Mézes krémes szilvalekvárral

 Sok mesélni valóm lenne, de talán rendre sor kerül mindenre. Karácsony előtt még egy sütit szerettem volna megosztani- erre esett a választásom, ami legutóbb készült másodmagával, a mindig nagy sikerű meggyes mákossal. Ezúttal munkahelyi karácsonyozásra készült- itt is mindenki elégedetten falatozott belőle.

Ma reggel végre nem a telefon ébresztett, tovább is aludtam a szokásosnál. Aztán még lustálkodtam is. S közben a telefont pörgetve egy karácsonyi idézet hatására próbára tettem magam, nekem mi jut elsőként eszembe erről az ünnepről. Kis szobában a fekete négy lábú kályha melegében néhány fenyőág kevés dísszel, s két szerető nagyszülő. Amint betoppanunk, máris a kályhára kerül az étel, serceg a sült hús a vaslábasban. A karácsonyokat otthon töltöttük, azt nem tudom felidézni, hogy mikor tettük ezt a látogatást nagyszüleinknél, egész kicsi lehettem. Csak ilyen emlékfoszlány villant be. Ahogy telik az idő, egyre többször térek vissza gondolatban a múltba. Szépek voltak a karácsonyok- valószínűleg ezért kedvenc, mindig várva várt ünnepem. Nem csillogtak-villogtak, nem vártak ajándékhalmok, mégis jó visszaidézni őket. Talán azért, mert akkor még arról szólt, ami a lényege lenne.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg margarin
• 3 evőkanál méz
• 2 tojás
• 0,5 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + 1 üveg szilvalekvár

Így készült:

A lapokhoz tálba mértem a lisztet, cukrot, szódabikarbónát és összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a mézet, tojásokat, tejet és összegyúrtam. Pici lisztet még szórtam rá, úgy teáskanálnyit, mert a tészta - jó szokásához híven- igencsak ragacsos lett.

Pihent úgy egy órányit, majd 3 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi méretűre (28×32 cm) nyújtottam mindegyiket s sorra kisütöttem, 180 fokon. Gyorsan sül, figyelni kell rá- épp csak még kap egy kis színt, s már nem lágy a teteje.

A krémhez a tejből, grízből- enyhén púpos evőkanállal mértem- és vaníliás cukorból tejbegrízt főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni. A vajat elkavartam a cukorral és kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt.

Összeraktam a sütit: az egyik lapot lekentem szilvalekvárral, rákanalaztam és elegyengettem a grízkrém felét, majd erre került a második lap, lekvár, többi krém. A harmadik lappal lefedtem, kissé rányomkodtam.

Kamrába tettem. Másnapra megpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Jót tett neki a savanykás szilvalekvár, máskor is be fogom vetni. De a mézes mindenképp jó- nálunk legalábbis mindig örül neki a család. Karácsonyra is terveztem sütni, de most már kihagyom, hisz most ettünk- még van 2-3 szelet belőle. Úgyis olyan hosszú a karácsonyi sütilista, hogy alaposan meg kell kurtítanom- főleg így, hogy teljesen átíródott a szokásos karácsonyi menetrend. Pedig sütivel kapcsolatos ajándéktervem volt... 

Almás krémes

Ma előbb nem akartam sütni semmit. Holnap úgyis fogok, mert megyünk Nővéremékhez. De az óraátállítás miatt "korán" keltünk, s az időt nézve rájöttem, hogy rengeteg időm van, valamivel ki kell tölteni. Előkerestem a hetek óta tervezett almás krémes receptjét, s hozzáláttam. Mivel szükség volt maradék tojásfehérjére is, így azt is gyártottam, gyorsan egy kis sós is készült. Így lett a "ma nem sütök semmit"-ből kétféle süti is! :-)
Az almás krémes receptjére a Blikk Receptek 2015. február-márciusi számában leltem rá. Már a fotóról lerítt, hogy nagyon finom süti lehet. Az is lett, a család nem győzte dicsérni. Főleg, hogy ebéd után, kóstolás előtt jártunk vagy 10 km-t a Börzsönyben, így kellemesen elfáradva még jobban esett. Csak ajánlani tudom. Mi tagadás, nem a leggyorsabban elkészülő süti, de annál finomabb!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 2 evőkanál tejföl
• 3-4 evőkanál tej

Az almatöltelékhez:

• 6 nagy alma
• 5 evőkanál cukor
• fél citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 evőkanál gríz

A vaníliás töltelékhez:

• 4 csomag vaníliás pudingpor
• 1 l víz
• 8 evőkanál cukor
• 6 tojásfehérje

Így készült:

A tésztához való lisztet, cukrot, sütőport, margarint tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgákat és tejfölt, gyúrni kezdtem. Mivel nem állt össze a tészta, kevés tejet is tettem hozzá. Épp csak annyit, hogy a tészta összeálljon, de kemény legyen.

Úgy fél óráig pihent a tészta, addig, míg összeállítottam a sóst.

A tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam- közben liszteztem a deszkát, mert előszeretettel ragadt- , s tepsi hátán sorra kisütöttem őket, szép világosra. Két tepsin szoktam, míg egyik sül, a másik lapot elő lehet készíteni.

Az almás töltelékhez a megmosott almákat héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd a cukorral, citromhéjjal és fahéjjal párolódni tettem. Úgy 10 perc után hozzáadtam a grízt, mivel elég levesnek találtam így is az almát, azzal is főztem egy keveset. Rövid pihentetés után két lap közé kentem a kész tölteléket.

A másik töltelékhez a pudingporokat kevés vízzel elkevertem, majd a többi vizet is hozzáadtam. Két evőkanál cukorral felfőztem. Közben állandóan kevergettem. Mindeközben Férjem a tojások fehérjét a többi cukorral keményre verte. A felfőtt pudinghoz kevertem a habot, rövid ideig együtt főztem, közben kevergettem. Jól megkeményedett a massza közben.

Rákentem a két lap között lévő almára, jó vastag réteg lett. Nem folyt le, szépen lehetett igazgatni, pedig tartottam tőle. A másik lappal befedtem.

Néhány órai pihentetés után szépen lehetett szeletelni.

Egyetlen hibája azért mégis akadt: az almaréteg lehetett volna kicsit vastagabb. Az eredeti recept másfél kg almát ír elő, én bíztam benne, hogy a 6 nagy alma is elég lesz. Hát nem... Mást nem igazán változtattam a recepten, csak néhány apróságot. Lehet, a jövő heti szülinapi bulira is elkészítem... 

Amerikai krémes

Lányom mellém kuporodott, miközben internetet böngésztem. Csakhamar rábökött egy sütire, hogy ilyen legyen hétvégén. Hát jó, nem kell magamnak gondolkodni ezen is:-) Somolygok is magamban, mert épp a napokban Hajni írta, hogy Lánya ajánlotta sütit készített. S éppen tőlem, de jó is ez:-)
 El is készült az amerikai krémes, annak rendje és módja szerint. Azaz (szinte) betűről betűre betartva az utasításokat.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojás sárgája
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl tej (eredetileg 13 ek víz)
• 1 csomag vaníliás cukor

A krémhez:

• 7 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 3 csomag vaníliaízű pudingpor
• 9 dl tej

A tetejére:

• 6 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• csokidara vagy reszelt csoki

Így készült:

A tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kakaót, sütőport, vaníliás cukrot, lisztet és tejet. Simára kevertem, majd nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A pudingporokat elkevertem kevés tejben, majd a többi hozzáadásával sűrűre főztem. Közben a Férjem a csipet sóval és a cukorral keményre verte a tojások fehérjét. A még forró pudingba belekevertem a habot, több részletben. (Még melegen kissé lágy volt, éppen hogy nem folyós, de ahogy kihűlt, megdermedt a krém.)

A kihűlt kakaós lapra simítottam.

A tejszínt felvertem a cukorral és vaníliás cukorral, majd a krémen elsimítottam. Tetejét csokigolyókkal szórtam be.

A receptet itt találtuk. Köszönjük!

Kritika? Mindössze annyi, hogy száraznak találtam a lapot. De ez a gond másnapra megoldódott. Ekkor már jobban is fogyott a süti, én magam is két szeletet megettem, míg előző nap egy karcsúbb darabkát bírtam bekebelezni. Szóval finom, nem túl édes, könnyed sütemény.

Krémes, maradék tojásfehérjéből

Férjemnek névnapja volt a múlt héten, s mivel régebb Anyukám mindig krémest sütött neki, gondoltam, most én is meglepem vele. Aznap nem volt időm elkészíteni, csak egy sport szeletet dobtam össze, hogy mégis legyen valami finomság.
Megint a naptárból sütöttem. Egy ideje nézegetem ezt a krémes receptet, s bár voltak kétségeim a sikert illetően, mivel sokkal egyszerűbb, mint az igazi krémes, így belevágtam. Meglepően finom lett. A lap is, meg a töltelék is.
Az arányokon változtattam, a nagy tepsimhez igazítva. Így írom le a hozzávalókat.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 35 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• csipet só
• 1 egész tojás +1 sárgája
• 1 evőkanál ecet
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 12 dl tej
• 4 csomag vaníliás pudingpor
• 22 dkg + 2 evőkanál cukor
• 10 tojás fehérje
• 1 csipet só

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót a margarinnal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást meg az egy sárgáját, ecetet, tejfölt. Nekem 1 evőkanállal elég volt, mert nagy volt a tojás. Addig gyúrtam, míg sima lett.

2 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam őket, 175 fokon egymás után tepsi hátán kisütöttem. Sülés közben kisebb lett a lap s felpúposodott, akár a leveles tészta.

A töltelékhez a pudingporokat kevés tejjel elkevertem, s a többi tej hozzáadásával meg a 2 evőkanál cukorral felfőztem.

Közben a Férjem a tojásfehérjéket előbb a  csipet sóval, majd a többi cukorral keményre verte. Mikor felfőtt a puding, elkezdtem kanalanként hozzáadni a habot, közben a lángon hagytam. Még kellett volna együtt főzni 1-2 percig, de amint belekerült az egész hab, le is vettem, mert elkezdett odaégni az edény aljához.

Az alsó lapra kentem a tölteléket, melegen kissé folyós volt, a szélein vissza kellett tessékelnem a lapra. De amint hűlt, szépen megdermedt. A másik lapot felszeletelve tettem rá.

A recept szerint nem kell felvágni előre a lapot, én nem hittem neki. De igaza volt, kipróbáltam, miután megdermedt, felvágható a töltelék kifolyása nélkül.

Azért mégiscsak jók ezek a naptáras receptek:-)

S hogy honnan ennyi fehérjém? Már vagy 2-3 hónapja gyűjtögetem őket a mélyhűtőben, igaz, más célra, de majd lesz arra is. Muszáj volt ezt kipróbálnom! Mikor élesztőset sütök, többnyire csak a sárgákat teszem bele, a fehérjét teszem a többihez, a jégre. S kiolvadva ugyanúgy viselkedik, mint frissen. 

Arról meg fogalmam sem volt, hány fehérje van a dobozban. Ezért lemértem a laptól megmaradt fehérjét (3,3 dkg volt), s annyit öntöttem ki a dobozból, hogy 9-szer annyi legyen.

Mivel anyák napja is van, a virágok és a krémes mellé még kívánok minden Édesanyának sok boldogságot!

Újra elkészült, az eredeti mennyiségekkel. Így is elegendő a nagy tepsihez, bár a lap vékonyabb lett, de nem is kell hogy vastag legyen, a krém a lényeg!
A lapokhoz: 25 dkg liszt, 15 dkg margarin, 1 nagy tojás, csipet só, 1 evőkanál ecet, tejföl. Bár most tejföl nélkül összeállt a tészta.
A krémhez pedig : 4 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej és 5 dl víz, 30 dkg cukor és 9 tojásfehérje.
Az elkészítés menete ugyanaz, kivéve, hogy nem szeleteltem fel a felső lapot. És tényleg szeletelhető úgy egyben!
Ilyen lett:

Sült madártej

HajniZoli lehetetlen pitéje ihletett meg, de mivel nem volt itthon mandulám (kis falunkban meg sem kíséreltem a beszerzését), másik, hasonló recept után néztem. Intelligens krémes recept számtalan kering az interneten, hosszas böngészés után Trinity sütije mellett döntöttem.
Férjem, miközben én a konyhában tüsténkedtem, bedugta az orrát, s megkérdezte, mit sütök. Az intelligens krémes elnevezés hallatán szabályosan röhögni kezdett. Igaza van, hát nem jobban hangzik a sült madártej? Az összetevői, sütés előtti állaga amúgy is arra emlékeztet.
Elkészült, megsült, tökéletes nem lett, de nagyon finom. Majd menet közben írom a tapasztalataimat.

Hozzávalók:

• 8 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 15 dkg margarin
• 4 csomag vaníliás cukor
• 9 evőkanál liszt
• 1 l tej
• csipet só
• porcukor beszórni

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat a cukor felével, vaníliás cukrokkal habosra kevertem. Ekkor hozzáadtam a puha margarint, ezzel is jól elkevertem.

Kanalanként hozzáadtam a lisztet (púpos kanállal raktam), mindegyikkel elkevertem. Apránként hozzáadtam a tejet. A végére egész híg lett a massza.

A fehérjéket a csipet sóval felvertem, majd a többi cukor hozzáadásával kemény habbá vertem.

Több részletben a híg masszához kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, szépen szétfolyt.

Hideg sütőbe tettem, 180 fokra állítottam. 

Egy órányit kéne sütni, de az én sütim teteje fél óra elteltével igencsak piros lett, így 150 fokra mérsékeltem. A tészta szép magasra nőtt közben. Negyed óra elteltével égett sütiszag kezdett terjengeni a konyhába, így gyorsan kikapcsoltam a sütőt. Azt hittem, kész.

Kivettem a sütőből, a magasra nőtt tészta szépen visszaesett. Hagytam hűlni. Kihűlés után lenne szeletelhető, de nem bírtam kivárni, már langyosan levágtam belőle egy csíkot. Ekkor derült ki, hogy az alja cseppet sem pirult meg. Pedig kellett volna... Ha belelátok a tepsibe, átállítom a sütőt alsó sütésre. No de újabb tapasztalatot szereztem.

Amúgy semmi gond nem volt ezzel az intelligens süteménnyel, a rétegek szépen elkülönültek: az alján ott volt a tészta, ami aljáról hiányzott a sült réteg, ezt követte a kicsit sötétebb krémes, lágyabb rész, a tetején pedig a ropogósabb, s kellőképpen megsült "felső lap". No, ezért ennyire okos ez a süti:-) Csak összekavarjuk, s majd sülés közben lapokra és krémmé válik szét.

Naaagyon finom, mindenki hozzájárult a tányér gyors leürítéséhez. 

Legközelebb Hajni verzióját fogom megsütni, addig beszerzem a mandulapelyhet:-)

Málnás krémes

Néhány napja láttam Becca sütis blogján egy nagyon ínycsiklandó krémest. Tudtam, hogy el fogom én is készíteni, de azt nem, hogy ilyen hamar. Férjemnek névnapján krémessel akartam kedveskedni, bár az ő kedvence a hagyományos krémes. De egy zokszava nem volt, mint ahogy a család többi tagjának sem.
Kissé átalakítottam a receptet az itthon fellelhető alapanyagoknak megfelelően. Becca krémese epres, az enyémbe málna került, mert kis falunkban akkor lesz eper, ha már érik a kertben. Málna meg még tanyázik néhány csomaggal a mélyhűtőben, ideje elfogyasztani őket.

Hozzávalók:

• 1 csomag mélyhűtött leveles tészta (50 dkg)
• 3 kis pohár epres joghurt
• 5 evőkanál cukor
• 20 dkg málna 
• 1 csomag zselatin (20 g)
• 1 dl víz
• 5 dl tejszín

Így készült:

A kiolvasztott leveles tésztát kettévágtam, 2 lapot sütöttem belőle. Egyiket visszahelyeztem a tepsibe, a másikat felszeleteltem.

A zselatint elkevertem 1 dl meleg vízben, hagytam feloldódni, időnként megkeverve.

A joghurtban elkevertem a cukrot. Többet is lehet tenni bele, nekem így is elég édes volt. Hozzáadtam a málnát, úgy fagyosan.

A tejszínt felvertem. A zselatint hozzákevertem a málnás joghurthoz, gyorsan, mert a hideg málnától azonnal meg akart dermedni. Több részletben belekevertem a tejszínt.

A krémet a tepsiben lévő lapra öntöttem. Ráraktam a másik, felszeletelt lapot. Hideg helyre tettem.

2 óra múlva ettük is, de addigra szépen megdermedt.

Becca, köszi az ötletet! Nagyon finom volt, vacsora után mindenki megevett 1-1 termetes szeletes. Férjem még repetázott is:-)

Kekszes krémes

Már több, mint egy hete készült...
Férjem múlt hétfőn ért utol. Mert van olyan szemtelen, hogy képes több, mint egy hónappal fiatalabb lenni nálam:-) Megkérdeztem tőle, hogy tortát kér, vagy krémest. Tudtam, hogy mit fog válaszolni. De így könnyebb dolgom volt. A kiolvasztott leveles tészta fahéjas csigaként végezte, így jött a keksz ötlete, mivel már láttam ilyet több helyen. A krém a már bevált, a hab pedig azért került rá, mert francia krémest terveztem. De hogy lerövidítsem a munkafolyamatot, a kávé a habba került, a máz helyett. Így megint valami más lett:-)

Hozzávalók:

• 25-30 dkg szögletes keksz
• krém ugyanaz
• 4 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• 1 tasak 3az1-ben kávé
• 1 csomag habfixáló

Így készült:

A tepsi alját kiraktam keksszel. (28×34 cm-es a tepsim, de ha kisebb, magasabb lesz a krém.) Rásimítottam az elkészített krémet, másik réteg keksszel befedtem.

A tejszínt a cukorral felvertem, hozzáadtam a kávét, habfixálót, még néhány fordulatot vertem, míg elérte a kívánt állagot. A kekszre simítottam, hideg helyre tettem.

Délután készült, s vacsira, mindössze 3-4 óra alatt nagyon jól összeérett, a keksz megpuhult, könnyen lehetett szeletelni. Az ünnepelt le is küldött mindjárt két termetes szeletet:-) 

A krémest én is szeretem, de soha nem szerepelt a kedvenc sütiim közé. De Férjuramnak ez a csúcs. 

Krémes

Sok-sok évvel ezelőtt volt egy sikertelen krémes-kísérletem, azóta hanyagolom. Pedig Férjem odavan érte, a gyerekek sem vetik meg. Mondjuk nem is voltam rászorulva, hogy süssek, mert Anyukám gyakran várt minket krémessel.
Most végre rászántam magam. Vasárnap készült, elosztottuk, nehogy vita legyen belőle. Férjem együltében megette az ő fejadagját, ami két termetes szelet volt. Én egyet nem bírtam megenni, de akadt, aki befejezze: krémesimádó Párom azt is legyűrte:-)

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
• 9 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor (én tejszínest használtam)
• 6 evőkanál cukor
• 1-2 csomag vaníliás cukor
• 4 tojás

A leveles tésztát 2 fele osztjuk, tepsi méretűre nyújtjuk, (kicsit nagyobbra is lehet, mert összeugrik sülés közben), tepsi hátán kisütjük.

Ha kihűlt, egyik lapot szeletekre vágjuk.

A tej nagyobbik nagyobb részét főni tesszük. A tojások sárgáját a cukorral alaposan elkavarjuk, majd a pudingporokkal és a többi tejjel simára kavarjuk. Hozzáöntjük a forró tejhez, kavargatva sűrűre főzzük.

Közben a fehérjét kemény habbá verjük, ideális esetben erre van egy másik személy.

A megfőtt pudingos masszához még úgy, forrón hozzákeverjük a habot.

A lapra kenjük, befedjük a felszeletelt lappal. Hideg helyen hagyjuk megdermedni. Tálaláskor porcukorral szórjuk.

Kicsit tartottam tőle, hogy ezúttal sem fog sikerülni, de Anyukám mindig e recept alapján készítette, s annyira finom volt. Enyém csak majdnem olyan. Biztos még gyakorolni kell:-) De a siker adott egy kis önbizalmat. Meg hát születésem napja volt... Férjem egész délelőtt sürgött-forgott a konyhában, amit nem igazán szokott. Egy meglepetése is volt számomra, jegy a Neoton koncertre:-) Ifjú korunkban sokat buliztunk a zenéjükre, s olyan jó most is hallani. 

Senki sem kérdezte meg, hány éves lettem:-) Szép kerek évszámot léptem túl, hát...már nem harminc. De ez van. Nem is a negyven év rettent meg, hanem amit tartalmaz. De olyan jól esik, mikor azt mondják, hogy nem látszom annyinak:-)