2015. november 15., vasárnap

Aranygaluska

A család már jó ideje célozgat rá, ideje lenne aranygaluskát sütni. Igazuk is van, nem is emlékszem, mikor sütöttem utoljára. Az is lehet, akkor, mikor Anyukámnak segédkeztem benne... Ezért is tudom olyan pontosan felidézni az elkészítés menetét, ha a tészta összetételét nem is. (A blogon van egy lekvárral töltött "aranygaluska" recept itt, amire emlékeztem ugyan, de amin meglepődtem, hogy ugyanúgy készült a tészta, bár most kerestem rá. Lehet, a tudatalattimban megmaradt a recept is... )
Régen gyakran készült. A vasárnap délelőtti program rendszerint a templomba menetel volt. Mennyit háborogtunk ellene gyerekként... De mindegy, menni kellett, mert Apukánk így akarta. Elindulás előtt Anyuka megdagasztotta a tésztát, mire hazaértünk, épp hogy ki nem buggyant a tálból, akkorára nőtt. Ekkor jött az én szerepem: olajba mártott kanállal galuskákat szaggattam a tésztából, ami cukros dióba hempergetve tepsibe került, gondosan egymás mellé igazgatva. Kisülés után aztán szépen el lehetett őket választani egymástól.
Finom volt akkor is, most is elégedett lett vele a család.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 1 csapott teáskanál só
  • 4 evőkanál cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 20 dkg margarin
  • 4 dl házi tej
  • 4 dkg élesztő
  • 2 tojás
Továbbá:
  • 15 dkg cukor
  • 15 dkg darált dió
  • 1 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 dl olaj
  • kevés zsír kikenni a formákat
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot. belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a lisztet, sót, többi cukrot, citromhájat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam, megdagasztottam. 
Letakarva hagytam duplájára kelni.
Egy kis edénybe odakészítettem az olajat.
A cukrot, darált diót, vaníliát összevegyítettem.
Két kuglófformát vékonyan kikentem zsírral, beszórtam a cukros dióval.
Olajba mártott kanállal beleszaggattam a tésztát a cukros dióba, (minden újabb szaggatásnál meg kell mártani olajban a kanalat), alaposan beleforgattam s a formába rakosgattam egymás mellé, majd fölé.
A kevés megmaradt cukros diót a tetejére szórtam.
20-25 percet hagytam kelni.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje alaposan megpirult. 

Alig vettem ki a sütőből, már jöttek a kóstolók. Előbb a felsők, ropogósra sültek kerültek kóstolásra, majd az alsóbbak. Leányzó megállapította, a közepe még finomabb. Finom, foszlós, pihe-puha lett a tészta. 
Vaníliaöntet nem készült hozzá, mert mifelénk anélkül sütötték. De így is finom! :-)


11 megjegyzés:

  1. De szép emlékek, jól esett olvasni róluk :) Ritkán készítem, de szeretjük, jó sok dióval! Sodóval jobban csúszik. Nálam általában, ha készül, akkor egy liter tejben megfőzök egy vaníliás pudingot + van.magok, vagy egy kis zacskó van.cukor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Vicuska! A sodó receptet is, legközelebb készülni fog hozzá. Most is gondoltam rá, de inkább maradtam az otthoni íz felidézésénél.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Jó volt ez most anélkül is, de legközelebb sodóval készül. Majd szólok! :-)

      Törlés
  3. Hű de megenném most én is ! Nagyon régen csináltam ! Guszta!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Éva! Mindenki ritkán készíti? Pedig szinte alapédesség! :-)

      Törlés
  4. De jól néz ki! Mi is szeretjük, de rég volt már :-(
    Én kicsit egyszerűbben szoktam csinálni. Olajos kanállal szaggatom, úgy mint Te, de tepsibe teszem, egymás mellé őket, és a cukros diót csak rászórom. Ha több a tészta, a tetejére is jön még egy vagy fél sor.
    A miénk ilyen:
    http://katalin-konyha.blogspot.hu/2011/09/aranygaluska.html

    Guszta a tiéd, de megenném most :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin! Úgy is finom, ahogy Te készíted. Ahány ház, annyi szokás. :-) Nézem is a Te aranygaluskádat, köszi a linket!

      Törlés
  5. Nekem is jól esne, rég volt nálunk is. Mi is vaníliasodóval esszük. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Hát jól van, sütök egy újabb adagot s a vendégeim vagytok! :-) Vaníliasodó is lesz!

      Törlés
  6. Annyira szeretem az ilyen gyerekkori emlékeket! Jó volt olvasni... nekem is annyi rengeteg ilyen kedves, családi emlékem van.
    Az aranygaluskát meg imádom! Nagyon ám! :)

    VálaszTörlés