Alföldi lekváros kifli

Ha már főztem lekvárt, tesztelni kellett. Mi másba, kiflibe!
De azért azt is elmesélném, mennyi munkával jár ez a bloggerkedés. Főleg, ha még csinál is az ember lánya magának munkát! 😃 Számomra az egészben a legkevésbé kedvemre való a fotózás. Nem egyszer el is marad, vagy csak akkor kapok észbe, mikor már alig van mit lekapni. Most is így jártam, a kezdeti teli tepsis kattintás után akkor vettem újra kézbe a fotómasinát, mikor már alig maradt pár darab. Azt a néhány maradékot tányérra rendeztem, lepakoltam a fotós sarkot, odabiggyesztettem a tányért, de olyan csuri volt, ezért kimentem az udvarra, körbenézni, mivel dobhatnám fel a két, korábban leszedett félérett barack mellett a fotót. Megakadt a szemem a törperózsa tűzszínű virágján, le is metszettem egy szálat belőle. Letettem a tényér mellé, abban a pillanatban egész hangyasereg masírozott a szélrózsa minden irányába. Első meglepetésemben a tányért felkaptam, hangyákat lesepertem, akkor meg a kövön iszkoltak ezer felé. Fogtam a seprűt, lapátot, megpróbáltam begyűjteni őket, ami nem volt egyszerű, mert ők nem kívánkoztak kimenni. De akartak, nem akartak, kidobtam őket. Aztán kezdtem elölről: tányért visszatettem, rózsát jól megráztam, nem bujkál-e még benne nem kívánt vendég -hú, idén rengeteg van belőlük, nagyon bosszantóak, mindent teletelepítenek levéltetvekkel-, aztán túlestem a fényképezésen is.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 2 evőkanál cukor
• 2 csipet só
• 2 dl tej
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 tojás
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, beleszórtam az élesztőt. 

A liszthez adtam a másik evőkanál cukrot, a sót, zsírt, és összemorzsoltam. Beleütöttem a tojást és az élesztős tejjel összegyúrtam. Kissé lágynak találtam, még egy evőkanál lisztet gyúrtam bele.

Fél órai pihentetés után 6 részre osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárt tettem rá és felsodortam. Meghajlítva tepsibe pakoltam.

180 fokon sütöttem, addig, míg enyhén pirulni kezdett. A második tepsivel kicsit jobban megpirult, úgy is puha maradt, nem száradt ki.

Még melegen porcukorral szórtam be.

A lekvár nem folyt ki belőle, pedig nem főztem nagyon sűrűre, nem volt hozzá türelmem-ezúttal sem. Csak itt-ott jelentkezett a kiflik végébe, de belül maradtak.

Recept innen.

Finomak lettek ezek a kiflik is. Számtalan kiflirecept van már a blogon, elég gyakran sütök hasonlókat, de nem unjuk őket. Dióval is tölthető, de lekvárral a legfinomabb- számomra legalábbis.

Rozsos-magos zsemle

Mára nem terveztem mást a főzésen és a mindennapi házi teendőkön kívül, azaz igen, de az csak az esti órákat érinti. Így miután kibuzgólkodtam magam a konyhában, jut időm a blogra is. A sütő órákig fűtötte a konyhát, közben süti, a második fogás és utolsóként zsemle készült benne, a holnapra, tízórainak való. Rozsliszt is került bele, teljes kiőrlésű, hogy némi egészségre jótékony dolog is legyen benne, no meg többféle mag, ami ugyanezt a célt szolgálja, meg aztán jót tesz az ízének és a látványnak is.

Hozzávalók:

• 40 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 60 dkg fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só (púposan mérve)
• magok (1-1 evőkanál szezámmag, sárga lenmag, fekete szezámmag, napraforgómag)
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• langyos víz
• 0,5 dl olívaolaj

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot. Belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

Közben egy tálban a kétféle lisztet és sót, magokat elvegyítettem.

Hozzáadtam az élesztős tejet, dagasztani kezdtem. Közben annyi langyos vizet öntöttem hozzá, hogy megfelelő állagú -inkább kemény, de jól gyúrható- legyen a tészta -kb. 4 dl kellett hozzá.

Ragacsos tészta lett, de miközben beledolgoztam az olajat, legvégül, segített kezelhetővé tenni.

Megdagasztottam, s letakarva kelni hagytam.

Lisztezett deszkára borítottam, darabokra vágtam, s rozslisztben hengergetve formáztam meg őket. 13 darab lett.

Tepsibe pakoltam, kettőbe, mert egybe nem fértek el. Hagytam még pihenni 15 percnyit, majd 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg barna, kopogós lett a héja.

A második tepsivel persze tovább kelt, ezek nagyobbak is lettek valamivel.

Aludttejes kenyér

Én is megsütöttem ma délelőtt az új kenyér ünnepére a miénket. Visszafogtam magam, hogy ne ízesítsem semmivel. Ami más benne, hogy víz helyett teljes egészében aludttejet használtam. Én még azon frissiben letörtem egyik sarkát, a családtagok pedig kértek belőle a leveshez, holott nagyon ritkán eszünk kenyeret az ebédhez. De ezt meg kellett kóstolni! :-)

Hozzávalók:

• 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 15 dkg graham búzaliszt
• 70 dkg búza finomliszt
• 2 púpos teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 8 dl aludttej
• 2 evőkanál olívaolaj

Így készült:

Az aludttejet alaposan átkeverve kis lángon felmelegítettem.

A liszteket, sót, cukrot tálba mértem, összevegyítettem. A közepébe mélyedést készítettem, beleöntöttem 3 dl aludttejet, belemorzsoltam az élesztőt. Kevés lisztet belekevertem, s letakarva hagytam felfutni.

Mikor jó habos lett, öntöttem még hozzá 2 dl aludttejet, s dagasztani kezdtem. Közben adagoltam a többi folyadékot. Meglepődtem, milyen sok kell bele, de 8 dl kellett, mire megfelelő állagú lett. Ragacsos, makrancos tészta lett, mint a rozslisztesek általában, de az olaj beledagasztásával sikerült kezelhető tésztát kapni.

Letakarva hagytam megkelni.

Lisztezett deszkára borítottam -rozslisztet használtam, jót tesz a tészta kinézetének a rajta maradt teljes kiőrlésű liszt-, 3 részre osztottam. Mindegyiket nagyjából téglalap alakúra nyújtottam, majd felsodortam, mint a kalácsot.

Tepsibe tettem- a gáztepsibe elfértek- egymáshoz nem túl közel, s hagytam még kelni 25-30 percet.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Az utóbbi időben nagyon kevés kenyér fogy nálunk, így gyorsan el is osztogattam, mielőtt ránk száradna. Egyet azért meghagytam, holnap reggelire jó lesz. :-)

"Hangyás" kenyér

Tegnap kenyeret is sütöttem, ezúttal fehéret, egy marék lenmaggal pöttyösítve.
Még mindig nem kovászos, az a ropogós, repedezett héjú kenyér, hanem az általam megszokott, egyszerű, kényelmes utat választom. Amiben annyi a kényelmetlenség -mondjuk nekem nem az-, hogy kézzel dagasztok. Mindig. A kinyiffant kenyérsütő ugyan még erre képes, de én is. Szeretem csinálni, így érzem a tésztát, liszt-tej esetleges hozzáadásával megfelelő állagot tudok elérni.

Hozzávalók:

• 70 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg rétesliszt
• 4 evőkanál búzacsíra
• 2 teáskanál só
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 4 dl víz
• maréknyi lenmag
• 4 evőkanál olívaolaj

Így készült:

A liszteket, búzacsírát, sót összevegyítettem. A közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a meleg tejet, melyben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Összekevertem kevés liszttel, s letakarva hagytam megkelni. Ekkor a meleg víz hozzáadásával megdagasztottam. A végén hozzáadtam az olajat és lenmagot, ezzel is átdagasztottam. 

Pici liszttel megszórva, letakarva 40-50 percig hagytam kelni.

Lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam Mindegyiket rúddá sodortam, 3-3-at összefontam, tepsibe tettem.

15 percet így pihentettem, majd lekentem vízzel, lenmaggal beszórtam, s 180 fokra bekapcsolt sütőbe tettem.

Pirosra sütöttem.

A fonás csak a külcsín miatt van, s mert szeretek  kelt tésztával ilyen dolgokat művelni. 

Szóval nem vagyok egy nagy kenyérsütő bajnok, de legalább megpróbálok a család elé valami boltinál egészségesebbet tenni. Mert bár azt írja a kenyéren, hogy tartósítószert nem tartalmaz, közben még egy hét múlva sem penészes -igen, van úgy, hogy egy hét után is marad az egy kilós kenyérből-, akkor ezt hogy higgyem el? 

Zsömle hamburgerhez

Nálunk úgy zajlik a hamburgerezés, hogy fasírtmasszából megsütöm a húst, a zsömlét megsütöm vagy megvesszük -ez időfüggő-, aztán felaprítok mindenféle otthon fellelhető zöldségből külön tálkákba jó sokat -paradicsom, paprika, hagyma, uborka, káposzta, jégsaláta, néha savanyú ubit is-, mindezt kirakom az asztal közepére ketchup, majonéz kíséretében, s mindenki azt s annyit pakol a húsos zsömléjébe, amit s amennyit óhajt. Öröm nézni, ilyenkor mennyi zöldséget megesznek a gyerekek:-)
Még hogy nem egészséges a hamburger!
Ezúttal én sütöttem meg hozzá a zsemlét is. Olyan laposat terveztem sütni. Kicsit túlságosan is lapos lett, de sebaj, így kettőt is meg bírtak enni a gyerekek.

Hozzávalók:

• 60 dkg fehér liszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 3 evőkanál búzacsíra
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 3 dl víz
• 4 evőkanál olívaolaj
• szezámmag

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A kétféle lisztet, sót, búzacsírát tálba tettem, elvegyítettem.

Mikor felfutott az élesztő, a liszthez öntöttem, s fokozatosan adagolva hozzá a vizet, összegyúrtam. Vízből annyi kell, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül hozzáadtam az olajat s megdagasztottam.

Letakarva 40 percig kelesztettem.

Lisztezett deszkára borítottam, úgy másfél ujjnyi vastagra kinyújtottam. Mivel a legnagyobb pogácsaszaggatóm is kicsinek bizonyult, egy megfelelő méretűnek ítélt élesebb szélű bögrével vágtam ki a korongokat. Tepsibe pakoltam, vízzel lekentem, szezámmaggal szórtam.

180 fokon kisütöttem.

A tésztahulladékot összegyúrtam, kinyújtottam, zsömlét "faragtam" abból is.

16 zsemle lett, két nagy tepsiben sültek ki.

Fogyasztás előtt a zsemlékbe helyezett húst mikróban átmelegítettük, megpakoltuk zöldséggel, s ketchup vagy majonéz, vagy éppen mindkettő került bele. A majonéz is házi volt, sajnos a házi ketchupból (recept itt) épp hogy kifogytunk. De kitartott egész télen-tavaszon, s hamarosan készíthetem az újabb adagot:-)

Rozsos-magos kenyér

Férjem tiltakozása ellenére megvettük a 4. kenyérsütő gépünket. Erre aztán igazán vigyáztam, egy héten egyszer-kétszer sütöttem benne, mert azt beszéltem be magamnak, hogy agyonhasználtam őket, azért mentek sorra tönkre. De ez sem bírta sokkal tovább egy évnél... Dagaszt ugyan, de sütni elfelejt. Most már az a meggyőződésem, hogy úgy vannak megcsinálva ezek a masinák, hogy ne sokkal éljék túl a jótállási idő lejártát... vagy csak éppen nincs szerencsém hozzájuk?
Így időnként sütőben sütök kenyeret. Utoljára meglehetősen régen tettem, de az este mintegy egy hetes halogatást követően nekiláttam. Dagasztottam, próbáltam nem ragacsossá szelídíteni a tésztát, de aztán ő nyert. Alaposan meglisztezve formálható is lett. Az eredmény kicsit tömör lett, leheletnyit sósabb a kelleténél, de házi, jó harapós... és finom.

Hozzávalók:

• 50 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 50 dkg fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só (ennél kicsit többet tettem, így kicsit sós lett)
• 7 dl langyos víz
• 4 dkg élesztő
• 0,5 dl olívaolaj
• 2 evőkanál szezámmag
• 2 evőkanál lenmag
• maréknyi napraforgómag

Így készült:

A kétféle lisztet, sót tálba tettem, összevegyítettem. Közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem 3 dl vizet, belemorzsoltam az élesztőt. Elkevertem egy kis liszttel, s letakarva hagytam megkelni. Mikor megkelt, öntöttem még hozzá vizet, s dagasztani kezdtem. Összesen 7 dl víz került bele. Néhány evőkanál olívaolajat öntöttem hozzá, úgy dagasztottam tovább. Még mindig ragacsos volt, így még került bele olaj. A táltól végül elvált, de a kezemhez akkor is ragaszkodott. Beleborítottam a magokat, még dagasztottam egy keveset.

Tetejét meglisztezve, letakarva megkelesztettem.

Lisztezett deszkára borítottam, két cipóra osztottam, amúgy lisztesen egymás mellé egy nagy tepsibe pakoltam. Tetejüket bevagdostam.

Betettem a hideg sütőbe, s beállítottam 175 fokra.

Mikor szép pirosra sült s kopogós volt a teteje, kivettem.

Ilyen rusztikusak lettek:

Nekem még nem sikerült olyan szép, repedezetten ropogós héjú kenyeret sütni. De valljam be, nem is tettem érte:-) Bár többször böngészgettem készítési módját, nem tartom be a "szabályokat". De ezek az együgyű kenyerek is finomak:-)

Kenyérlángos és csavart "zsömle"

A munkából hazajövet döbbentem rá, hogy alig van kenyér itthon. Az ilyen felismeréseknek titkon még örülök is, mert akkor sütnöm kell:-) Mert a gyerekeknek tízórait kell csomagolni! Vacsorát is kellett rittyenteni, egy kalap alatt megoldottam a kettőt. Dagasztottam tésztát, feléből lett egy nagy tepsi kenyérlángos, a másik feléből zsemle, kis csavarral.

Hozzávalók:

• 80 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 5 dkg élesztő
• meleg víz
• 0,5 dl olaj

A kenyérlángoshoz:

• 2 dl tejföl
• 20 dkg ömlesztett sajt
• 1 nagy fej hagyma
• 15-20 dkg szalonna

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem benne a sót. Beleütöttem a tojást, majd hozzáadtam az élesztős tejet. Annyi meleg vízzel összeállítottam, hogy közepes keménységű tésztát kapjak. Végül két részletben beledolgoztam az olajat. Megdagasztottam.

Hagytam megkelni.

Míg kelt, a hagymát és a szalonnát felaprítottam.

A tésztát két részre osztottam. A kicsit kisebbet a gáztepsi méretére nyújtottam.

A tejfölt elkevertem a sajttal, rákentem a tésztára. Megszórtam a hagymával és szalonnával.

190 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Közben a tészta másik felét 8 részre osztottam. Előbb sima zsemlét formáztam belőlük, aztán gondoltam egyet: rúddá sodortam, kettéhajtottam, s megtekertem. Így tettem tepsibe. Addig keltek, míg megsült a lángos.

Mielőtt betettem a sütőbe, vízzel lekentem és szezámmaggal beszórtam.

Pirosra sütöttem őket.

A lángos tésztája jó vastag és puha lett, a sajtos tejföl pedig finoman krémes a tetején. Eddig csak tejföllel készült, de valahol láttam így elkészítve, most tettem egy próbát. Finom lett! A zsemle is, egyet kettétörtem s megkóstoltam. Csak vajat fogok kenni bele a gyerekeknek, nem "rontom el" mással:-)

Tejfölös-sajtos kiflik

Én ugyan kiflinek mertem nevezni, de a család mindjárt szembeszállt velem, hogy a kifli az görbe, ez meg nem az. Valóban attól kifli a kifli, hogy meg van hajlítva? Nem szállok vitába ilyen szakmai dolgokban, hisz én csak sütögetek kedvemre. Nem is szeretnék cukrász lenni, mert akkor megmondanák, mit kell sütni, hogyan, pontos adagokat betartani. És én -többek között- pont azt szeretem benne, hogy szabadon alkothatok, variálhatok, kitalálhatok, elronthatok sütiket... És a körülöttem lévők még elégedettek is:-) De mindezek ellenére ez akkor is kifli:-)))

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkt zsír
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 teáskanál só
• 4 dl tejföl

A töltelékhez:

•  25 dkg reszelt sajt
•  2 nagy evőkanál tejföl
•  só, fehér bors

A tetejére:

• 1 tojássárga
• 1 evőkanál tej
• szezámmag

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és megdagasztottam a tésztát. A tejfölt apránként adtam hozzá, annyit, hogy közepesen kemény, rugalmas tésztát kapjak.

A tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Míg kelt, a sajtot lereszeltem, elkevertem a tejföllel, sóval, borssal ízesítettem.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket nagy körré nyújtottam, 8 fele vágtam. A vastagabbik végére kentem a töltelékből, felsodortam, tepsibe rakosgattam.

A tetejét lekentem a tejjel elkevert tojássárgával, szezámmaggal szórtam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Ha több gombócra osztjuk a tésztát, apróbb kiflik lesznek, de nálam nagy kifli volt a cél, tízórainak így pont megfelelt a mérete.

Baconos rudak

Az utóbbi időben, ahányszor csak nagybevásárlás címén kiruccantunk itthonról, éhségre hivatkozva baconos stanglit is pakoltak a kosárba hol a gyerekek, hol Férjuram. Igazán finom, én is jóízűen fogyasztottam el a magam porcióját. El is döntöttem magamban, hogy itthon is megpróbálom előállítani. Ráadásul a négy darab bolti péksüti árán egész halommal készülhet belőle itthon.
A tegnap estére álltam neki, vacsorakészítés közben. Kíváncsi voltam az eredményre. Elsőként a családfő tesztelte, még melegen, s látva lelkesedését, én is megkockáztattam egyet, pedig már vacsora után voltunk. Hát rosszabb nem volt a boltinál, sőt! Aztán jöttek a gyerekek is kóstolni, Gergő meg sem állt egynél. Mentségére szolgáljon, hogy éppen nyúlánk korszakát éli:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 5 dl (házi) tej + kb. 1,5 dl víz
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 70 ml olaj
• szeletelt bacon (45 dkg)

Így készült:

2 dl langyos tejbe lekevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni. Közben a többi tejet is megmelegítettem.

A lisztet elvegyítettem a sóval. (Ez nálam a szitálást helyettesíti, közben fellazul a liszt.) Hozzáadtam az élesztős tejet, majd a többi tejjel és szükség szerinti mennyiségű vízzel inkább kemény tésztát dagasztottam. Mikor már egynemű volt, több részletben beledolgoztam az olajat. Fél dl-t terveztem tenni bele, de Hédit bíztam meg a kimérésével, s többet öntött a mérőpohárba. Hát mind beledagasztottam. Kicsit több időbe került, míg az összes olajat bevette a tészta, de jó lett a végeredmény.

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. Ez kb. 40 perc volt.

Lisztezett deszkára borítottam, s kisebb ökölnyi gombócokat formáltam a tésztából. 26 darab lett. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felsodortam rúd alakba, s köréjük tekertem 1-1 baconszeletet. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy a szalonnaszeletek széle alulra kerüljön. Két nagy tepsibe fértek bele. Az első tepsit a hideg sütőbe tettem, s 180 fokon pirosra sütöttem. A második közben kelt még, majd az is kisült. 

A bacon sülés közben összezsugorodott, de nem csavarodott le a tésztáról. Frissen jó ropogós volt. A mai reggelink is ez volt, egy bögre tejjel. Már nem ropogós ugyan, de finom. 

Ezután is inkább alapanyagot veszek a baconos stanglik árán... De attól még megéheznek a bevásárlásban, s biztos vagyok benne, hogy másik péksütire kapnak rá:-) 

Aludttejes sajtos kifli

Már a 3. hetet tapossuk az új iskolaévből? Tényleg belerázódtunk, mert nagyon telnek a napok. Talán a Fiamnál is kevésbé vártam, hogy elkezdődjön az iskola. Leányzóról nem beszélek, mert ő kimondottan vágyott rá, hogy újra iskolapadba ülhessen, hogy felsős legyen. Hát az lett:-) Gergő meg 8. osztályos, aminek súlyát próbálom érzékeltetni vele, bár én jobban érzem nála, minden igyekezetem ellenére.
Vártam, nem vártam, eljött, s próbáltam tárt karokkal fogadni: kiflit sütöttem nekik tízóraira. Vasárnap délután, abból, ami a kezem ügyébe került.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 6 dl szobahőmérsékletű aludttej
• 1 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• 2 teáskanál só
• 3-4 evőkanál olaj
• 10-15 dkg reszelt sajt

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 

A lisztet tálba borítottam, elvegyítettem benne a sót. Hozzáadtam az élesztős tejet. Majd fokozatosan adagolva hozzá az aludttejet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen, dagasztani kezdtem. A legvégén az olajat adtam hozzá, s addig dagasztottam, míg nem ragadt.

Letakarva hagytam megkelni.

Két részre osztottam. Egyiket nagy kerek lappá nyújtottam, négybe, majd 8 részre vágtam. A széles felétől kezdve felsodortam, tepsibe tettem. Közepét hosszában bevágtam (ez a művelet elhagyható), majd megszórtam reszelt sajttal. Előmelegített sütőbe toltam, pirulásig sütöttem.

Míg az első tepsivel sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Vajjal megkenve csomagoltam nekik belőle. S mivel 16 kifli lett belőle, még reggelire s másnapra is jutott.

Első kovászos kenyerem

Van egy kora gyerekkori emlékem a kovászról.
Nyaranta sok időt töltöttünk falun, nagyszüleinknél. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, a legtöbb és legkedvesebb emlék innen ered.
Szóval apai Nagymamámnál, Ágnes mamánál voltam. Kenyérsütéshez készülődött, s szólt, hogy átmegy a húgához kovászért. Hogy mire számítottam, nem tudom, csak a döbbenetre emlékszem, mikor Mama visszatért egy befőttesüveg buborékkal. Tágra nyílt szemekkel néztem, ez volna kovász?
Akkor még nem igazán foglalkoztatott, miféle kovász volt. De a kenyérsütés menetére nagyon jól emlékszem. Akkoriban nem vették falun a kenyeret, minden héten begyújtottak a kemencébe, s megsütötték a hétre való kenyeret. Mama a nagy dagasztóteknő mellett jött-ment, közben kézfejjel öklözte a tésztát. Aztán kiszaggatta, s a tiszta konyharuhákkal kibélelt szakajtókosarakba sorakoztatta a leendő kenyereket. Míg kelt, begyújtott a kemencébe, majd kiment a kertbe nagy káposztalevelekért. Mikor a tűz leégett a tapasztott, kerek hátú kemencében, a parazsat széthúzta, s egy fém lemezzel eltorlaszolta a nyílást.
A bevetőlapátra káposztalevelet tett, erre borította a megkelt kenyértésztát, s szépen a parázs tetejére helyezte. Szép nagy, keréknyi kenyerek sültek. Vastagra, ropogósra, valami egyedien finomra sült a héja. Olyan kenyeret csak ott ettem.
A kemence már rég megadta magát, elment Mama után... Akárcsak azok a kenyerek.

Már nagyon régóta tervezem kovászos kenyér sütését, most végre rávettem magam. Este megkevertem a kovászt, de nem másnap, csak harmadnap lett belőle kenyér. Igazából ízben nem sokat különbözött az eddigi, csak élesztővel készült kenyerektől, inkább az állaga lett más. Kicsit tömörebb, mégis levegősebb, lyukacsosabb lett a kenyér.

A kovászhoz összekevertem 20 dkg lisztet, 2 dkg élesztőt, 2 dl vizet, kevés sót. A kamrába tettem. Másnap épp nem értem rá kenyeret sütni, következő nap használtam fel. 

80 dkg fehér lisztből, 30 dkg teljes kiőrlésű lisztből készült. A kovásszal, még két dkg langyos vízben felfuttatott élesztővel, 2 kiskanál sóval, szükséges mennyiségű langyos vízzel megdagasztottam. Kelesztettem, formáztam, tetejét meglyuggattam, újra kelesztettem, majd sütőben kisütöttem.

Előbb-utóbb csak kiudvarolok egy kemencét az udvarra, hisz sütőben nem lesz olyan a kenyér. Habár valószínűleg kemencében sem sikerülne visszahozni azt az ízt, hisz ahhoz Mama keze kéne. 

Hot dog kiflik

Múlt hét végén, szombaton úton voltunk, így nem volt gondom a kenyérre. Vasárnap azon vettem észre, hogy kifogytunk belőle. Kénytelen voltam sütni, hogy legyen, mit csomagolni másnap tízóraira. De nem kenyeret, kiflit sütöttem. Egyenesre, hogy virslivel töltve a vacsora is legyen megoldva.

• 80 dkg liszt (ebből 20 dkg rétesliszt)
• 2 csapott kiskanál só
• 2 dl tej
• 1 kiskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• 3,5 dl aludttej
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A kétféle lisztet, sót összevegyítettem. Az aludttejet éppen csak meglangyosítottam. Hozzáadtam a liszthez az élesztős tejjel együtt, megdagasztottam. Kemény tésztát kaptam. Ha mégsem, kis lisztet még tehetünk bele.
Fél órai pihentetés után 15-16 egyenlő részre osztjuk, mindegyiket kis gombóccá formázzuk. Kb. kistányér méretű koronggá nyújtjuk őket, s felsodorjuk. Tepsire helyezzük.
Újabb fél órányi pihentetést követően tojássárgával lekenjük őket, s 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Takaros kis kiflik sültek belőle. 1-1 virslit belehelyezve s tetszés szerint ízesítve finom vacsit kaptunk. Mindenki másképp ette: Hédi csak ketchuppel, Gergő mustárt is tett rá, Apjuk csak mustárral, én pedig mustárral és tormával. Nagyon szeretem a tormát, keresem az alkalmat, hogy ehessem valamivel. Még ebbe is illett:-)

Császárzsemle

...vagy nem. A formázása viszont az. Már nem tudom, hol találtam rá, de memorizáltam, s jó ideig fontolgattam a próbát. Elsőre jobban sikerült, másodjára nem lettek annyira szépek. Az első sima kenyértésztából készült, s formázás előtt meghempergettem magkeverékbe. Szép is lett meg finom is, de tízóraira nem éppen alkalmas, mert nagyon tud szemetelni.

A második a múlt héten készült, 1 kg lisztből gyúrtam tésztát, kisebbik részéből kenyérlángos lett, nagyobbikból 8 darab zsömle.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 kiskanál só
• 1 tojássárga (maradt máshonnan, hát beletettem)
• 3 dkg élesztő
• 1 kiskanál cukor
• langyos víz
• 5 dkg vaj

Elkészítés:

Az élesztőt 2 dl-nyi langyos vízben, melyben elkeverjük a cukrot, felfuttatjuk.

A sót, lisztet elvegyítjük, közepébe mélyedést készítünk. Belerakjuk a tojássárgát, ráöntjük az élesztős tejet, s még annyi langyos vízzel megdagasztjuk, hogy inkább kemény tésztát kapjunk. Végül beledolgozzuk a megolvasztott, de nem forró vajat.

A tésztát letakarva megkelesztjük.

Kisebbik részéből (kb. a tészta 1/3 része) vacsira kenyérlángos készült. Tepsi méretűre nyújtottam, villával megszurkáltam, s elősütöttem. Megkentem tejföllel, egy nagy fej szeletelt hagymát szórtam rá, majd kolbászt, reszelt sajtot. De készülhet szalonnával, sonkával, szalámival. Készre sütöttem.

Közben megformáztam a zsömléket: a maradék tésztát 8 részre osztottam, hosszúkás hengerré sodortam, enyhén lisztezett deszkán. Limaránál találtam fázisképeket, én nem készítettem. Tehát úgy formázzuk, mint Limara. Tepsibe rakosgatjuk, még 20-25 percig kelesztjük, s pirosra sütjük.

Köményes rozskenyér

Szombaton megvettem a szokásos mennyiségű kenyeret hétvégére, de valószínűleg megtáltosodtunk, mert vasárnap reggelre el is fogyott. Így kénytelen voltam nekiállni sütni, mert minálunk szombat déltől hétfő reggelig nem lehet kenyeret kapni. Nem lett a legsikeresebb, mert a második kelesztés elmaradt, a sütő ugyanis tettre készen várta. Az ízét nem befolyásolta, hogy egy kicsit kirepedt, olyannyira nem, hogy Férjuram javasolta, süthetnék gyakrabban kenyeret. Mert állítása szerint a boltival nem tud jóllakni. A házi kenyérben "van anyag", ahogy ő mondja.

Hozzávalók:

• 50 dkg fehér búzalisz
• 50 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 4 dkg élesztő
• kb. 7 dl langyos víz
• 2 kiskanál só
• 1 kiskanál cukor
• 4 evőkanál olívaolaj 
• 1 csapott kiskanál őrölt köménymag

A liszteket, sót, köményt tálban összevegyítjük. Mélyedést készítünk a közepére, 2 dl langyos vizet és a cukrot beleborítjuk, az élesztőt belemorzsoljuk. Kevés liszttel összevegyítjük, s letakarva 10-15 perc alatt megkelesztjük. Ekkor hozzáadjuk a többi vizet, megdagasztjuk. Beledolgozzuk az olajat is.
Pici liszttel megszórva, letakarva 45-50 percig hagyjuk kelni.
Ezt követően deszkán 2 részre osztjuk, finoman átgyúrjuk, 2 kenyeret formázunk belőle, tepsibe helyezzük. (A gáztepsiben elfér a kettő egymás mellett.) Tetejét több helyen bevágjuk, kevés lisztet szitálunk rá, s hagyjuk 30 percnyit kelni. Ekkor előmelegített sütőbe toljuk, pirosra sütjük.

Kicsit tömörebb is lett a szokásosnál, de ez a teljes kiőrlésű liszttel készült kenyereknél már így van, de lehet, a második kelesztés hiánya is okozta.
Uzsonnára a Leányzó zsíros kenyeret kért hagymával, szó szerint megkívántam, úgyhogy ez lett a vacsi. Régen ettünk már ilyet, de most olyan jól esett.  Főleg, hogy nem kellett főzni sem:-)

Krumplis zsemle

Iskolába, munkába vinni készültek a zsömlék, no nem hétvégére, még szerdán sült. Csak eddig nem értem rá írogatni. Ma újabb adag zakuszkát főztünk, ezúttal babosat, most éppen ennek a fáradalmait pihenem ki.
A krumplis tészták nem a legjobb barátaim, irtó ragacsosak tudnak lenni, meg folyton lágyulnak. De a végeredmény mindig laza, sokáig puha tészta, úgyhogy időnként békét kötök vele, s motyogva ugyan, de megdagasztom. Ez nem volt elég: tegnap szilvás gombóccal örvendeztettem meg a családot. Liszteztem én a deszkát, de újra és újra rajta akart maradni a fránya tészta. No de bosszúból mind megettük:-)
De most nem róla van szó (nem is lesz), hanem a zsömlékről:

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 3 nagyobb héjában főtt krumpli
• 2,5 kiskanál só  
• 1 kiskanál cukor
• 3 dkg élesztő 
• 6 dl aludttej 
• 1 dl olívaolaj 
• sajt, mák, szezámmag, stb beszórni 

A krumplit jó előre megfőzni, hogy legyen ideje kihűlni.
A lisztet tálba szórjuk, elvegyítjük benne a sót, belereszeljük a krumplit.
Az aludttejet meglangyosítjuk, csak enyhén, mert különben túró lesz belőle. 2 dl-ben elkeverjük a cukrot, felfuttatjuk benne az élesztőt. A többit a liszthez adjuk, majd az élesztőssel együtt összegyúrjuk. Ezután adjuk hozzá több részletben az olajat. Jól kidolgozzuk.
Liszttel megszórva, letakarva 1 órát kelesztjük.
Ekkor 15-16 részre osztjuk, finoman átgyúrjuk, zsemlévé formáljuk, tepsibe helyezzük. (Kettőbe belefért.) Még 20-25 percet pihentetjük, beszórjuk reszelt sajttal vagy tetszés szerinti magokkal. A magosnak a tetejét beszórás előtt lekenjük kevés vízzel. Előmelegített sütő pirosra sütjük.
A sajtosak kerültek be másodjára a sütőbe, ezek többet keltek, s magasabbak is lettek.

16 darab lett belőle, 2 napra megoldódott a tízórai kérdése, meg reggelié.
Az aludttej helyett lehet tejet használni, vagy joghurot. Nekünk hoznak házi tejet hetente kétszer, ebből szokott lenni aludttej, többek között. A boltiból nem lesz...