Névnapi szelet

Ha valaki előző nap délutánján nem említi meg, még a névnapomat is elfelejtem. Hazaérve, krumplipucolás közben azon agyaltam, milyen sütit dobjak össze gyorsan a rövid munka utáni órákban. Mert ezen a napon kollégáknak sütit szoktunk vinni. S pont én ne hódoljak eme szokásnak? Első ötlet valami kávés volt, másodikként pedig hamis mézest kavartam, mert az nagyon egyszerű és épp annyira finom is. Főleg, ha még csokival is bevonom. A kávés alapja persze, hogy csak összekevert tészta, s vajas krém is került rá, ami elkészültében segítségem is volt. Ha Férjem kavarja a krémet, finomabb lesz.😉

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 10 dkg darált mandula/dió
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 1 csomag vaníliás puding
• 2 evőkanál liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg darált mandula
• + 4 dkg csoki a tetejére

Így készült:

A tojásokat a cukorral és sütőporral habosra kevertem. Majd belekerült a liszt, kávé, darált mandula, olaj, s mikor ezekkel is simára keveredett, több részletben a tej.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, és 180 fokon sütöttem. Mikor jónak ítéltem, a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Míg sült a tésztalap, megfőztem a pudingot: a pudingport, lisztet, kávét elvegyítettem, majd kevés tej hozzáadásával simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, több részletben, s állandóan kavarva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Közben Férjem összevegyítette a vajat a cukorral, s kanalanként hozzákeverte az időközben kihűlt pudingot. Legvégül a mandula került bele.

A kihűlt lapra rákentem a krémet, elsimítottam, s csokit reszeltem a tetejére.

Akár azonnal is szeletelhető.

Viszonylag gyorsan sikerült finomat készíteni. A kávéra szükségünk is van, kell egy kis pörgetés, mert karácsonyig sűrű a program. Munkahelyen is, itthoni tennivalókról nem is beszélve.

Mandula helyett dió is kerülhet bele, sőt, biztos azzal készítettem volna, ha lett volna.

A másik, amit elfelejtettem, pedig korábban eszemben volt, a blog évfordulója. Már tizenegy éve írogatom, november végén léptem át a tizenkettedikbe. Csuda tudja, meddig, néha semmi kedvem hozzá, máskor belelendülök. Nem ragozom tovább- amíg van lelkesedés, lesznek receptek is, mert azokból sosem fogyok ki.