Ezek a gyerekek nem bírnak nyugton ülni. Állandóan jönnek-mennek. Alig jöttünk haza a nyaralásból, egy napi itthoni levegő szívása után máris budapestire vágytak, ráadásul két napon keresztül Aznap nem volt időm sütni nekik útravalót, de képes voltam indulásuk napján korán reggel fél nyolckor felkelni. És zabpelyhes kekszet rittyenteni nekik. Már csak azért is, mert Gergő ment is tovább Szegedre. Sütemény nélkül el nem engedem ám a gyerekem!
.JPG)
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg zabpehely
- 25 dkg cukor
- 1 csomag sütőpor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 5 dkg kókuszreszelék
- 25 dkg margarin
- 3 nagy tojás
- maréknyi dió
- 20 dkg csoki
Így készült:
A diót, csokit feldaraboltam.
A margarint mikróban félig megolvasztottam.
A lisztet, zabpelyhet, cukrot, sütőport, vaníliás cukrot, kókuszreszeléket elvegyítettem. Hozzáadtam a margarint, tojásokat és fakanállal összekevertem. Olyan ragacsos, kézzel gyúrni lágy, fakanállal keverni kemény massza lett belőle, de megbirkóztam vele. Ezután került bele a dió és csoki, azzal is elvegyítettem.
Diónyi gombócokat formáltam belőle, közben néha bevizeztem a kezem, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.
180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem, illetve amíg tetejét kicsit megnyomva már nem lágy.
.JPG)
Szívem szerint mazsolát is tettem volna bele, de Leányzó nincs nagy barátságban vele. Én annál inkább. A belekerült csoki az utóbbi idő negatív csokievési szokásunk eredménye: több megkezdett csomag is várt sorára, ezeket daraboltam bele. Így már elfogyott...
S ha már említettem a nyaralást, és a nyugalom szigetének is nevezhető falucskát, mutatok róla néhány fotót. Arkáról van szó, egy kis zsákfaluról a Zemplén oldalában. Innen gyalogoltunk elérhető távolságokra, illetve autóztunk kiszemelt úti célok felé.
Nos, Arka, ahol olyan csend volt, hogy még kutyaugatást sem hallottunk az egy hét alatt. Néhány szomorú állapotú házikótól eltekintve a többség szépen, szemrevalóan felújított, bájos parasztház, gondozott utcák, terek, falvédő-kiállítás a buszmegállóban, jelenleg kiszáradt patakmeder, gyümölcsösökkel és dombokkal, hegyekkel körülvéve. Szerettünk ott lenni.
.JPG)
Nagyon gondos anyuka vagy, hogy már reggel sütöd a gyerkőcöknek az útravalót! Ismét egy finomságot kaptak 😀.
VálaszTörlésSzép kis falu lehet Arka, gondozott, rendezett utcákkal, jó lehetett itt járni, megszállni. A falu neve ismerős volt, 1983-ban átutazóban jártunk itt.
Kívánom, hogy mielőbb tudjatok majd visszatérni erre a szép vidékre!
Köszönom, Katalin! Gondos, és sütni szerető, aki ki nem hagyna egy alkalmat sem! :D
TörlésNekünk nagyon megtetszett a kis falu, többször is sétáltunk utcácskáin. Boldogkőváralja után van, onnan már nem vezet út sehova- vagyis de, gyalogosan a természetbe. Hogy mikor térünk vissza, a jövő titka, egyhamar nem. Az otthoni rövid tartózkodás közben nagyon vonzottak az ottani tájak, sajnos kirándulásra nem volt idő, de úgy döntöttünk, legközelebb több időt töltünk ott. Az lesz jövőre, ha nem szól közbe semmi.
Igazi gondoskodó anyuka vagy! Szerencsés a fiad, hogy ilyen anyukája van. :) Nagyon hangulatos kis falu Arka! Klassz lehetett itt a nyaralás. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésA nyaralás bizony klassz volt... Szívesen visszamennék! :-)
Nagyon szuperek lettek azok a kekszek! A fotók meg csodaszépek... <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :-)
TörlésFinom kekszet sütöttél ! A kis falu nagyon barátságosnak tűnik ilyen helyen lehet igazán pihenni!
VálaszTörlésKöszönöm, Éva! :-)
Törlés