Van, hogy bizonyos személyekre alig emlékszem, hozzájuk kapcsolódó ízemlékekre viszont igen. Ilyen a sok petrezselyemzölddel készült bableves, amit Rózsika néninél ettünk kicsi gyerekkorunkban. Nálunk laktak az emeleten, amikor az lakhatóvá vált. A húgaim egész kicsik voltak, s hagyta, hogy fésüljék őt. Ő pedig sörrel göndörítette a hajukat, bár erre nem igazán volt szükség, szőke fürtjeik maguktól is görbültek. Azt hiszem, ha nem lenne közös gyerekkori fényképünk vele, fel sem tudnám idézni az arcát. Csak ilyen apróságok, meg a leves, ami más volt, mint az Anyukáé.
Amit én főztem, az nem olyan lett, csak a petrezselyemről -ami soha nem marad ki belőle- jutott eszembe Rózsika néni. Anyuka mindig rántással és habarással készítette, ahogy szinte mindig én is. Ezúttal ezek nélkül, sok zöldséggel főztem. S így is finom...
Hozzávalók:
- 50 dkg szárazbab
- 1 fej hagyma
- 3 sárgarépa
- 2 petrezselyem
- darabka zeller
- 1-1 paprika és paradicsom
- 1 csokor petrezselyemzöld
- só
- pirospaprika
- 2-3 evőkanál almaecet
.JPG)
Nagyon guszta lett a levesed, könnyű nyári fogás lehetett a sok zöldséggel, és így rántás nélkül. Amúgy én is mindig berántom a bablevest, paprikás rántással. De így is finom lehetett, mert nagyon jól néz ki, főleg hogy még szép régi emlékek is társulnak hozzá 😊.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Katalin! Anyukám is mindig rántással készítette, én is többnyire, ez most kimaradt- így is finom volt, de hát a bableves mindenképp nyerő nálunk.
TörlésNagyszerűen néz ki, az egyik kedvenc levesem. :-P Én is, mint Katalin, mindig berántom a bablevest paprikás rántással.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :-) A bablevesnek nálunk is mindig örül a család. Én meg szeretem főzni, bár néha hónapokra elfeledkezem róla. Én is a rántásos változatot szoktam főzni, most kivételt tettem, hirtelen felindulásból.
Törlés