Lekváros aranygaluska

Nem is emlékszem, mikor sütöttem utoljára. Pedig egyszerű, kiadós és finom, hagyományos sütemény.
Egyike volt az első sütiknek, melyeknél segédkeztem gyerekkoromban. A hólyagosra kelt tésztát olajos kanállal szaggattam bele a cukros dióba, Anyukám aztán beleforgatta, s egymás mellé tepsibe helyezte őket. Soha nem készült mellé vaníliás öntet, én sem szoktam készíteni. De szerettük úgy, ahogy volt.
Ezúttal lekvárral töltöttem meg, már egy ideje motoszkál a fejemben a gondolat. Most megvalósítottam.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 tojás
• 20 dkg puha margarin
• 4 evőkanál+1 kiskanál cukor
• 1 csapott kiskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• citromhéj

A töltéshez és forgatáshoz:

• 2 kis üveg lekvár 
• 1 dl olaj
• 15 dkg darált dió
• 4 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a kiskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, cukrot, sót, reszelt citromhéjat tálba tettem, összevegyítettem. Elmorzsoltam benne a puha margarint. Hozzáadtam a tojásokat, valamint az élesztős tejet és megdagasztottam. Nekem elég volt a tej, de szükség szerint lehet tenni még hozzá. Inkább kemény legyen a tészta, mint lágy.

Pici liszttel megszórva, letakarva megkelesztettem.

Ekkor deszkára borítottam, kettéosztottam, mert egyszerre nem tudtam kinyújtani. Kinyújtottam, kisebb tenyérnyi téglalap alakúra vágtam a tésztát. Mindegyikre púpos kiskanál lekvárt tettem, kettéhajtottam, a széleket kissé lenyomkodtam. Egy tálban odakészítettem az olajat, vékonyan lekentem a sütiket és megforgattam a cukorral, vaníliával elvegyített darált dióba. Tepsibe rakosgattam őket, egymás mellé, de nem szorosan. A másik felét is kinyújtottam, ugyanúgy jártam el vele. Belefért az egész egy tepsibe.

A hideg sütőbe tettem, bekapcsoltam 180 fokra, s addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje.

Házi őszi- és sárgabaracklekvárt használtam bele. Szerintem teljesen mindegy, csak kemény legyen az a lekvár. De igazán finom üstben főtt szilvalekvárral lenne:-)