2017. november 13., hétfő

Novemberi süti

Úgy esett, hogy vettem egy sütőtököt, hogy majd megsütöm, s hosszasan élvezhetem, mert úgyis csak én eszem. Hát meg is sütöttem, de élvezni, na azt nem lehetett. Ízetlen volt, de nagyon. Több darabot is megettem, hátha mégis rátalálok a kedvelt ízre, de hiába reménykedtem. Kidobni nem akartam, így egy sütit kerekítettem köré. A tök ugye adott volt, aztán került bele alma, körte, meg ami egy kevert sütibe általában szokott, s ha már annyi ősz gyümölcse gazdagította, diódarabokat is szórtam a tetejére. Férjem szerint az lett a legfinomabb benne! :-)

Hozzávalók:
  • 20 dkg sütőtökpüré
  • 2 alma reszelve
  • 2 körte apróra felkockázva
  • 20 dkg cukor
  • 3 tojás
  • 1 dl olaj
  • 1 dl tej
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • nagy csipet szódabikarbóna
  • 1 mokkáskanál fahéj
  • 1 citrom leve
  • a tetejére 2 maréknyi durvára vágott dió és 1 evőkanál cukor
Így készült:
A megsült tököt villával szétnyomkodtam. Az almát megmostam, héjastul lereszeltem. A körtét is megmostam, héjastul kisebb kockákra vágtam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, majd belemértem a lisztet, olajat, tejet. A sütőpor és szódabikarbóna hozzáadásával összekevertem. Végül belekerültek a gyümölcsök és a tökpüré, a fahéj és citromhéj.
Alaposan összekevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam a masszát.
A durvára vágott diót a tetejére szórtam, majd a cukrot is.
180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult, illetve a tűpróbának is megfelelt. Azaz a beleszúrt hústűre/kötőtűre már nem ragad massza, tisztán húzom ki a sütiből.
Már langyosan kóstolgattuk.

Nem az a pihe-puha kevert süti lett, inkább olyan tömör, harapós, szaftos, de igen jó ízű süti. Ritkán fogy el ilyen gyorsan süti.
Igaz, tettünk is róla, mert gondoltunk egyet, azaz én, s vittünk belőle Kisfiamnak Szegedre is. Meg ebédet is. :-) Nehogy már éhezzen szegénykém... De ügyesen gondoskodik magáról, ki volt készítve a lefagyasztott húsleves, félretéve az egyhetes kifli (:D), hogy majd viszi matekozni a lányokhoz; mos magára, amit itthon soha nem csinált, s mosogat, amit szintén nem sűrűn. Belelestünk ottani kis életébe, jártunk egyet a városban, s jöttünk is haza. Mert készülni kellett másnapra, Leányzó meg témazárók tömkelegét írta ma. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése