Lucskos káposzta

Volt egy szomszéd nénink, Piroska néni, akire csak úgy emlékszem, hogy meleg nyárban is pokróccal a hátán járt és időnként lesétált a nagy, hozzánk is áthajló diófája alá, hogy csalánban "megfürdesse" a kezét. Érszűkülete volt, ezért mindig fázott és állandó betegségtudatban élt. Korábban a testvérével, aztán annak elhunyta után egyedül. Nem főzött, ezért időnként, mikor más ismerős nem látta el élelemmel, felhívta Anyukánkat, hogy "Mariska, mit főztél?- s Mariska gyakran vitt neki enni. Hálás volt érte, mindjárt-mindjárt ajándékozott valamit Anyukánknak. Egyik alkalommal megemlítette, hogy lucskos káposztát enne. De Ő valami mást tartott lucskos káposztának, így csalódott volt. Amit mi nevezünk annak, füstölt hússal, rántással-habarással, kis ecettel készült káposztalaves. Ritkán főzök, mert a gyerekeink nem rajonganak érte- pedig szerintem egyik legfinomabb hagyományos leves. 

Hozzávalók:

• 1 közepes fej káposzta fele
• 30 dkg-nyi füstölt sonka vagy húsos szalonna
• 3 evőkanál liszt
• só
• paprika
• fél dl olaj
• 3 dl tej
• 4-5 evőkanál almaecet
• kapor, csombor

 

Így készült:

A sonkát vagy szalonnát kevés olajon sülni teszem- ha kész, felöntöm vízzel, (2,5- 3 liternyivel) beleteszem a felcsíkozott káposztát, 1 teáskanál sót, 1 mokkáskanálnyi szárított kaprot és kevés csombordot. Míg fő a káposzta, elkészítem a rántást: fele lisztet az olajon világosra pirítok. Ha megfőtt a káposzta, beleteszem a levesbe a rántást, pirospaprikát is teszek bele. A maradék lisztet simára keverem előbb kevés tejjel, majd a többit is hozzákeverem s ezzel sűrítem be a levest. Végül az ecet kerül bele, megkóstolom, ha szükséges, még sózom és ecetezem.

Friss kenyeret tálalhatunk hozzá. 

Én ugyan nem eszek kenyeret a levesekhez, de van, aki szereti. Ezúttal húsos szalonnával készült. Ínségesebb időkben, gyerekkorunkban előfordult, hogy csak a füstölt szalonna bőre került bele, de az is megízesítette. Egyszerű, finom leves, ami mellé elég akár palacsinta vagy fánk is.