2019. június 15., szombat

Csíkos mézes krémes

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, de közel sincs az az érzésem, mint amit a fb-on keringő kép-összevágások sugallnak a gyereknevelésben résztvevők érzéseiről a tanév végén. Nemcsak azért, mert számunkra még nem ért véget a tanév és még nem kezdődik el "három hónapos szabadságunk", de, bár néha igen fáradt voltam, s jól fog esni a pihenés, számomra nem nyűg ez a munka. Mindamellett szeretem csinálni, hogy épp attól kaptam hideget-meleget, akiért legtöbbet tettem. Úgy látszik, nem eleget. De túlteszem magam rajta, s kárpótol a sok minden más, amiért érdemes tanító néninek lenni.
Mára kertészkedést terveztem, de annyira meleg van odakinn, hogy elnapoltam. Előbb olvasni kezdtem, majd ránéztem a laptopra, s  eszembe jutott, milyen rég nem írtam receptet az időközben készült s lefotózott sütikhez. Bár ma sütni biztos nem fogok, de van elég raktáron. A legutóbbi a pünkösdre készült sütik egyike. Krémeset sütöttem, de a hűvösebb idő beálltáig mellékvágányra kerülnek ezek a sütik.


Hozzávalók:
A tésztához:

  • 60 dkg liszt
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg margarin
  • 4 evőkanál méz
  • 0,5 dl tej
  • 2 nagy tojás 
  • 1 evőkanál kakaó a tészta felébe

Krémhez:

  • 8 dl tej
  • 1 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 8 evőkanál gríz
  • 20 dkg vaj
  • 15 dkg cukor
  • + sárgabaracklekvár
Így készült:
A lisztet elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a szódabikarbónát, cukrot, mézet, tojásokat és gyúrni kezdtem. Közben apránként adagoltam hozzá a kimért 1 dl tejből annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz lesz kinyújtani. Sőt, picit lágyabbra gyúrtam a szokásosnál, számítva a belegyúrandó kakaóra.
A tésztát két fele vettem. Felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe meg evőkanálnyi lisztet.
Mindkét részt két fele osztottam, tepsi méretű lapokat nyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem őket.
A krémhez a tejből, 1 evőkanál cukorral és vaníliás cukorral, valamint a grízzel tejbegrízt főztem. Mikor kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj-cukor keverékébe.
Megtöltöttem a lapokat: alól barna lap került, erre fele krém, majd világos lap, lekvár, másik világos lap, krém másik fele, s sötét lappal fedtem be.

Finom volt, nem túl édes, de mi így szeretjük. 
De ilyen melegben krémes sütit sütni... nem túl szerencsés. Hűtőben tartottam, különben másnap már nem mertem volna a család elé tenni. 
Állítólag jön egy kis enyhülés, zivatarokkal tarkítva. Milyenek is vagyunk... Májusban az esőből volt elegünk, s most, hogy végre meleg van, várjuk az esőt! 😃 De ez már melegből is sok. Nekem legalábbis...




2 megjegyzés:

  1. Finom sütitek volt az ünnepre! Pikáns lehetett a lekvárral, és jól is néz ki tőle :-)
    Elhiszem hogy nagyon várod már a szünetet, jó lesz kicsit pihenni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin! A lekvárt ki nem hagynám belőle!
      Még egy hét, aztán pihenhetek. Vagy nem, mert fut a ház, de legalább magam osztom be az időmet.

      Törlés