2012. szeptember 29., szombat

Almatorta sütés nélkül

Ebben a hónapban negatív rekordot döntök, már ami a bejegyzések számát illeti. Pedig jó néhány sütemény vár sorára! De hát még a hétvégéim is foglaltak. Múlt hét végén Húgomnál voltam, ugyanis megszületett a legifjabb családtag, második unokaöcsém, egy tündéri, csöpp legényke, aki a Vilmos nevet kapta a szüleitől. Nagyon örülünk a jövetelének, hisz Leányzóm óta nem volt kisbaba a családban.
Nekik készült ez a torta. Hogy a gyerekeim is megkóstolhassák, mindjárt kettő készült belőle. Mintául a már készített almás-habos finomság szolgált. De mivel a szögletes keksszel nem lenne könnyű kirakni a kerek tortaforma alját, jött az ötlet, hogy darált kekszes alapja legyen.


Hozzávalók, két tortához:

Az alsó, kekszes réteghez:

  • 50 dkg darált keksz
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 2 dl tej
  • 2 evőkanál kakaó
Az almás réteghez:
  • 1 kg alma
  • 15 dkg cukor
  • 4 dl víz
  • 2 csomag vaníliaízű pudingpor
A habhoz:
  • 6 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál cukor
  • 10 g zselatin
  • 0,5 dl víz
  • nagy csipet fahéj
Így készült:
A margarint, cukrot, tejet és a kakaót összefőztem. Mikor felfőtt, le is vettem a lángról, s hozzákevertem a kekszet. Kevés kavargatás után belenyomkodtam két kapcsos, papírral kibélelt tortaforma aljába.
A héjastul kimért almát megpucoltam, lereszeltem. A cukorral együtt főni tettem. 20 dkg cukor kéne bele, de elég édes volt az alma, így kevesebb került bele. Közben a pudingport kevés vízzel elkevertem, a többit az almához öntöttem. Hozzáöntöttem a pudingot, sűrűre főztem. A kekszes rétegre öntöttem, elosztva a két formába. Hűlni hagytam.
Mikor kihűlt, előbb a zselatint a vízben elkevertem, s addig melegítettem, míg feloldódott. A tejszínt a cukorral és fahéjjal felvertem, majd hozzáadtam a zselatint, s még vertem egy kevés ideig.
Rákentem a habot az almás rétegek tetejére, s hűtőbe tettem.
Tetejét csokidarával szórtam be, bár ez felesleges volt, mert másnapra kissé megolvadt, s elfolyt a tetején.
A kisebbik torta maradt a gyerekeknek

Finom lett, Húgomnak is ízlett. Fontos volt, hogy a torta ne legyen vajkrémes, mert azt meg nem eszi. Vajat, margarint semmilyen formába. Kivéve, ha "belesül" a sütibe, ahogy ő mondja. Ezúttal belefőtt, hogy még véletlenül se érje szó a ház elejét:-)
Tanultam is valami újat: a tortaforma aljára papírt tettem ugyan, de az oldalára nem. Mivel a megutaztatott torta több, mint egy napig maradt a formában, a fémmel érintkező részen fémíz érződött. Ezután, ha több ideig marad a torta a formában, a szélét is sütőpapírral borítom.

Baconos rudak

Az utóbbi időben, ahányszor csak nagybevásárlás címén kiruccantunk itthonról, éhségre hivatkozva baconos stanglit is pakoltak a kosárba hol a gyerekek, hol Férjuram. Igazán finom, én is jóízűen fogyasztottam el a magam porcióját. El is döntöttem magamban, hogy itthon is megpróbálom előállítani. Ráadásul a négy darab bolti péksüti árán egész halommal készülhet belőle itthon.
A tegnap estére álltam neki, vacsorakészítés közben. Kíváncsi voltam az eredményre. Elsőként a családfő tesztelte, még melegen, s látva lelkesedését, én is megkockáztattam egyet, pedig már vacsora után voltunk. Hát rosszabb nem volt a boltinál, sőt! Aztán jöttek a gyerekek is kóstolni, Gergő meg sem állt egynél. Mentségére szolgáljon, hogy éppen nyúlánk korszakát éli:-)


Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 5 dl (házi) tej + kb. 1,5 dl víz
  • 4 dkg élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 70 ml olaj
  • szeletelt bacon (45 dkg)
Így készült:
2 dl langyos tejbe lekevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni. Közben a többi tejet is megmelegítettem.
A lisztet elvegyítettem a sóval. (Ez nálam a szitálást helyettesíti, közben fellazul a liszt.) Hozzáadtam az élesztős tejet, majd a többi tejjel és szükség szerinti mennyiségű vízzel inkább kemény tésztát dagasztottam. Mikor már egynemű volt, több részletben beledolgoztam az olajat. Fél dl-t terveztem tenni bele, de Hédit bíztam meg a kimérésével, s többet öntött a mérőpohárba. Hát mind beledagasztottam. Kicsit több időbe került, míg az összes olajat bevette a tészta, de jó lett a végeredmény.
A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni. Ez kb. 40 perc volt.
Lisztezett deszkára borítottam, s kisebb ökölnyi gombócokat formáltam a tésztából. 26 darab lett. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felsodortam rúd alakba, s köréjük tekertem 1-1 baconszeletet. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy a szalonnaszeletek széle alulra kerüljön. Két nagy tepsibe fértek bele. Az első tepsit a hideg sütőbe tettem, s 180 fokon pirosra sütöttem. A második közben kelt még, majd az is kisült. 

A bacon sülés közben összezsugorodott, de nem csavarodott le a tésztáról. Frissen jó ropogós volt. A mai reggelink is ez volt, egy bögre tejjel. Már nem ropogós ugyan, de finom. 
Ezután is inkább alapanyagot veszek a baconos stanglik árán... De attól még megéheznek a bevásárlásban, s biztos vagyok benne, hogy másik péksütire kapnak rá:-) 

2012. szeptember 19., szerda

Grízkrémes piskóta

A nyár szinte úgy telt el, hogy nem sütöttem semmi krémeset. Most már hiányzott, mert mi tagadás, ezek a kedvenceim. Így a mákos kevert mellett összedobtam egy grízkrémes piskótát. Öröm volt nézni, hogy fogy a tányérról:-) Lehet, nem csak én éheztem ki rá?

A piskótához:
  • 6 tojás
  • fél csomag sütőpor
  • fél dl olaj
  • csipet só
  • 9 evőkanál cukor
  • 8 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál kakaó
A krémhez:
  • 6 dl tej
  • 4 evőkanál gríz
  • 15 dkg cukor
  • 25 dkg margarin
  • 1 csomag Bourbon vaníliás cukor
A tetejére:
  • 1 evőkanál kakaó
Így készült:
A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat fele cukorral kikevertem, majd hozzáadtam az olajat, belevegyítettem, majd a kakaót és a sütőport is. Közben Férjem felverte a fehérjéket csipet sóval és a maradék cukorral. A habot a kikavart sárgákhoz borítottam, kanalanként belekevertem a lisztet, óvatosan, hogy ne törjön össze a hab.
Sütőpapírral bélelt, nagy tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.
A krémhez a tejben a cukor kisebbik részével megfőztem a grízt. Időnként megkavarva hagytam kihűlni. Közben a margarint a többi cukorral  és a vaníliás cukorral elkavartam, majd kanalanként hozzáadtam a tejbegrízt. Habosra kavartam.
Fele krémet a két lap közé kentem, másik felét a tetejére.
A kakaót szűrőbe tettem, beszórtam vele a sütit.
Azonnal szeleteltem s ettük is!
Éppen elfogyott a holland kakaó, ezért másikat használtam. Elég sápadt lett tőle a piskóta, tehettem volna belőle 2 evőkanállal is. De így sápadtan is finom volt:-)

2012. szeptember 17., hétfő

Aludttejes sajtos kifli

Már a 3. hetet tapossuk az új iskolaévből? Tényleg belerázódtunk, mert nagyon telnek a napok. Talán a Fiamnál is kevésbé vártam, hogy elkezdődjön az iskola. Leányzóról nem beszélek, mert ő kimondottan vágyott rá, hogy újra iskolapadba ülhessen, hogy felsős legyen. Hát az lett:-) Gergő meg 8. osztályos, aminek súlyát próbálom érzékeltetni vele, bár én jobban érzem nála, minden igyekezetem ellenére.
Vártam, nem vártam, eljött, s próbáltam tárt karokkal fogadni: kiflit sütöttem nekik tízóraira. Vasárnap délután, abból, ami a kezem ügyébe került.
Hozzávalók:
  • 1 kg liszt
  • 6 dl szobahőmérsékletű aludttej
  • 1 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 2 teáskanál só
  • 3-4 evőkanál olaj
  • 10-15 dkg reszelt sajt
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 
A lisztet tálba borítottam, elvegyítettem benne a sót. Hozzáadtam az élesztős tejet. Majd fokozatosan adagolva hozzá az aludttejet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen, dagasztani kezdtem. A legvégén az olajat adtam hozzá, s addig dagasztottam, míg nem ragadt.
Letakarva hagytam megkelni.
Két részre osztottam. Egyiket nagy kerek lappá nyújtottam, négybe, majd 8 részre vágtam. A széles felétől kezdve felsodortam, tepsibe tettem. Közepét hosszában bevágtam (ez a művelet elhagyható), majd megszórtam reszelt sajttal. Előmelegített sütőbe toltam, pirulásig sütöttem.
Míg az első tepsivel sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.
Vajjal megkenve csomagoltam nekik belőle. S mivel 16 kifli lett belőle, még reggelire s másnapra is jutott.

2012. szeptember 16., vasárnap

Bögrés mákos lekvárral

Gabriella nagyon aranyos volt, amikor afelől érdeklődött, mi van velem, mert rég voltam a blogon. Régen bizony! De mindössze annyi történt, hogy vége lett a szabadságnak, s olyan nehéz visszarázódni a dolgos hétköznapokba! Meg aztán így év elején amúgy is van tennivaló bőven, munkahelyen s itthon is. Közben sütögettem is, de kevesebbet, mint egyébként.
Múlt hét végén nyárbúcsúztató bulit tartottunk itthon, tegnap az iskolában volt programunk, ma meg végre az egész napot -na nem egészen, csak délután 3-ig- a konyhában tölthettem, kedvemre, háborítatlanul:-) Jól esett, de tényleg.
Ezt a sütit is ma sütöttem, a párja is jön hamarosan.

Hozzávalók, 2 dl-es bögrével mérve:

  • 1 bögre mák
  • 2 tojás
  • 1,5 bögre cukor
  • 1,5 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 bögre tej
  • fél bögre olaj
  • nagy csipet fahéj
  • kis üveg sárgabaracklekvár
  • fahéjas porcukor beszórni
Így készült:
A mákot megdaráltam.
A tojásokat a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, darált mákot, sütőport, fahéjat, tejet. Alaposan elkevertem, utoljára az olajat vegyítettem hozzá, több részletben.
Sütőpapírral bélelt tepsibe (34×28 cm-es) simítottam a masszát, előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam, óvatosan, mert törékeny a tészta. Lekvárral töltöttem, jó vastagon. Fahéjas porcukorral szórtam be, majd szeleteltem.

Nem rég fedeztem fel magamnak azokat a kis méretű, olvasói recepteket tartalmazó lapokat. Ezek egyikében találtam ezt a sütit, persze "kissé" átírtam. Az eredetiben nem volt lekvár (viszont volt csoki a tetején), de első látásra eldöntöttem, baracklekvár lesz a közepében. Mert amúgy nem részesítem előnyben a kevert sütiket, csak ha valamivel elveszem a szárazságát. Így (is) nagyon finom lett, puha tészta, bőséges savanykás lekvár, enyhe fahéj íz. És a család nem reklamált a mák miatt:-) Mert eddig még egyszer sikerült olyan mákos sütit sütnöm, amire azt mondták, hogy finom. Lassan csak megszerettetem velük...