Diós tetejű keksz

Úgy gondoltam, a röpke kilenc napra nem lesz elegendő a levendulás keksz és a sajtos rúd, ezért ha már úgyis belelendültem a sütésbe, gyártottam még egy adag kekszet. Ugyan nem fogyott el az összes, még maradhattunk volna néhány napot, de a túrázások közötti pihenők során volt mit rágcsálni.

Férjemnek ez a keksz ízlett jobban, a gyerekeknek a levendulás.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg porcukor
• 18 dkg zsír
• 1 citrom héja és leve
• 2 tojás

A tetejére:

• 3 evőkanál darált dió
• 3 evőkanál kristálycukor
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 tojásfehérje

Így készült:

A tésztához előbb elmorzsoltam a lisztet a zsírral, majd belekerült a cukor, sütőpor, citrom lereszelt héja és leve, valamint a tojások. Összegyúrtam. Picit lágynak találtam, ezért egy evőkanál liszttel segítettem rajta.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra, úgy fél centisre. Korongokat szaggattam ki belőle.

A tojásfehérjét enyhén felvertem. A púpozott kanállal mért diót, cukrot, csapott mokkáskanálnyi fahéjat összevegyítettem.

A korongokat lekentem a tojásfehérjével, majd belemártottam a diós keverékbe, így kerültek a tepsibe.

175 fokon világosra sütöttem őket.

Útra készen :-)

A keksz finom volt, a nyaralás pedig... mindent összevetve remekül telt. Bár szinte mindennap volt részünk esőben is, kétszer el is áztunk, azért a látvány mindenért kárpótolt. Egyszerűen nem tudom megunni, ha minden évben ott nyaralnánk, akkor sem lenne unalmas. 

A Pádis-fennsík az Erdélyi-szigethegység természeti csodákban bővelkedő területe. Itt a patakok kalandos utat járnak be: barlangból ki-be, több tíz méteres zuhanást követően valahol ismét elrejtőznek, aztán megint csak előbukkannak, a természet-alkotta szépségekre fogékonyakat ámulatba ejtve újra és újra. Számtalan barlang, zsomboly, búvópatak, vízesés, szurdok, s ijesztő magasságok, pazar panorámát kínáló kilátók találhatók itt. Bár némely dolog igen elszomorító: bár a turisták rengeteg pénzt visznek-vinnének az országba, értük nem sokat tesznek: a szemét helyenként zavaró mértéket ölt, mert nincs megoldva a szemétszállítás; tavaly szeptemberi vihar óta nem tudták eltakarítani a jelzett turistaösvényekre borult fákat, néhol lehetetlenné téve a továbbhaladást. Igaz, veszélyt jelző táblákra futotta. Ilyen táblákkal oldják meg a kilátóknál tönkrement korlátok-erkélyek pótlását is. De azért történt valami pozitív is időközben: az utak minősége jelentősen javult. De akkor is, ahogy szállásadónk egy korábbi vendége megjegyezte: nem érdemlik meg Erdélyt. Kapták ajándékba, s nem tesznek érte semmit... 

S ez csak töredéke az Erdély területén fellelhető természeti szépségeknek. 

Áradozhatnék (s panaszkodhatnék) napestig, de inkább mellékelek néhány fotót. Bár ezek nem igazán adják vissza a mélységeket és magasságokat, a távolságot sem, ráadásul az örökké párás idő miatt nem is látszódnak jól a távolabbi hegyek.

Boga-völgye

Schmidl vízesés

Három Király vízesés

Kilátás a Boga-kőről

Annyira szeretem ezt a látványt!

Több, mint 1400 m magasan

Aragyásza barlang

Csodavár 

Rozsda-szakadék

Ismét a Schmidl vízesés- honnan jön a víz?

Aranyosfői jégbarlang

Jósikafalvi víztározó

S el sem jutottunk minden helyre, ahova terveztük, így még vissza kell mennünk! :-)

Szülővárosomban és környékén is kószáltunk, az megér egy újabb bejegyzést.