Mazsolás keksz

Nagyon rég nem sütöttem kekszet. Most is azért, mert Gergő fiam buliba ment a legjobb barátjához, s Ő vitte a sütit. Nem is tudom, miért pont Ő. :-) Sütöttem neki pizzás csigát, ez kifejezett kérése volt, sajtos stanglit, jó sok maggal, ezt kicsit a saját kedvemre is, meg édesnek kekszet kért Fiacskám. Este későn úgy gondoltam, egy sima keverttel jobban jártam volna, de hát a gyerekért mindent. Végül éjfél előtt öt perccel kikerült az utolsó tepsi is a sütőből.
Mazsolás keksz készült, jó nagy adag, hogy jusson is, maradjon is. Mindenkinek ízlett, bár a buliban a visszajelzés szerint a sósnak nagyobb sikere volt. Mi tagadás, nálam is. :-) De csak azért, mert odavagyok a sós ropogósokért.

Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• csipet só
• 25 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 2 nagy tojás
• 1 nagy citrom leve
• 20 dkg mazsola

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, szódabikarbónát tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. 

Hozzáadtam a tojásokat és citromlevet, összegyúrtam. Összeállt a tészta, pedig tartottam tőle, hogy tennem kell hozzá még valamit. Legvégül a mazsolát vegyítettem bele. 

A tészta 2-3 órát pihent.

Enyhén lisztezett deszkán nem túl vékonyra, úgy 1 cm magasra nyújtottam. Apró kerek formával kiszaggattam, 180 fokon világosra sütöttem.

A maradék tésztadarabokat nem nyújtottam ki újra, kis gömböket formáltam belőlük, úgy sültek meg. Ezek talán még finomabbak voltak, így kevésbé száradt ki sülés közben.

Többektől hallottam, hogy nem szeretik a mazsolát. Én igen, nagyon is. Néha, mikor nasizhatnékom van, egy marék mazsolával csillapítom. Mazsola helyett mást is tehetünk bele: aszalt áfonyát - az került volna bele, ha Leányzó nem tünteti el-, csokidarabokat, vagy akár mindkettőt.