Ha unatkoztam is volna a nyáron (de én nem tudom, hogy kell azt tenni), a gyerekek gondoskodtak róla, hogy véletlenül se tehessem. Állandóan jönnek-mennek, szervezkednek. Én meg próbálom számon tartani, hogy mikor épp hova, de nem sok sikerrel. Azért igyekszem őket felpakolni is az éppen aktuális útra vagy szülinapra. A nyáron a legtöbb süti ilyen célból készült. Mint ahogy ez is, de csak másodikként, mert attól tartottam, hogy az eredetileg tervezett szilvás-túrós egyetlen tepsi süti nem lesz elég a szombati, valamint a vasárnapi szülinapra is. Jól gondoltam...
Ennek a másodikként összedobottnak lett nagyobb sikere- mindenki ezt kereste a tányéron.
A tésztához:
- 4 sárgája
- 15 dkg zsír
- 10 dkg cukor
- 30 dkg liszt
- csipet só
- 1 teáskanál sütőpor
- 3 evőkanál joghurt
A tetejére:
- 1 üveg sárgabaracklekvár (3 dl)
- 4 fehérje
- csipet só
- 15 dkg cukor
- 2 maréknyi dió
Így készült:
A tésztához a zsírt, cukrot, a sárgákat alaposan összekevertem. Hozzáadtam a lisztet, sót, sütőport, joghurtot, s fakanállal sima masszává kevertem. Sűrű, ragacsos tészta lett. Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam-igazgattam.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, s elősütöttem. Addig, míg teteje egész enyhén pirulni kezdett.
Közben a diót durvára vágtam.
A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.
Az elősütött tésztát vastagon lekentem lekvárral, majd rásimítottam a habot, erre szórtam a diót.
Visszatettem a sütőbe. 160 fokra mérsékelve addig sütöttem, míg a hab is kapott egy ki színt.
A tetején megpirult dió miatt lett akkora sikere, de amúgy is finom lett, jó puha-omlós volt az egész süti.
Szóval érdemes volt elrugaszkodni az eredeti recepttől! 😉
.JPG)
Fáradhatatlan vagy és kreatív!!!! Remek!
VálaszTörlésÓhh, már el is dőlt egy friss dzsemmem sorsa... :-DD
VálaszTörlésJó sora lett a dzsemnek? :-)
Törlés