Sörös diós kifli

Régebb megírt bejegyzés, de a kifli bármikor megsüthető😊:

Magam sem tudom, hogy és mikor, de eltelt a nyár... Már nyolckor sötétedik és a szellő faleveleket hoz a fákról. Még kiélvezem kisebbikem társaságát, miközben a nagyobbikat alig láttam a nyáron. Ha haza is jött, hol egyik, hol másik baráttal találkozott. Aztán nyaralni ment, onnan is ide jött haza, de másnap ment is, mert pesztrálni kellett lakótársai macskáját. Hát nem lopta be magát a szívembe az az állat. 😀 

S ha már nyaralni megy Fiam, süti nélkül el nem engedem. Ez a kifli is akkor készült, két, bosnyák vagy horvát oldalon talált s összekombinált recept alapján. Egyik a formázásban inspirált, másiknak az összetevői tetszettek meg. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1,5 dl olaj
• 1 dl sör
• 3 evőkanál tejföl
• tölteni: darált dió, cukor, lekvár ( 8-8 dkg)
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot az olajjal összemorzsoltam, majd a sör és tejföl hozzáadásával tésztává gyúrtam. Tejfölből annyit kanalaztam, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjak- 3 púpozott evőkanállal elég is volt.

A töltelékhez a diót és cukrot annyi szilvalekvárral kevertem össze, hogy kenhető masszát kapjak.

A tésztát nagyobb diónyi gombócokra osztottam.

Mindegyiket hosszúkásra nyújtottam. Egyik végén bevagdostam a tésztát csíkokra, másik végére került a töltelék.

A töltelék felől kezdve felsodortam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.

180 fokon pirulásig sütöttem.

Porcukorral szórtam be.

Arra gondoltam, ha nem lenne elég a diós-lekváros töltelék, raháttal töltöm meg a maradékot. De elég lett, még pici maradt is, amit aztán kikanalaztam. Mert finom volt.

Frissen finoman ropogós volt a tésztája. Fiam szerint a sörtől. Kíváncsi voltam, hogy szerepel ez az ital sütiben. Hát egyáltalán nem érzett rajta, ami persze nem hátrány. Finom volt, nem tartott sokáig- főleg, hogy nagy részét odapakoltam a fiataloknak.