Krumplis palacsinta

Nem találjátok ki, mit sütöttem a hétvégére:-) Elárulom: almás sütit:-)
De ez még várat magára. Most a Kati, azaz Makacska játékára  szánt receptre szánok időt. Már közel két hete sült, azóta halogatom.
A játék kétféle feladatot tartalmaz. Az egyik egy irodalmi műben olvasott és elkészített étel receptje volna, a másik egy általunk kedvelt tea ismertetője. Bár naponta teázunk, így ez a feladat is testhezálló lenne, mégis az első mellett döntöttem. Amint elolvastam a játékkiírást, fel is ötlött bennem Kárász Nelli krumplis palacsintája, melyet a váratlanul betoppanó Takaró Sanyinak és öccsének sütött az éppen megfőtt krumpliból. Mivel addig nem hallottam krumplis palacsintáról, kíváncsi voltam, milyen lehet. Anyósomtól kaptam egy receptet, annak alapján készítettem el. Bár Nellié más volt, mert a regényből annyit megtudni, hogy a főtt krumplit zsírral és tojással gyúrja össze. Hogy még mi került bele, az nem derült ki.
Az én krumplis palacsintám ilyen lett:

Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 3 tojás
  •  kb. 4 dl tej
  • 6 közepes főtt krumpli
  • só 
  • olaj a sütéshez 

Így készült:
A krumplit héjában megfőztem. Megpucoltam, hűlni hagytam.
A lisztből, tojásból, nagy csipet sóból palacsintatésztát kevertem. A tejet nem mértem, annyit öntöttem hozzá, hogy a szokásos sűrűségű tésztát kapjam.
Belereszeltem a krumplit. Így sűrűbb lett a tészta, de nem hígítottam tovább, mert vastagabb, kiadósabb palacsintának képzeltem el.
Mokkáskanálnyi olajat öntöttem a serpenyőbe, s a szokásosnál kisebb és vastagabb palacsintákat sütöttem belőle. Aztán megpróbálkoztam olaj nélkül, s mivel nem ragadt le, a többit úgy sütöttem.
Azon melegében, fokhagymás-borsos tejföllel ettük.

Jó lenne tudni, milyen is lehetett Nelli krumplis palacsintája... Mifelénk nem sütötték, azért ismeretlen számomra.
Röviden a regényről:
Németh László Iszony című regényéről van szó. Középiskolában tanultunk róla, de örülök, hogy akkor nem álltam neki kiolvasni. Élettapasztalat kell a megértéséhez. Kedvenc irodalom Tanárnőm mondta, hogy a jó irodalmi mű ismérve, ha bele tudjuk élni magunkat a hős helyzetébe. Na, ez olyan.
Nelli szemszögéből éljük át az eseményeket. Egy táncmulatságon megismerkedik Takaró Sanyival, aki tolakodó módon részesévé válik Nelli életének. Bár idegenkedik tőle, Édesapja halála belehajszolja a házasságba. Iszonyodik férjétől, aki nem hajlandó ezt észrevenni. Próbál menekülni előle, de a megváltást számára egy szándéktalan tett okozza: egy alkalommal betegségből éppen felgyógyuló férje közeledése ellen tiltakozva párnát szorít rá. Sanyi meghal. Nem tudni, hogy a betegség következménye, vagy Nelli okozta a halálát, de én szorítottam a főhősnek, hogy ne kelljen bűnhődnie. Nem kellett. Hacsak nem bűnhődés egész, további élete. Kislánya ugyanis, akivel anyai rokonaihoz költözik, ízig-vérig apjára hasonlít.
Érdeklődéssel olvastam a könyvet, s csodálkoztam közben, hogy az író férfi létére hogy láthat bele ilyen mélységekben a női lélekbe...


21 megjegyzés:

  1. Jajj, Gerdi, de örvendek:) Én azt hiszem kétszer is olvastam a regényt, egyszer iskolás fejjel, egyszer pedig már tanárnőként, de vallom én is, hogy ehhez, és még sok más irodalmi műhöz tényleg fel kell nőni.
    Köszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, nagyon szívesen!
      Kicsit irigyellek a foglalkozásod miatt, valamikor én is kacérkodtam a gondolatával. De maradtam a tanítósdinál, az az ölembe hullott.
      Örülök, hogy örömet okoztam Neked:-)

      Törlés
  2. Ez a palacsinta nekem kimaradt az emlékeimből- lehet túlságosan régen olvastam róla. Érdekes, de biztos nagyon finom fokhagymával és tejföllel. Szeretem az ilyen egyszerű ételeket:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Janka, én meg azt hittem, csak én nem ismerem a krumplis palacsintát:-) Amúgy finom, még fogom készíteni. Gyorsabb, mint a rendes palacsinta, mert vastagabb.

      Törlés
  3. Nagyon finom lehetett a palacsinta a fokhagymás tejföllel, én egyébként is mindent szeretek, ami krumplis! :) A regényt még nem olvastam, de most felkeltetted az érdeklődésemet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolkoztam, ki lehet az a Hajni:-) Pedig tudtam, hogy ez a neved, de a Hankka már olyan megszokott.
      Örülök, hogy sikerült felkelteni az érdeklődésedet! Most újra beleolvastam, hogy kicsit felelevenítsem, ott is felejtettem magam.

      Törlés
  4. Jaj, a Kati játékán én is gondolkodtam, remélem össze tudom hozni a határidőre.
    Jól néz ki ez a krumplis palacsinta, a tejföllel meg pláné finom. Tökéletes vacsora egy teával:-).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg a Blogkóstolót hanyagolom...
      Éppen vacsorára készült, s teát ittunk mellé:-)

      Törlés
  5. Úgy látom újra kell olvasnom a művet, aztán elkészítenem a palacsintáidat is! Nagyon jó ötlet és szuper kivitelezés, gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa, köszönöm szépen:-)
      Nekem tetszett a könyv. Sok olvasott regény cselekménye ki is esik egy idő után. Ez nem, elgondolkodtat, megérint. Krumplis palacsintát még fogok sütni, másképp is, finom volt.

      Törlés
  6. Nahát! Krumplis palacsinta? Sosem hallottam még róla... Ahogy olvastam jöttem rá, hogy ez sós. :))) Apósomnak biztosan bejönne, de itthon szerintem nem díjaznák. :) Én viszont szívesen megkóstolnám! Igen jól néz ki a tányéron!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csilla, Te sem hallottál róla? Azt hittem, csak mifelénk nem ismerős. Igen, sós, de egyáltalán nem volt furcsa, pedig még nem ettem sós palacsintát.

      Törlés
  7. Krumplis palacsintáról még én sem hallottam, de jól néz ki a tiéd, tejföllel biztosan fincsi volt.
    Bevallom a regényt sem ismerem. Nem egy vidám történet, annyi biztos....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm! Fincsi volt, a fokhagymás tejföl illett hozzá. Sok mindenhez esszük, sült krumplihoz, krumplifasírthoz, lángoshoz is készül.
      Valóban nem vidám történet. Olyan, mint az élet...

      Törlés
  8. Nagyon jól néz ki ez a palacsinta, finom lehet! mi a krumpli lángost nevezzük krumplis palacsintának, ami a nudli tésztájából készül, lehet, hogy tévesen? ezt a regényt én sem értettem sulis koromban, halvány emlékfoszlányok felidéződtek bennem, most , hogy olvastam a rövid összefoglalódat, ....szerintem újból nekiállok én is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marika, ez lesz az!!! Köszi szépen, erre vártam! Mert annyit tudni, hogy Nelli a főtt krumplit tojással és zsírral gyúrta össze, de a nudli tésztájára nem gondoltam volna. Hamarosan sütni is fogok:-)

      Törlés
  9. A képen teljesen olyanok a palacsintáid, mint a hagyományos. Nagyon finom lehetett a fokhagymás-borsos töltelékkel!
    A regényt ismerem, és nagyon elgondolkodtató, mnt általában Németh László művei.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Gerdi! Szinte kezdettől olvasgatom a blogodat, több-kevesebb rendszerességgel. Tetszenek a receptjeid. Sose éreztem, hogy hozzá kellene szólnom. De most, hogy látom, mennyien hozzászóltak, és csak egyikük ismeri „a” krumplis palacsintát, késztetést éreztem… Annak idején (60-as, 70-es évek) így csinálta Nagyanyám: A kihűlt főtt krumplit a gyúrótáblán összedolgozta egy tojással, tojásnyi zsírral, pici sóval, és annyi liszttel, hogy könnyű, nem ragacsos tészta legyen. Vastag hengerré formálta, ujjnyi szeleteket vágott belőle, kerekre nyújtotta, késsel megszurkálta, zsírral kikent palacsintasütőben megsütötte. Mi csak kicsit megsózva ettük, magában. Most is érzem az ízét. Nelli mintha Kelet-Magyarországon élt volna (régen olvastam a regényt). Toncsi, egy váradi olvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Toncsi! Milyen jól tetted, hogy hozzászóltál:-) Nagyon köszönöm, hogy leírtad az igazi krumplis palacsinta elkészítési módját. Mikor Marika említette, hogyan készítették, már akkor elhatároztam, próbálkozni fogok vele. Most meg alig várom, hozzáfoghassak:-) Talán még a héten szakítok időt rá.
      Üdv. Gerdi

      Törlés

Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót. Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha...