Medvetalp

Annyira jól hangzó neve van ennek a sütinek, hogy muszáj volt megsüssem! :-) No nem csak a neve tette vonzóvá, hanem az is, hogy régi recept, meg hogy diós, meg csokis, és lekváros is. Csupa jó pont. Egy FB oldalon csaptam le a receptre, ezen. Érdemes volt elkészíteni, nagyon-nagyon finom lett.
Az arányokon némileg változtattam, mert nagy tepsiben sütöttem, meg vaj helyett zsírt használtam. Finoman omlós, ízletes süti lett. Legközelebb annyit változtatnék, hogy a mostani édes őszibarack dzsem helyett valami savanykás lekvárt használnék. Mondjuk sárgabarack vagy áfonya jobban illene bele.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 4 tojássárga
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg zsír

A töltelékhez:

• 1 üveg lekvár
• 6 tojásfehérje (volt 2 maradék)
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 25 dkg darált dió
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A lisztet, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal, majd belevegyítettem a diót is. A tojások sárgájával összegyúrtam.

Míg elkészült a töltelék, hagytam a tésztát pihenni.

A csokit lereszeltem.

A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Hozzáadtam a darált diót és a lereszelt csokit.

A tésztát kikent tepsibe nyomkodtam. (Kinyújtani is lehet persze, de nem volt kedvem elővenni a deszkát.) Az egyenlő vastagságúra egyengetett tésztát megkentem a lekvárral, majd rásimítottam a diós-csokis habot.

180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. 

Fiam azt mondta, ez jóféle süti, ami nála nagy bók ám. Még útra is vittünk belőle, az autóban mindjárt-mindjárt nyitogatta a sütis dobozt. Szóval, csak ajánlani tudom!