Fahéjas mézes

 Az idei húsvét igencsak rendhagyó módon alakult. Már hónapokkal korábban eldöntöttük, hogy a tavaszi szünetben családostól elmegyünk itthonról. Így a Bükkben töltöttük az ünnepeket. Azért nem volt ez olyan rossz döntés. 😉 Bár az időjárás nem velünk tartott, de azért sikerült jókat túrázni, s ami a legfontosabb: együtt voltunk mind a négyen. 

De ha már húsvét, meg kell adni a módját: indulás előtti napon igyekeztem minden szokásosat elkészíteni, sütöttem-főztem - csak a leves maradt ki, hiányzott is-, s mindent magunkkal vittünk. Piros tojás is készült, meg répatorta, már csak azért is, mert időközben Leányzóm 20 éves lett. No meg fahéjas mézes, amit próbáltam ott is lefotózni, de nem volt egy szépen szeletelő kés kézügyben. Itthon is kattintottam egyet-kettőt:

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál fahéj
• 10 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 tojás
• 3 evőkanál méz
• 1 evőkanál joghurt/tejföl

A lapok megtöltéséhez:

• sárgabaracklekvár
• 8 dl tej
• 2 csomag vaníliás cukor
• 8 evőkanál gríz
• 25 dkg vaj
• 18 dkg cukor
• + a tetejére 10 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát, fahéjat elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd összegyúrtam a mézzel és tojásokkal. Egy evőkanál joghurtot is tettem hozzá, hogy ne legyen túl kemény a tészta. 

4 részre osztottam, alaposan lisztezett deszkán sorra kinyújtottam, tepsi hátán kisütöttem. 

A grízből, tejből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem, időnként megkeverve hagytam kihűlni. 

A vajat elkevertem a cukorral, majd hozzákanalaztam a grízt, habosra kevertem. 

Összeraktam a sütit: az első lapot vékonyan lekentem lekvárral, erre került a krém harmada, ide-oda kanalazva, majd óvatosan elhúzgálva, elegyengettem, erre megint lap, lekvár, krém. 

A tetejét bevontam gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.

Másnapra jól átpuhult, szépen lehetett szeletelni. 

A nem túl szép szeletek, az annál szebb Bélkővel a háttérben. Bejártuk a tetejét is, érdekes látvány a letarolt-kitermelt hegytető. Valamiért szeretjük az esős idővel párosítani Bélapátfalvát. Mikor először voltunk, csak az apátságig jutottunk, elkezdett csepegni az eső. Másodjára már a kilátóig, igyekeztünk is lefele, mert baljós fellegeket láttunk tornyosulni. Bőrig is áztattak, mire leértünk. Most felfele kaptunk kisebb esőt, de csak azértis a kilátót követően keresztbe-kasba bejártuk a platót is. Szinte Holdbéli táj, néhol ijesztő magasságok, de minden méter újabb érdekességet, ámulatra méltót kínált. Összvissza meglett a 20 km-ünk aznapra, de legalább feledhetetlen és mindenki elégedettségére szolgáló nap volt.

Néhány kedvcsináló fotó: