Anyukám füzetében lapult ez a recept, s már jó ideje tervezgetem a sütését. Eredetileg a kakaós lapok közé világos krém kerül, de én úgy gondoltam, legyen teljesen barna. A tetejéről meg elmaradt a csokimáz, ugyanis túlteljesítettem a tervet krémet illetően, így a lapok közül kimaradtat a tetejére kentem.
A lapok nyújtása még mindig a mumusom, de időnként rábeszélem magam a gyakorlásra. Kinyújtom úgy, ahogy, aztán majd a tepsi hátán még igazgatok rajta. Elfogadhatóak lettek, mire megöregszem, csak belejövök:-)
A lapokhoz:
- 12 dkg cukor
- 2 evőkanál kakaó
- 2 tojás
- 10 dkg margarin
- 2 evőkanál tejföl
- 2-3 evőkanál méz
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna
- 45 dkg liszt
A krémhez:
- 6 dl tej
- 5 evőkanál rétesliszt
- 1 evőkanál kakaó
- 10 dkg étcsokoládé
- 30 dkg margarin
- 2 evőkanál kakaó
Így készült:
A lapokhoz mindent tálba tettem s összegyúrtam. Ha nem állna össze, lehet még hozzá tenni tejfölt, ha meg lágynak, ragadósnak tűnik, pici liszttel lehet javítani az állagán.
4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam s tepsi hátán 175 fokon kisütöttem őket. Gyorsan sül, figyelni kell rá: ha már nem lágy a teteje, kész.
A krémhez a púpos kanállal mért lisztet és kakaót simára kevertem kevés tejjel, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többit is. Állandóan kevergetve sűrűre főztem. Mikor levettem, beletördeltem a csokit, elkevertem, míg felolvadt. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.
A margarint elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt csokis pépet, végül belekevertem a 2 evőkanál kakaót.
A lapokat megtöltöttem a krémmel, a tetejére is kentem belőle. Kevés kakaót szitáltam a tetejére.
A másik változtatás, amit eszközöltem rajta, egy régebbi tévedésből szerzett tapasztalat eredménye: a mézes sütik lapjaihoz gőz fölött össze kell olvasztani a liszten kívül mindent, aztán a forró masszához sziszegve belegyúrni a lisztet. Én egyszer figyelmetlenségből csak simán összegyúrtam minden belevalót, s úgy is mézes lap lett belőle. Ezúttal is úgy tettem. Nem tudom, mi a szerepe annak az melegítősdinek. Valami biztos van, mert azért nagyanyáink is tudtak ám valamit. De én fogtam magam, s leegyszerűsítettem az "ősi" módszert...
De szép szeletkék! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Vanilin!
Törlés