Csokis-diós tekercs

 Míg aprócskák és hiszékenyek voltak a gyerekeink, elég volt kitalálni, hogy csempésszük be a feldíszített fát és ajándékokat anélkül, hogy észrevennék és gyanút fognának. Elég sokáig tartott ez az időszak, már azt is gyanítottam, hogy mindent tudnak, csak minket akarnak megtartani abbéli hitünkben, hogy ők azt hiszik, az Angyal hozza a fát és a levélkében kért ajándékokat. Egy idő elteltével aztán előálltak azzal, hogy a díszeket külön kérik, hogy nekünk kelljen feldíszíteni a fát. Azóta is így telnek a karácsony esték: együtt ékesítjük a fát, aztán következik az ajándékozás és Anyósomékkel közös vacsora. Ezt a részét szeretem legjobban az ünnepnek. A 25-ét, míg köztünk voltak, a Szüleimnél töltöttük, aztán minden évben a Nővéreméknél. Ez idén nem így volt. 26-án sógoromék jönnek hozzánk, ez változatlan.

Már tudják, (naná, 23 és 19 évesen😀), hogy mi állunk a háttérben, de nem tudnám megmondani, mióta. Az biztos, hogy régebb, mint én gondolom. Persze volt, hogy rákérdeztek, mert az iskolában felvilágosítják egymást. Azt válaszoltam rá, aki hisz benne, annak az Angyal jön karácsonykor.

Már említettem, hogy újra túlzásba vittem a konyhai ténykedéseket. Ez a süti nem tervezett volt, hirtelen ötlettől vezérelve a megmaradt nyolc darab tojásfehérjéből, a ledarált maradék darált dióból alkottam. 

Hozzávalók:

A diós laphoz:

• 8 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 8 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• 4 evőkanál liszt
• 8 evőkanál darált dió

A krémhez:

• 1 csomag csokoládés pudingpor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 4 evőkanál cukor
• 10 dkg étcsokoládé 
• 5 dkg vaj

Így készült:

A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd kettesével hozzákanalaztam a cukrot, s addig vertem tovább, míg kemény hab lett belőle. Ekkor hozzákevertem a sütőport és lisztet -csapott kanállal mértem, majd a púpozott evőkanállal mért diót is beleforgattam, óvatos mozdulatokkal.

Sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam, 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén megpirult.

Amint kivettem a sütőből, konyharuha és a sütőpapír segítségével felcsavartam, így hagytam kihűlni.

Közben elkészítettem a krémet: a pudingport, cukrot a tojással és kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a maradék tejet. Állandóan keverve felfőztem. Előbb nagyon darabos lesz, de addig kell főzni, míg szép sima masszát kapunk. Még azon forrón elkevertem benne a felkockázott csokit, majd ha ez felolvadt, a vajat is.

Ezzel a krémmel töltöttem meg a tekercset. Hagytam a tetejére is belőle, bevontam vele és cukorgyönggyel díszítettem.

Hideg helyre tettem. Másnap szépen lehetett szeletelni.

Volt, aki túl édesnek találta -nevezetesen Férjuram-, de nekem semmi bajom nem volt vele. Persze, hisz csokis! Tényleg finom volt, érdemes ily módon felhasználni a maradék tojásfehérjét.

S hogy gyűjtöttem össze ennyi fehérjét? Négy lett mindjárt a rózsa szeletnek köszönhetően, kettő a sós rúdtól, s megint kettő a linzer tésztájából maradt, aminek fele most csokival bevonva islernek állt.