meg próbálok receptet írni. Elsőként egy levesét, ami előző héten készült, két felvonásban. Egyik délutánon megpároltam a gombát, másikon készre főztem a levest. Persze nem kell, hogy ilyen hosszadalmas legyen ez a folyamat, most éppen csak így adta ki az idő széle a hosszát. Nem sűrűn főzök gombalevest, s nem is mindig ugyanúgy, most éppen így készült:

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 50 dkg gomba
• 3-4 evőkanál olaj
• só
• bors
• paprikakrém (házi, nem csípős)
• 2 nagyobb sárgarépa
• 1 nagyobb petrezselyem
• 2 kicsi tojás + liszt a nokedlihez
• petrezselyemlevél

Így készült:

A gombát megpucoltam, felszeleteltem. 

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon rövid ideig pároltam csipet sóval, majd a gombát is hozzáadtam s fedő alatt megpároltam. Kevés borsot, egy teáskanál paprikakrémet tettem bele, és még mokkáskanálnyi szárított petrezselymet is.  Közben kis fazékban vizet tettem főni -úgy 2 liternyit-, sóztam. Ebben a megpucolt, felaprított répát és petrezselymet puhára főztem. 

Közben megkevertem a nokedlit: a két egész tojáshoz annyi lisztet kevertem, hogy sűrű, éppen keverhető masszát kapjak.

A répához borítottam a gombát, s mikor felfő, kanállal beleszaggattam a nokedlit. 

Ha szükséges, még sózom. Legvégül az apróra vágott petrezselyemzöld kerül bele- ezt mindig csak a főzés végén teszem hozzá.

Finom, kiadós leves. Persze nem kell feltétlenül két edényben készíteni, a gombát lehet e leveses fazékban párolni, majd ha majdnem kész, felönteni vízzel s együtt főzni a zöldségekkel. Így kevesebb lesz a mosatlan. 

Nálunk most fánk volt hozzá a második, lekvárral. Leányzó rendelte, még egy héttel korábban. Kicsit később, de a kedvére tettem.

Tökös/cukkinis zakuszka

 Mivel a pénteki pihenődélutánom megint elúszik -ami nem baj, mert mindkét gyerekem hazajön, s nekik örülök meg sütök-főzök- úgy döntöttem, hogy a csütörtök délután egy részét szánom egy kis semmittevésre. Bár mindjárt-mindjárt eszembe jutott, hogy a ruhákat kéne elpakolni, meg öntözni sem ártana, de elhessegettem mindent, úgyis rám vár a dolog. Jót tett egy kis lustálkodás, olyannyira, hogy még blogot írni is kedvem támadt így estére. 

A kertben termő tök sorsán gondolkodva jutott eszembe, hogy valahol láttam ezzel készült paradicsomos kence receptet. Én a zakuszka hozzávalóival készítettem el, először kevesebb hozzávalóval, csak próbaképpen, s mivel egy hét alatt lába kelt a hat üvegnyi főzeménynek, másodjára is nekiugrottam, kicsit növelve a mennyiségeket. Tényleg finom, senki sem mondaná meg, hogy tök is van benne.

Hozzávalók:

• 3 főzőtök/ nagyobb cukkini (tisztítva mérve volt 1,5 kg)
• 1 kg hagyma 
• 1,5 kg paprika (vegyesen piros és zöld)
• 6 nagyobb sárgarépa
• 7 dl sűrű házi paradicsomlé
• só
• bors
• 5-6 babérlevél
• 1 csípőspaprika
• 2 dl olaj

Így készült:

A tököt/cukkinit (vegyesen volt, mindkét alkalommal) megmostam, kettévágtam, kikapartam a puha magos közepét, megpucoltam, lereszeltem. Fél dl olajon, 1 csapott teáskanál sóval puhára pároltam, közben sűrűn átkevertem, mert könnyen odaég.

A hagymát megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam. A paprikát megmostam, kicsumáztam, felaprítottam, a hagymával egy edényben teáskanálnyi sóval, olajat öntve alá- fél dl-nyit- párolódni tettem. A csípős paprikát is beletettem, azt csak a szárától megszabadítva. Mikor már puha, elpárolgott a leve nagy része, kész. Időnként azért nem árt megkavarni!

A sárgarépát megpucoltam, vastagabb szeletekre vágtam, kevés olajat alá öntve, kevés sóval fedő alatt, kis lángon hagytam puhára párolódni.

Mikor minden kész, a hagymát-paprikát, répát ledarálom, és a tökkel és paradicsommal együtt nagyobb edényben, még kis olajjal együtt főni tettem és kavargattam, kavargattam kitartóan. Közben megkóstoltam, elég sós-e, fűszereztem mokkáskanálnyi borssal és a babérlevéllel. Addig főtt, míg elég sűrűnek ítéltem a kenyérre kenéshez. Úgy másfél órányit rotyogott kis lángon. 

Közben a gépben kimosódtak az üvegek. A száraz dunsztot is előkészítettem: én a tulipános ládába tett pokrócok közé pakolom az üvegeket.

A megfőtt zakuszkát -azért pici tartósítószert kevertem hozzá- üvegekbe szedem, lezárom, dunsztba teszem. Itt is maradnak, míg ki nem hűlnek. 

Nekem ez két délutános munka volt, egyik napon megpároltam a zöldségeket, s csak másik nap daráltam, főztem össze. De ha van egy egész szabad napunk, nosza, rajta! Nagyobb mennyiséget is érdemes, mert a kevéssel is ugyanúgy elmegy az idő, mintha többet készítenénk. Ha "rendes" zakuszka készül, kis adagnak neki se fogok, legalább 3 kg-ot teszek minden hozzávalóból. Bár hosszadalmas elkészíteni, én ki nem hagyom egy évben sem, mert szinte tavaszig (ha csínján szedegetjük le a polcról) van kenyérre kenni való. 

Sajtos-paradicsomos cukkini

 Padlizsánnal már készítettem hasonlót, gondoltam, kipróbálom cukkinivel is. Érdemes volt leváltani a rántott cukkinit, így is finom! 

A hozzávaló a kertben termett. Azon kevesek közül való, amelyik hajlandó volt megnőni. Nem tudom, miért, de a mi vidékünket nagyon elkerüli az eső. Egész nyáron a néhány öntözésnyi esőn kívül egy kiadósabbat kaptunk belőle. Az locsolás meg valahogy nem az igazi. Meg vezetékes vízzel nem is olcsó. 😉 Szóval csak teremget, módjával. Annyi nem lesz, hogy be is főzzek a zöldségekből, de a reggelikhez, salátákhoz valót biztosítja belefektetett munkám.

Hozzávalók:

• 2 kisebb cukkini
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• só
• bors, paprika
• bazsalikom, oregánó
• 2-3 evőkanál olívaolaj
• reszelt sajt

Így készült:

A cukkinit megmostam, héjastul vaskosabb szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsi alját kiraktam a karikákkal.

A sűrített paradicsomot, olajat, sót, borsot, paprikát, bazsalikomot és oregánót elkevertem. Mindegyik cukkinira kentem belőle, majd sajtot pakoltam a tetejére.

190 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a sajt szépen ráolvadt, illetve a cukkini megpuhult.

Szintén kertben termett paradicsomot, paprikát, uborkát ettünk hozzá. 

Töltött cukkini

 Idén először vetettem gömbcukkinit. Persze az elsőként megnövő rántva készült, amikor csak ökölnyi méretű volt. Amint kétökölnyi lett, töltötten készítettem el. A teraszon tálaltunk, s mielőtt nekifogtunk enni, Férjuram megkérdezte, le sem fotózom? Így telefonnal megörökítettem, s csak utána láttunk hozzá. Aztán jöttek a dicséretek- mindenkinek ízlett, így eldőlt a további kis termések sorsa. 

Hozzávalók:

• 2 nagyobb gömbcukkini
• 50 dkg darált hűs
• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só 
• bors, paprika
• 1 dl rizs
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 2-2 paradicsom és paprika
• 4 evőkanál tejföl

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, az olajon, csipet sóval megszórva megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, még nagy csipet sót és morzsásra pirítottam. Belekerült a bors, paprika, rizs és kétszeres mennyiségű víz, még kis só, és lefedve hagytam megpárolódni-főni. Mikor puha a rizs, ha kell, még sózom, belekeverem a sűrített paradicsomot.

Miközben készült a töltelék, a cukkinit megmostam, félbevágtam, a belsejét kanállal kivájtam úgy, hogy maradjon 1-2 centis pereme. A kivájt tökdarabokat a tepsibe tettem, amiben majd sül, a feldarabolt paprikával és paradicsommal együtt.

A zöldségdarabokra helyeztem a kivájt fél cukkiniket, elosztottam bennük a tölteléket, mindegyikre kentem 1-1 kanál tejfölt.

190 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg pirulni kezdett.

Tényleg finom volt, különösen az alján lévő zöldségdarabok. 

Persze sima, hosszúkás cukkinit is meg lehet így tölteni, vagy kicsi főzőtököt. 

Bableves zöldségekkel

 Van, hogy bizonyos személyekre alig emlékszem, hozzájuk kapcsolódó ízemlékekre viszont igen. Ilyen a sok petrezselyemzölddel készült bableves, amit Rózsika néninél ettünk kicsi gyerekkorunkban. Nálunk laktak az emeleten, amikor az lakhatóvá vált. A húgaim egész kicsik voltak, s hagyta, hogy fésüljék őt. Ő pedig sörrel göndörítette a hajukat, bár erre nem igazán volt szükség, szőke fürtjeik maguktól is görbültek. Azt hiszem, ha nem lenne közös gyerekkori fényképünk vele, fel sem tudnám idézni az arcát. Csak ilyen apróságok, meg a leves, ami más volt, mint az Anyukáé.

Amit én főztem, az nem olyan lett, csak a petrezselyemről -ami soha nem marad ki belőle- jutott eszembe Rózsika néni. Anyuka mindig rántással és habarással készítette, ahogy szinte mindig én is. Ezúttal ezek nélkül, sok zöldséggel főztem. S így is finom...

Hozzávalók:

• 50 dkg szárazbab
• 1 fej hagyma
• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• darabka zeller
• 1-1 paprika és paradicsom
• 1 csokor petrezselyemzöld
• só
• pirospaprika
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készült:

A babot előző este beáztattam.

A hagymát apróra vágtam, a répát, petrezselymet, zellert megpucoltam, mostam, szeleteltem.

A babot bő vízben főni tettem, sóztam. A hagymát is beleborítottam, majd mikor felfőtt, a többi zöldséget. A paprika és paradicsom is feldarabolva került bele.

Kis lángon főni hagytam, míg a bab megpuhul- addigra garantáltan megfő az összes zöldség is. Ha kell, még sózom és mokkáskanálnyi paprikát teszek bele. Kevés ecetet tettem még bele.

A petrezselyemleveleket megmostam, apróra vágtam. Csak akkor teszem bele, mikor a leves teljesen kész és el is zárom alatta a lángot.

Zöldhagymával, friss kenyérrel ettük. Második szinte nem is kell utána, vagy csak valami könnyű, egyszerű- mondjuk palacsinta vagy lekváros bukta. 

Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem örültem neki, de találtam benne azért jót is: némi időmegtakarítással jár, hisz megspórolom a munkába készülődés, jövés-menés idejét. Nem fáradtan, semmire-sincs-már-kedvem érzéssel huppanok haza délután 3-4-kor, csupán lesétálok a konyhába és teszem a dolgom. Blogot írni is van kedvem. Tényleg! 

A karfiol az utóbbi időben ritka vendég lett nálunk. Nemrégiben épp ezért betettem egy szép nagy fejet a kosárba. Egy részét zöldséglevesbe csempésztem, a többi, némi tanakodás után, elkészült vacsorára krumplifasírt mintájára. Jégsalátával ettük, Leányzó pedig joghurttal- így is, úgy is finom volt.

 Hozzávalók:

• 1 kisebb fej karfiol
• só
• 1 tömlős sajt (10 dkg)
• bors
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 3 tojás
• 3 evőkanál liszt
• 2-4 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 gerezd fokhagyma
• teáskanálnyi morzsolt petrezselyem
• olaj a sütéshez

Így készült:

A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem. ( A szárát eltettem, hétvégén belefőztem  húslevesbe.) Enyhén sós vízben félpuhára főztem.

Leszűrtem, villával darabosra nyomkodtam. Hozzáadtam a sajtot, tojást, fűszereket, lisztet. A sóval óvatosan kell bánni, mert az ételízesítő is sós. (Házi hiányában a bolti is jó, de abból kevesebb kell.) Elkevertem, végül annyi zsemlemorzsát kevertem még bele, hogy ne legyen lágy a massza.

Serpenyőben olajat melegítettem, mikor már serceg a belemártott massza, két kanállal galuskákat formáltam a karfiolból, az olajba pakoltam és mindkét felét aranysárgára sütöttem.

Ilyet még nem készítettem, de érdemes. Finom lett, jó étvággyal ettük. 

A gyerekek kisebb korukban a karfiolt sem szerették, mint annyi minden mást sem- ehhez is fel kellett nőniük. 😀 Legutóbb a káposztás tésztát is megkóstolták, azt mondták, ehető. De nem túl nagy elragadtatással. Nem baj, én szeretem.

Zöldfűszeres túrókrém házi kenyérrel

Általában kevés kenyeret eszünk, elég gyakran ránk is szárad. Hétvégén úgy alakult, hogy sütöttem egy kg lisztből, aztán Leányzóm is hozott egyet haza. Hogy fogyjon, bár nem gyakran teszünk ilyet, azon törtem a fejem, mit ehetünk kenyérrel vacsorára. Aztán átvizsgálva a hűtő tartalmát, döntöttem: túrókrém lesz, mindenféle zöldfűszerrel, amit a kertben találok.

Hozzávalók:

• tehén- és juhtúró vegyesen (25-30 dkg összesen)
• 2 evőkanál tejföl
• csipet só és bors
• 1 fej hagyma
• 1 paprika 
• néhány szál metélőhagyma, oregánó, petrezselyemlevél, kapor, bazsalikom

Így készült:

A hagymát és paprikát apró kockákra vágtam.

A túrókat villával áttörtem, elkevertem a tejföllel és hagymával-paprikával.

A fűszereket megmostam, felaprítottam, hozzákevertem a túróhoz.

Friss házi kenyérre kenve ettük, paradicsommal.

A kenyér ezúttal a lehető legegyszerűbb: csak liszt, víz, élesztő, só, pici olaj. Géppel dagasztottam, kétszer átgyúrtam- erre a lépésre nincs mindig idő, de most közben más is sült a sütőben, így bevetettem.

Leányzóm azt mondta, körözöttre emlékezteti a kence. Némileg igen, csak más a fűszerezése. És így is finom! 😊

Zöldséges lepénykék

Hirtelen jött ötlet volt vacsira valónak. Miközben sült, jutott eszembe, hogy egy batátát is belereszelhettem volna, de majd legközelebb.

Krumpliból szoktam hasonlót csinálni, zellerből is -az nagyon finom-, csak répából nem, vagyis még nem. Most összereszeltem az összeset, s mártogatóssal jóízűen megettük. 

Hozzávalók:

• 1 közepes sárgarépa
• 4 krumpli
• negyed zeller
• 1 evőkanál házi ételízesítő 
• só, bors
• 3 nagy tojás
• 5-6 evőkanál liszt
• 2 gerezd fokhagyma
• petrezselyemzöld
• olaj a sütéshez

Így készült:

A zöldségeket megpucoltam, mostam, majd lereszeltem. Összekevertem az ételízesítővel, sóztam, borsoztam. Beleütöttem a tojásokat, majd annyi lisztet kanalaztam hozzá, hogy sűrű, már nem folyékony masszát kapjak. Fokhagymát préseltem hozzá és néhány szál petrezselyemlevelet vágtam még bele. Összekevertem.

Serpenyőben olajat hevítettem, s evőkanállal halmokat pakoltam egymás mellé, kissé el is lapítottam-igazgattam.

Nem túl nagy lángon mindkét felét szép pirosra sütöttem.

Fokhagymás-borsos tejfölbe mártogatva ettük.

Zöldbableves

Nekem határozottan egyik kedvenc nyári levesem. Friss zöldbabból, zsenge répával, petrezselyemzölddel. Egyszerű és nagyszerű leves. Bár tudom, hogy sokan fújnak rá, de szerencsére nálunk az egész család szereti, mert míg terem a kertben, én többször is megfőzöm rövid időn belül. 

Mikor hazajöttünk a nyaralásból, épp nagy adagot lehetett szedni róla. Aztán ezen a héten is főztem- kicsit másképp, nehogy szó érje a ház elejét. De senki nem reklamált. 

A legegyszerűbben így készül minálunk:

Hozzávalók:

• zöldbab (kb. 1 kg)
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej hagyma
• só
• 1-1 paprika és paradicsom
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 3 dl tej
• 1 púpozott evőkanál liszt
• 0,5 dl olaj
• petrezselyem
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készül:

A babot megmosom, a végeit letördelem, hosszától függően eltöröm. 

A hagymát pucolás után apróra vágom. A répát is megpucolom, mosom, felszeletelem. Előbb ezeket teszem főni, úgy 2 liter vízben, attól függően, milyen sűrűn szeretjük a leveseket. Teáskanál só is mehet bele. A megmosott, bevágott paprikát és paradicsomot is beleteszem. Ezeket majd kiszedem, ha kész a leves.

Mikor úgy 10 percet főtt, beleteszem a zöldbabot is. 

Mikor az is megfőtt, kóstolom, ha szükséges, még sózom.

Az olajból és lisztből rántást készítek. A leveshez adom, meg a tejet is, a pirospaprikát is beledobom.

A legvégén kerül bele az apróra vágott petrezselyem és az ecet.

Újabb kóstolás, ízlés szerint sózni, ecetezni lehet még.

Az ecettel óvatosan kell bánni, a tejet a levesben hajlamos összekapni. Én rendszeresen megjárom, mint most is. Pedig minden olvasott-hallott praktikát bevetettem már- mostanában így járok el: a merőkanálba mérem a kívánt mennyiségű ecetet, s úgy mártom a levesbe, hogy lassan folyjon bele a forró lé. Ezúttal is így tettem, mégis. 

Húsleves

A levesek levese.
A leggyakrabban főzött leves minálunk, mióta az eszemet tudom. Havonta legalább egyszer biztosan készül, s mindig jó sok. És mindig hétvégére. Előfordul, hogy hét közepén is van még belőle. Mégsem unja még senki. Mi lehet a titka? 😃
Ez sem az az étel, amibe mindig ugyanaz, ugyanannyi kerül. Meg gondolom, mindenki másképp csinálja.
Azért is olyan népszerű, mert sok esetben a második fogást is biztosítja -így vagy úgy- a belefőtt hús. A benne lévő zöldség és főtt hús összeaprításával pedig előétel is kerekedik, a böff, ahogy mi neveztük, azaz a francia saláta.
A legfinomabb húsleves a házi csirkéből-tyúkból készül. Ezt határozottan állítom. Amúgy is mindig finom, de az utolérhetetlen.
Nagy, 8 literes fazékba szoktam főzni, de azért nem egészen tele. Nagyobb része ebéd lesz legalább 3 napra, a maradékot lefagyasztom.

Hozzávalók:

• 4-5 szál sárgarépa (mérettől függően)
• 2-3 petrezselyem
• darab zeller
• fél karalábé és/vagy kis darabka káposzta
• 1 nagyobb fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 paprika
• só
• húsos csont, hús (szárnyas és/vagy disznó)
• bors
• esetleg peszternák, zellerlevél, petrezselyemzöld, 1 paradicsom, kevés csípős paprika

Így készül:

A húst mindig beáztatom. Sokszor kerül bele csirkemell csontja, karajcsont, comb- többnyire csontos húst veszek, a húst elhasználjuk másra, a csontos részt pedig elteszem levesnek. Hogy mennyi legyen? Legutóbb 2 csirkemell csontja, amin persze némi hús is marad. 1 kisebb darab -tenyérnyi-oldalas és 60-70 dkg disznócomb került bele. De van, hogy pulykanyak, comb vagy szárny a belevaló, vagy kacsa csontos része- ez a ritkább.

A fazekat úgy félig töltöm vízzel, teszek bele 1 púpozott teáskanál sót -ez nem lesz elég, de kóstolás során mindig sózom még- s főni teszem.

Közben megpucolom a belevaló zöldségeket.

A majdnem fővő vízbe beleteszem a csontot-húst, a hosszában bevágott zöldségeket.

Kis lángon, hogy ne főjön nagyon, mert akkor zavaros lesz, úgy 3 órát kell főnie. De az a biztos, ha időnként megnézzük, megpuhult-e már a hús és zöldség. Meg ha úgy tapasztalom, hogy nagyon elfőtt, vagy több levest szeretnék, vízzel is pótolom.

10-15 percig hagyom állni, aztán leszűröm a levét. Nem főzöm be az egészet, de felénél többet.

Legtöbbször levestészta kerül bele, ritkábban grízgaluska. Nem szoktam külön főzni a tésztát, hanem bele a húslevesbe. A benne főtt zöldséget és húst külön tálalom, aki szereti, vesz a levesbe, vagy előtte eszik belőle. Vagy saláta saláta lesz a sorsa. Majd azt is leírom valamikor, hogyan.

Mi készülhet a benne főtt húsból? Mondjuk vadas. Vagy kicsit megsütve -vagy csak úgy- főtt krumplival és gyümölcsszósszal is finom. Gyerekkoromban nagyon szerettem a paradicsomszószt, ami szintén főtt húshoz készült, hozzá még járt rántott krumpli.

Még nagyon sok mindent tudnék írni a húslevesről. Régen szinte mindig házi tyúkból főtt, aztán a szárnyas megsütve, krumplival a második fogást is biztosította.
A Mama húslevese házi tésztával... na az utolérhetetlen. Gondoltátok volna, hogy tészta alakja meghatározza a leves ízét? Pedig ugyanazok a belevalók, liszt és tojás, de a laskára vagy zabszemre -Mama specialitása volt az apró négyzet alakúra vágott tészta- alakított tészta más zamatot adott a levesnek. Az Anyuka húslevesét sem bírom utolérni. Szerintem a szíve-lelke hiányzik belőle...

A bele főtt zöldség... hát nem egyszer nem fogy el. Ha böff készül belőle, úgy igen, azt mindenki szereti. De sütöttem már belőle fasírtot is, vagy csak simán kevés olajon, sózva, borsozva megpirítom. Semmit sem dobunk ki! Persze ez nem mindig jön össze, de ez egyik elvem.

Zöldséges-húsos köles

Ez is egy gyors ebéd volt, munka után összedobott. Egyszerű és nagyszerű, mindenkinek ízlett. A köles első fele tejbeköles lett, a maradékból rittyentettem most ebédet. Csak a felszeletelt húst rádobtam az olajra, nemsokára a zöldség is társult, közben a kölest megfőztem külön, mert nem tudtam, hogyan viselkednének együtt, aztán mikor minden kész volt, összekevertem. Hát, nem valami fotogén, meg én sem kezelem túl jól a technika eszközeit, de finom lett, ezt állítom.

Hozzávalók:

• 1 csirkemell
• kevés olaj
• só
• bors
• fokhagymasó
• házi ételízesítő
• néhány szál petrezselyemzöld
• fél kg mélyhűtött zöldségkeverék
• 25 dkg köles

Így készült:

A húst megmostam, csíkokra vágtam. 2-3 evőkanál olajon párolódni tettem. Sóztam, borsot szórtam rá meg kevés fokhagymasót. Mikor kifehéredett, ráborítottam úgy fagyosan a zöldségkeveréket (mexikói volt), s lefedve hagytam megpárolódni.

A kölest háromszoros mennyiségű vízben főni tettem. Sóztam, 1 teáskanál házi ételízesítőt tettem bele.

Mikor mindkettő kész volt, összekevertem, rászórtam a felaprított petrezselymet, s ettük is.

Hagymát is terveztem tenni bele, de a kapkodás során elmaradt, mikor majdnem kész volt, akkor jutott eszembe. De anélkül is finom volt. 

Fűszerezni lehet ízlés szerint. A köles semleges ízű, amit hozzáadunk, az ízesíti meg.

Édes-savanyú kínai csirke

Mai ebédünk volt, meg uzsonna (Gergő pihenés közben rájárt), meg vacsorára is maradt egy kevés.
Pénteken hazafele csirkemellet vettem a húsboltba, hogy majd csak lesz belőle valami. Mivel minden felvetődött családi óhaj-sóhajt elvetettem valamiért, átfutottam az elmentett recepteket. S meg is lett a befutó. A szecsuáni csirke nagy kedvenc, gondoltam, ezzel sem lőhetek mellé. Olyannyira, hogy Fiam sugallta, kerüljön fel a blogra, legyen honnan elkészítenie saját magának is.
Akkor ezzel kezdem- vagy folytatom.

 Hozzávalók:

• 2 kisebb csirkemell
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 fej hagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 piros paprika (kápia)
• 1 csípős paprika
• 1 doboz darabolt ananászkonzerv
• bors
• 1 csapott teáskanál curry
• 2 dl házi paradicsomlé
• 1 dl ketchup
• 1 evőkanál méz
• 1-2 evőkanál cukor
• 2-3 evőkanál ecet
• 3-4 evőkanál szójaszósz
• erős paprikakrém
• 1 evőkanál keményítő

Így készült:

A csirkemellet csíkokra vágtam.

A zöldségeket megmostam, megpucoltam, csíkokra vágtam.

A húst az olajon párolódni tettem, sóztam. Mikor félig kész, rádobtam a zöldségeket, s lefedve párolódni hagytam.

Mikor a hús már puha -nem baj, ha a zöldségek roppanósak, sőt-, belekerült sorra a többi belevaló: a bors, curry, aztán a paradicsomlé, ketchup, a leszűrt ananászdarabok, ecet, szójaszósz, erős paprika ízlés szerint, a keményítő (a tetejére szórtam, s elkevertem benne). Megkóstoltam, ekkor került még bele só meg a cukor, mert túl savanyúnak találtam, végül az ananász levéből is öntöttem egy keveset bele. Összefőztem s kész is.

Rizs készült hozzá, mi más. Kevés olajon láng fölött néhányszor átkevertem, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, s fedő alatt, kis lángon hagytam megfőni. 3 dl basmati rizsből készült.

Recept innen. Persze némi változtatást eszközöltem rajta.

Jó hosszú a hozzávalók listája, de a szójaszószon és curryporon kívül minden hozzávaló megtalálható a magyar konyhában is. Egyáltalán nem bonyolult, a belevalókat meg ízlés szerint lehet adagolni. Én mindig óvatosabban fűszerezek, kóstolgatok, s utána még teszek bele ezt-azt, míg eltalálom a számunkra megfelelő ízt.

Rakott karfiol-brokkoli

Nem manapság írtam meg ezt a bejegyzést, de végigolvasva, szinte ma is aktuális. A fogyás nem jött össze, inkább a beletörődés, hogy csak úgy nem mennek le azok a kilók. Több sem lett, de kevesebb sem.

Férjuram elhatározta, hogy néhány kilótól meg szeretne szabadulni. Ez a néhány úgy 10 kg. Egye fene, nekem se ártana, ugyanis kicsit megdöbbentem, mikor tavaly nadrágszíjjal hordott nadrágom anélkül is jó rám. Több mozgás? Egész nap mozog, ront-bont, aztán visszacsinálja. Én is talpon vagyok reggel fél 8-tól 5 órán keresztül. Aztán tovább is néha. Már felvetettem, hogy jó lenne egy lépésszámláló, mert kíváncsi vagyok, hány lépést teszek meg oda-vissza az iskolában egy nap alatt. Aztán este kinek van már kedve még tornázni is, esetleg szaladgálni? Az amúgy se tenne jót a térdeinek. Marad a kevesebb kalória. Azaz kevesebb szénhidrát. Vettünk jó sok zöldséget, s a vacsora az volt ilyen-olyan módon elkészítve, néha husival. Párolt zöldség, saláta, sütőben sült zöldségek, miegymás. Két hét múlva rájött, hogy ahelyett, hogy fogyna, még többet mutat a mérleg. Feladta.
Ekkoriban vettük a karfiolt meg brokkolit is. Sütőben szerettem volna megsütni, de Leányzó rábeszélt, hogy inkább rakva készítsem el. Ez ugyan már nem fogyókúrás a rizs miatt, de ha már úgysem számít, akkor minek mindig törjem a fejem feleslegesen! :D

Hozzávalók:

• 70 dkg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• pici olaj
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só, bors
• pirospaprika
• kis doboz sűrített paradicsom
• mokkáskanálnyi kakukkfű
• 2,5 dl rizs + kétszeres mennyiségű víz
• 15-20 dkg reszelt sajt
• 4 dl tejföl
• 1-1 kisebb fej karfiol és brokkoli

Így készült:

A karfiolt és brokkolit rózsáira szedtem, megmostam, sós vízben megfőztem, leszűrtem.

A hagymát apróra vágtam, olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam. Többször megkeverve morzsásra pároltam. Hozzáadtam a fűszereket, házi ételízesítőt, sűrített paradicsomot, majd a rizst és kétszeres mennyiségű vizet. Fedő alatt, kis lángon hagytam puhára főni a rizst.

Egy tepsi alját kiraktam fele karfiol és brokkoli rózsával, a nagyobbakat kisebbre szétszedve, ráborítottam a rizses húst, erre került a reszelt sajt, a karfiol-brokkoli másik fele, végül a tejfölt kentem el a tetején.

190 fokos sütőben addig sült, míg a teteje kissé megpirult.

Eddig paradicsomot nem tettem a rakott karfiolhoz, de jót tett neki, s a kakukkfű sem rontotta el. A sajt meg főleg nem! :-)

Amiből csak lehet, fagyasztok le Gergőnek, hogy még véletlenül se éhezzen. Ebből is akartam, de azt mondta, a karfiollal nem bírt megbarátkozni mindamellett, hogy az a jelszava újabban, hogy egy egyetemista ne válogasson. Így, mivel jó nagy adag lett belőle, három napig ettük. 

Korábban alaposan utánaolvastam, milyen ételek lefagyaszthatóak. Szinte minden, csak ne krumplis legyen, ne legyen tejes, majonézes. Én mindig nagy táska kajával indítom útjára, s meglepődtem, mikor mondta, hogy csak Ő használja a mélyhűtőt, három másik lakótársa nem. Én azt hittem, minden szülő azon töri a fejét, mi mindent főzzön, amivel túlél gyermeke két hetet. De ha rajtam kívül valaki mégis ilyen buzgó, "Lefagyasztható" címkével fogom jelölni az erre alkalmas ételeket, segítséget nyújtva ezzel sorstársaimnak. 

Hidegtál

A sütik mellett az előételekkel is szeretek babrálni nagyobb vendégeskedések alkalmával. Azokban is sok a lehetőség, végtelenféleképpen lehet variálni. Van néhány kedvenc, ami szinte mindig szerepelteti magát. Például fasírt így vagy úgy mindig van a kínálatban, rántott hús is gyakorta valamilyen formában, töltött tojás meg sajtfélék. No meg valamilyen saláta. A többi meg... mikor mi. Ezúttal a néhány előre kinézett ötletet a menet közben adódott lehetőségek is bővítették.

Mi van rajta? Töltött fasírt, ami így készül nálunk. Ezúttal egy rúd sajttal (krémfehér sajt) lett töltve, kettő meg reszelt főtt tojással és sajttal. Mellette töltött tojás, ami régi családi recept, elmaradhatatlan ünnepi kellék. Aztán sajtgolyó, tojáskrémmel töltött sonka, megint fasírt és végül a maradék töltelékekkel megkoronázott retekkarikák.

Sajtgolyó:

Hozzávalók:

• 30 dkg reszelt sajt
• 2 nagyobb tojás
• 3 evőkanél (rétes)liszt
• 1-1 csipet só és bors
• olaj a sütéshez

Így készült:

A hozzávalókat összekevertem, vizes kézzel apró gombócokat (diónál kisebb) formáztam belőlük.

Közepes lángon, ujjnyi olajban kisütöttem őket. Nem kell közel pakolni egymáshoz őket az olajban, mert sülés közben nőnek. Világosra, aranyszínűre kell sütni. Kissé ellapultak, nem tartják meg gömb alakjukat, de így is megfelelt és ráadásul nagyon finomak. Mi legalábbis szeretjük őket. 

Töltött sonka:

Hozzávalók:

• sonkaszeletek
• 2 főtt tojás
• 1 tömlős sajt (10 dkg)
• 1 nagyobb csipet só
• 2-3 szál petrezselyemzöld
• kevés paprikakrém (ezúttal csípős)

A tojást lereszeltem és összekevertem a többi hozzávalóval.

Mivel olyan sonka volt itthon, ami nem hagyta magát feltekerni, csak rányomtam a szeletekre 1-1 nagyobb csókot, tortadíszítő cső segítségével.

Paradicsomszeletkékekkel és petrezselyemlevélkékkel díszítettem.

Retekkarikák:

Maradt töltelék a tojásba valóból is meg a sonkához készültből is, így ezeket hirtelen jött ötlettől vezérelve vaskosabb karikákra vágott retekdarabokra nyomtam, csúcsába fekete olajbogyót ültettem.

Olajbogyó, koktélparadicsom, savanyú uborka, paprikacsíkok kerültek még a tálra, alá pedig jégsaláta darabokra tépve.

Végül egy kis tálka saláta is készült, a maradékokat összeaprítottam és oregánót szórtam rá.

Sajt, főtt tojás, olajbogyó, sonka, retek, paradicsom van benne. Szóval szinte minden, amit amúgy is felhasználtam. :-)

Végül egy előtte-utána fotó: 😁

Gergő azt mondta, csak a rántott hús hiányzik róla. ☺

Van még néhány hidegtál lefotózva, de soha nem kerültek fel a blogra. Talán eztán, ha előkerülnek... Meg ami ezután készül. Lesz alkalom, Leányzó 18. szülinapja, húsvét, amikor mindig nálunk van a családi összejövetel, ballagás...