2019. augusztus 20., kedd

Pasta alla Norma...

azaz szicíliai padlizsános tészta.
Augusztusban még nem jelentkeztem. Nyaralni voltunk. No nem mostanáig, már több, mint egy hete, hogy itthon vagyunk. Nem mintha nem bírtuk volna még elviselni! :-)
Hosszú útra vállalkoztunk. Fiam még középiskolás korában részt vett egy három napos szicíliai kiránduláson. Élményekkel telis-tele jött haza, és sok-sok csábító fotóval, mesélni valóval. Idén nyáron nekünk is kijutott a jóból 10 napra- de ez is kevés volt. Vissza kell még mennünk. Az előre kinézett, közelben lévő látnivalókat sem tudtuk mind megtekinteni. Gyönyörű, másféle világ, azt látni kell. A folyamatosan füstölgő Etna alatt, tengerparthoz közel, citromfák között volt a szállásunk, innen csatangoltunk ide-oda. Persze leginkább délután, a nappali hőség nem kedvezett céljaink megvalósításának.
Leginkább főztünk magunknak, de ettünk étteremben is. Mindhárom alkalommal pizzára esett a választásunk, mert abból volt a legnagyobb választék, viszonylag olcsó volt, s amit meg szerettünk volna kóstolni, épp nem volt az étlapon. Az lett volna a padlizsános tészta. A pizzájuk nem finomabb, inkább más, mint a nálunk kapható. Mindig másmilyent kóstoltunk, a csúcs a sült krumplival telepakolt volt. De volt mézes, pisztáciás, rukkolás. Mind finom volt, a számunkra különleges voltuk ellenére.
S ha már nem sikerült megkóstolni a vágyott tésztát, elkészítettem itthon, nem sokkal azután, hogy hazajöttünk. Több receptet végigböngésztem, végül ebből inspirálódtam. Az eredeti, ott készült biztosan más, bár az általam készített is ízlett mindenkinek. Én nem vagyok tésztapárti, de a család kedvéért ezután is készíteni fogom. Mert kérték. :-)

Hozzávalók:

  • 2 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • 2 közepes padlizsán
  • 1 konzerv darabolt paradicsom 
  • oregánó, bazsalikom
  • 50 dkg tészta
  • mozzarella/ricotta (én sós ricottát használtam)
Így készült:
A hagymát és fokhagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon üvegesre pároltam.
Közben a padlizsánt megpucoltam, felkockáztam. A hagymához adtam, sóztam, s fedő alatt hagytam párolódni. Sűrűn meg kell kavarni, mert képes odaégni- a padlizsán az összes olajat felissza. De nem kell alá többet tenni. 
Mikor a padlizsán majdnem puha, ráborítottam a paradicsomkonzervet, apróra vágott oregánót és bazsalikomot adtam hozzá és összefőztem.
Közben a tésztát is kifőztem sós vízben, nem egészen puhára.
Leszűrtem, a raguhoz kevertem.
Tűzálló edénybe tettem, tetejére sajtot morzsoltam, néhány bazsalikomlevél is került rá,  s 190 fokos sütőben összesütöttem.

Nem bonyolult, és tényleg finom zöldséges tésztaféle. Amúgy én nem lennék jó olasz, minden nap tésztát enni... De a sok zöldség és édesség tetszik a konyhájukban. Az antipasti is ízlett, a másik jellegzetes ételük, az arancini- töltött, rántott rizsgolyó- viszont nem lett a kedvencünk. Paradicsomos-sajtos töltelékű volt, talán másféle jobban ízlik... S miközben ettük, ki is találtuk a saját verziónkat, amit tesztelni is fogunk.
Mikor jutunk el megint? Jó kérdés, de máris nekifogtunk gyűjteni rá! 😀
Ezért érdemes:
Az ott már Szicília


Messina a kompról

A középső házban laktunk

Az Etna távolról



Kilátás

Acicastello


Acireale


Pantalica nekropolisza





Etna közelebbről

Taormina, a kedvencem

Isola Bella

Siracusa



2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép összeállítás, gyönyörű tájakon jártatok! A tészta is finom lehetett, így saját ízléseteknek megfelelően talán még jobb is, mint az eredeti :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Katalin! Valóban csodaszép volt, még mindig a hatása alatt vagyok!
      A tészta finom volt, de azért megkóstolnám, milyen a helyben készített. Talán legközelebb rálelünk. :-)

      Törlés