Meggyes-túrós szelet

 Hát ez úgy volt, hogy elővettem a fagyasztóból a korábban vásárolt s fel nem használt csomag túrót, hogy mire kiolvad, kitalálom, mi lesz belőle. Számtalan variáció megfordult közben a fejemben, a legutolsó verzió kevert tészta között meggyes túrótöltelék volt. Aztán mikor ki volt keverve a töltelék, rájöttem, hogy ezen nem igazán fogom én elosztani fele tésztát, annyira folyós lett, így egész tészta elősütésre került, aztán a tetejére borított töltelékkel együtt készre sült. 

A tésztához:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom héja és leve
• 40 dkg liszt
• 2 dl tej
• 2 dl olaj
• 1 üveg magozott meggybefőtt

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 3 evőkanál tejföl (púpozott)
• 2 nagy tojás
• 16 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor

Így készült:

A meggybefőttet leszűrtem.

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral. Belereszeltem a citrom héját, majd kicsavartam a levét, ez is belekerült. Majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztát kavartam.

A túrót áttörtem, belekerült a tejföl, tojás, cukor, vaníliás cukor, elvegyítettem, Végül a pudingport is beleborítottam, alaposan összekevertem.

A tésztát kikent/papírral bélelt tepsibe borítottam, elegyengettem, tetejére szórtam a meggyet.

180 fokos sütőbe tettem, s addig maradt ott, míg a tetején szilárd réteg képződik, de még nem kezd pirulni.

Ekkor kivettem, ráborítottam a túrót, elsimítottam, s visszatéve a melegre, készre sütöttem- addig, míg a szélein pirulni kezdett a túró.

Finom, puha süti lett belőle. Valamikor még augusztus végén készült- ahogy végignéztem a készleten lévő fotókon, kiszolgálnak erre az évre. Ilyen tempóban haladva még akár többre is. 

Sok minden pörög közben a fejemben- nem is fizikailag, hanem ebben szoktam kifáradni. S olyan jólesik kicsit "semmit" tenni, mikor végre hazakerülök. A semmittevés nálam azt jelenti, hogy olyasmit csinálok, ami nem igényel gondolkodást. A blogírás azért nem teljesen ilyen. Egy ideje azon agyalok, hogy naplót írok- pedagógusnaplót. Megörökítve napról napra, hogyan telik a munkaidőnk, és még azon is túl. Bár nem fog elérni a célközönséghez, a pedagógusokra fújókhoz. Vagy ha igen, úgyis csak azt szűrik le belőle, amit akarnak. Mondjuk mit "sírok", ha még erre is van időm. A mai napommal mindjárt kezdhetném is, de minden napnak megvan a maga tragikomédiája. Hozzáállás kérdése.