Azért pici, mert még ennél is sokkal kisebbre kéne vágni, talán gyűszűvel? Én a legkisebb pogácsaszaggatóval szaggattam, így is eleget álltam mellette. Mivel nem először sütöm, kitapasztaltam, hogy akkor igazán finom, ha jó pirosra sül. Ropogós, de omlós a tésztája. Nagyon fincsi!
- 1 kg liszt
- 0,5 kg disznózsír
- 2 púpos kiskanál só
- 3 tojás sárgája
- 20 dkg reszelt sajt + 10-15 dkg beszórni
- 2-3 dl tej
- 4 dkg élesztő
Így készült:
A liszthez hozzáadtam a sót, az apróra reszelt sajtot. Elmorzsoltam a puha zsírral.
1 dl langyos tejben felfuttattam az élesztőt.
A zsíros liszthez adtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Nem mértem, de többször öntöttem hozzá, mert úgy tűnt, minél több a tej, annál makacsabb a tészta. Végül sikerült egy darabbá összegyúrni, jó keményre hagytam.
Letakarva megkelesztettem.
Enyhén lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtottam. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe helyeztem. Reszelt sajttal beszórtam a tetejét, 180 fokon szép pirosra sütöttem őket.
Nagyanyáink kizárólag zsírral sütöttek-főztek. Az én Nagymamám megbarátkozott az olajjal is, de zsírral keverte: mikor palacsintát vagy lepényt sütött, odakészítette a tűzhely szélére az olajat egy csuporba, egy kanál zsírt rakott hozzá, amely a melegen egyre kisebb lett, s szép lassan elvegyült az olajjal. Libatoll kenőecset volt benne, s minden kisült palacsinta után újrakente a sütőt. Mama egyik testvére viszont határozottan elutasította az olaj használatát, csakis zsírral sütött-főzött. Mégis szép kort élt meg.
Ma meg tűzzel-vassal űznék ki a konyhákból az állati zsírokat. Mert sok telített zsírsavat tartalmaznak, ami növeli az érrendszeri betegségek kialakulását. Legtöbbet a vaj tartalmaz belőle. Pedig hogy szeretik a gyerekek a vajas kenyeret! No és mennyivel egészségesebb a növényi zsiradékot tartalmazó, ámde adalékanyagoktól hemzsegő margarin? Sütikbe mégis többnyire ezt használom, az ára miatt.
Én úgy gondolom, amíg mértékkel fogyasztjuk az állati zsírokat, nem lehet baj belőle. Ebben az esetben is fő a mértékletesség!
.JPG)
Jól hangzik ez a pogi, nagyon rég nem ettem disznózsírt.Pedig az én mamám sem szertte az olajat, már én felnőtt voltam, mikor elkezdte használni,de zsírral keverte ő is:) Azért a kacsa meg a libazsír az nagyon finomtud lenni:)
VálaszTörlésKöszönöm, Trollanyu! Nálunk mindig van itthon zsír, de nem használok belőle sokat, főzni egyáltalán, sütikbe amibe kimondottan az szükséges. A Férjem meg szereti a zsíros kenyeret. Persze főleg a kacsa- vagy libazsírosat:-)
TörlésMi is szoktunk zsírt is tenni némelyik pogácsába, mert a margarinoktól - nem tudom miből vannak - hamar kiszárad a pogácsa is, és az egyéb kelt tészták is.
VálaszTörlésAranyosak a kis pogijaid :)
Katalin, köszönöm!
TörlésA pogácsa valóban zsírral finomabb. Van egy régi receptünk, amit egyszer kipróbáltunk margarinnak, hát meg sem közelítette a zsírosat.
Én még semmit nem készítettem zsírral, kiváncsi lennék milyen lehet...:)
VálaszTörlésLilla, tényleg? Megkóstolnád?
TörlésFincsi, én szeretem az ilyen zsíros pogácsákat is (Anyukám sütötte így régen).
VálaszTörlésGabriella, én is:-) Amúgy mindenféle pogácsát szeretek.
TörlésSzerintem is nagyon fincsi lehet! Na igen, a zsír, margarin, vaj dilemma. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya. És mindenkinek megvan a saját elképzelése. Az enyém is az, hogy mértékkel mindent lehet. DE az is lehet, hogy csak azért mert semmi olyan problémám nincs ami miatt valamelyiket kerülnöm kellene...
VálaszTörlésEmi, milyen igazad van! Azt hiszem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egyelőre semmiféle élelmiszert nem kell kerülnünk. A szezámot csak, mikor Sógor nálunk van:-)
TörlésManapság egyre gyakrabban hangoztatják, hogy talán még sem kellene annyira száműznünk a zsírt a háztartásból, mert - ahogy írod is - mértékkel fogyasztva semmi gondot nem okoz! Tetszenek a pogik, olyan jó omlósak lehetnek a zsírtól! :)
VálaszTörlésHankka, én híve vagyok a hagyományos táplálkozásnak. Ahhoz meg hozzátartozik a zsír, meg a hús, az erdő-mező kincsei, a kert terményei. Persze ma már nem lehet úgy élni, mint régen, de ha lehetőségem lenne rá, szívesen élnék egy (nagyjából) önellátó tanyán:-)
Törlés