2014. július 24., csütörtök

Diós isler

Mikor épp az elkészítendő receptet keresem, rendszeresen azon kapom magam, hogy már megint valami csokisat néztem ki! Nem is tudom, miért...
Van, hogy visszafogom magam, s keresek valami mást, nehogy megunjuk a sok csokit, de ezúttal nem úgy tettem. Diós linzertésztát gyúrtam, a korongokat Hédivel összeraktuk savanykás áfonyalekvárral, utána vastag csokibevonatot kapott. S kiderült: még senki sem unja a csokit:-)

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 15 dkg porcukor
  • 15 dkg darált dió
  • csipet só
  • lekvár
  • 20 dkg étcsokoládé + 5 dkg vaj 
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, margarint, darált diót tálba tettem s addig gyúrtam, míg összeállt a tészta.
1 óra pihentetést követően lisztezett deszkán kinyújtottam. A tetejét is liszteztem kissé, meg közben morogtam is vele, mert szeretett szakadni s a nyújtóval együtt elhagyni a deszkát. De végül sikerült. 
Nagy pogácsaszaggatóval kiszaggattam, kés segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a korongokat.
175 fokon világosra sütöttem őket.
Miután kihűlt, lekvárral párosával összeraktuk őket.
A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam, s belemártottam a sütiket.


Nagyon finom, omlós, nem túl édes, jó csokis süti lett belőle. 
Lekvár kerülhet bele ízlés szerint bármilyen, de ha savanykás, csak előnyére válik:-)

8 megjegyzés:

  1. Csak úgy kínálják magukat, nagyon szépek lettek. :)

    (Csak zárójlebe mondom, hogy a csokit SOHA nem lehet megunni! :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Okki!
      Ó, tudom én, hogy a csoki megunhatatlan:-) Részemről biztos.

      Törlés
  2. Hűha, azt hiszem ha ezt elkészíteném a férjemnek, bármit hajlandó lenne megtenni nekem:)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nagyon jól kell időzíteni az elkészítését:-)

      Törlés
  3. A csokit nem lehet megunni :)Ilyet se késztettem még, pedig szeretem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Janka, egyetértek:-)
      Hát akkor itt az ideje, hogy elkészítsd!

      Törlés
  4. Milyen régen sütöttem, és most hogy elfogadnék egy párat! :) Nagyon jól hangzik a recept és nagyon guszta a végeredmény! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Hankka! Ezt megelőzően én sem tudom, mikor sütöttem islert, pedig de szereti mindenki!

      Törlés