Most változtattam ezen. Megtetszett egy fotó, s nem úgy tettem, mint egyébként, hogy a kiragadott lényeg alapján megalkottam a saját verziómat. Erőt vettem magamon, s tartottam magam a leíráshoz. Majdnem betűről betűre:-)
- 1 kg liszt
- 4 dkg élesztő
- 4-5 dl tej
- csapott teáskanál só
- 3 evőkanál cukor
- 2 egész tojás
- 10 dkg vaj
- szilvalekvár, birsalmasajt tölteni
A tetejére:
- 1 tojás
- 2-3 evőkanál cukros darált dió
Így kézsült:
3 dl meleg tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A liszthez adtam a sót, többi cukrot, összevegyítettem. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy inkább kemény, mint lágy legyen a tészta. Végül az olvasztott vajat is beledagasztottam.
Letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, deszkára borítottam. Egyenlő részekre osztottam, 7 gombóc sikeredett. Mindegyiket kerekre, vékonyra nyújtottam, 8-ba vágtam. Házi szilvalekvárral, illetve birsalmasajttal töltöttem. Feltekertem, meghajlítottam, tepsibe tettem.
Felvert tojással megkentem, cukros dióval beszórtam, 180 fokon pirosra sütöttem.
(Recept forrása: Receptözön, 2013/3.)
Jó állagú tészta lett belőle, s a kevés cukor ellenére sem hiányzik belőle az édes íz. Igaz, a töltelék is édes, meg a tetején is van egy kevés. A szilvalekváros ízlett jobban, ami már azért sem csoda, mert nálam messze veri bármelyik csodalekvárt. Az az igazi, üstben, nagyon kevés cukorral, jó sűrűre főzött fajta. Ez olyan volt. A saját tartalékomat nemrég elfogyasztottam, de kaptam utánpótlást Nővéremtől és Anyósomtól is. Így süthetek még parasztkiflit:-)
Mikor megkelt, deszkára borítottam. Egyenlő részekre osztottam, 7 gombóc sikeredett. Mindegyiket kerekre, vékonyra nyújtottam, 8-ba vágtam. Házi szilvalekvárral, illetve birsalmasajttal töltöttem. Feltekertem, meghajlítottam, tepsibe tettem.
Felvert tojással megkentem, cukros dióval beszórtam, 180 fokon pirosra sütöttem.
Jó állagú tészta lett belőle, s a kevés cukor ellenére sem hiányzik belőle az édes íz. Igaz, a töltelék is édes, meg a tetején is van egy kevés. A szilvalekváros ízlett jobban, ami már azért sem csoda, mert nálam messze veri bármelyik csodalekvárt. Az az igazi, üstben, nagyon kevés cukorral, jó sűrűre főzött fajta. Ez olyan volt. A saját tartalékomat nemrég elfogyasztottam, de kaptam utánpótlást Nővéremtől és Anyósomtól is. Így süthetek még parasztkiflit:-)
.JPG)
Nagyon szépek:) Nálam is az üstben főzött szilvalekvár a legkedvencebb, én is nemrég kaptam nagymamámtól egy üveggel, nálunk egyáltalán nem tesznek cukrot hozzá, a szilva cukrosságától áll meg, na meg attól, hogy jó sűrűre főzik:)
VálaszTörlésKati, köszönöm!
TörlésNincs is párja az üstben főtt szilvalekvárnak! Régen nálunk sem tettek hozzá cukrot, de mikor 4-5 éve, utoljára főztünk, nem volt teljesen érett a szilva, s jót tett neki egy kevés cukor.
Nagyon szépek, nyelek nagyokat :)!!
VálaszTörlésMária, köszönöm! 3 darab maradt a tányéron, küldöm Neked:-)
TörlésJaj, anyukám szilvalekvárja, nagyon hiányzik. Nagyon szuper a kiflid, én is csak akkor szoktam mérni az arányokat, ha felteszek receptet a blogra, anyu meg a mama is mindig érzésre csinálták a kelt tésztákat:) Szép hétvégét:)
VálaszTörlésTrollanyu, köszönöm szépen!
TörlésMikor elkezdtem blogozni, rendszeresen elfelejtettem mérni a belevalókat. Jó időbe tellett, hogy megszoktam, hogy mindent mérek. De mégis érzésre az igazi, csak úgy, mérleg nélkül:-)
Szép hétvégét Nektek is, jó túrázást!
Nagyon guszták a kiflicskéid !! Én is így vagyok a méréssel! :) Sokszor jobban sikerül, ha nem mérem , ilyenkor a receptet is úgy írom, hogy hozzávetőlegesen ennyi vagy annyi lisztet, vizet, tejet, stb. tettem hozzá! :) Az üstben készült szilvalekvárnak nincs is párja, az biztos! :) Én újabban a sütőben készítem, s ha elég érett a szilva, teljesen cukor nélkül. A 8-9 üvegből már nincs egy sem ! :)
VálaszTörlésSzépek lettek a kiflijeid! Van még birsalmasajtom, jó ötletet adtál. Habár azt hiszem a szilvalekvárosnak a gyerekek körében nagyobb sikere lenne, akárcsak nálatok:-)
VálaszTörlésMmmm, szilvalekvár, de szeretem! :) Guszta kis kiflik, jól megy neked recepttel is! :D
VálaszTörlésAz én nagymamáim is érzésre készítettek mindent. Sajnos nem is ettem azóta mióta egyikük elment olyan tepertős pogit, és fonott kakaós kalácsot. Nekem ez nem megy, mondjuk még nem próbáltam, de nekem kell a recept, amihez tarthatom magam. A kiflik gyönyörűek lettek! :)
VálaszTörlésNagyon jó recepteket írsz a blogodra, ezért úgy gondoltam, hogy kapsz tőlem egy díjat.:)
VálaszTörlésA blogomon átveheted.:)
Gyönyörűek lettek a kiflik, nekem is szilvalekváros ízlene leginkább, kedvenc lekvárom! :)
VálaszTörlésCsodás kifliket sütöttél ! Nehéz dolgod lehetett, amikor követted a receptet. Én képtelen vagyok rá. Csak szórom az alapanyagokat érzésből, aztán kisül valami belőle.
VálaszTörlésEz a recept nekem is megvan, és képzeld, a Receptözönből! :) Csak nekem nem a 2013/3-as számból, hanem a 2012-es márciusi számból. Azt hiszem, hogy egyszer már el is készítettem tavaly nyáron, de nincs fent a blogon, mert kirándulni mentünk, oda vittük majszolni magunkkal, nem volt idő fotózásra. :) Egyébként valóban nagyon jó a tésztája, szerettük.
VálaszTörlés