Az utóbbi időben több cikket olvastam a gyerekkorombeli romániai helyzetről, a háttérről, és a kulisszák mögé is betekintést lehet már nyerni -valamelyest-, amiről akkoriban fogalmunk sem volt. Valóban nem volt könnyű, a mai életkörülmények között azt már el sem tudják képzelni, akik nem abban nőttek fel. De azért annyira nem volt keserves. Legalábbis a megélhetés. Soha nem éheztünk, nem nélkülöztünk. Más szempontból sokkal nehezebb volt. Az ember leleményes, s alkalmazkodik az adott körülményekhez, kihozza belőle a lehető legtöbbet. Mi legalábbis így tettünk. A boltokban alig volt valami, ugyanazzal a néhány fajta konzervvel volt végigrakva a hosszú polc. Májkonzervet lehetett kapni. Hát készült belőle fasírt- hasonlóan, mint az igazi, de hús helyett májkrém került bele. Meg majonézzel kikavarva is készítettük, kenyérre kenhető kencének. Ez is finom volt. De idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára. Most hogy eszembe jutott, sort fogok rá keríteni.
Bár lejártak azok az ínséges idők, de néha eszembe jutnak s elkészítem azokat az ételeket.
Hozzávalók:
- 1 nagy doboz májkrém
- 4 tojás
- só, bors
- 1 gerezd fokhagyma
- zsemlemorzsa
- olaj és/vagy zsír a sütéshez
Így készült:
A májkrémet villával szétnyomkodom, majd elkeverem a tojásokkal, kevés sóval és borssal, végül annyi zsemlemorzsával, hogy formázható masszát kapjunk.
Kanállal kis halmokat raktam a forró olajba, s közepes lángon mindkét felét világosra sütöttem.
Ezúttal paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen zöldséggel finom.
Zsemlemorzsa helyett szikkadt kenyeret is lehet belemorzsolni.
A májkrémet villával szétnyomkodom, majd elkeverem a tojásokkal, kevés sóval és borssal, végül annyi zsemlemorzsával, hogy formázható masszát kapjunk.
Kanállal kis halmokat raktam a forró olajba, s közepes lángon mindkét felét világosra sütöttem.
Ezúttal paradicsomot ettünk hozzá, de bármilyen zöldséggel finom.
Zsemlemorzsa helyett szikkadt kenyeret is lehet belemorzsolni.
Én még nem ettem ilyet, de biztos finom volt, guszták ahogy tálaltad. Biztos nehéz időszak volt, de az erdélyi emberek híresek a leleményességükről, s ami kellett, azt ha nehezen is, de előteremtettétek...
VálaszTörlésKatalin, egy próbát mindenképp megér, de szerintem ízleni fog. Ha másért nem, ezért -a leleményességért, "túlélési" technikák elsajátításáért- gondolom úgy, hogy mégiscsak jó helyre születtem. De nem csak ezért. Mióta eljöttünk, azóta értékelem igazán.
Törlés