2013. február 28., csütörtök

Blogkóstoló 7.: Karácsonyi isler

Tudom, tudom, húsvét közeledik, de hát ezen a néven találtam a sütit, nem akartam még a nevét is megváltoztatni (a receptet is csak ici-picit, de tényleg).
Azt is tudom, hogy határidőn túl teszem közzé a receptet, hisz az tegnap lejárt. Mentegetőzzek? Az úgy volt, hogy hétvégére terveztem valami blogkóstolósat sütni, de rátalálván a krumplis tésztájú tortára, kiverte a fejemből az előző tervet. Na jó, akkor majd hét elején. Akkor meg az internet szólt közbe, úgy döntött, most nem tart velem. Szegény szerelő srác, este 7-kor is ott vacakolt vele, aztán ma visszajött újra, s úgy tűnik, minden rendben. Recept kikeresve, megsütve, ujjammal együtt, fotózva, közzétételre készen.
A legújabb Blogkóstoló háziasszonya Viki. Ő Juditot sorsolta nekem, a Kincsesbarlang blog tulajdonosát. Sok reformfinomságot rejt ez a "barlang". Jó volt belemélyedni, ha rövid idő erejéig is, egy egész más sütés-főzési stílusba, mint amit én "művelek". Kíváncsi is voltam a végeredményre, leginkább a fogadtatásra. Gergő volt az első tesztelő, még úgy, csoki és lekvár nélkül, s ízlett neki a karácsonyi isler. Aztán mindenkinek.

Hozzávalók:

  • 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 15 dkg fehér búzaliszt
  • 30 dkg vaj (nekem margarinnal vegyesen, nem volt annyi vaj itthon)
  • csipet só
  • 4-5 evőkanál méz
  • 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
  • fél üveg lekvár
  • 10 dkg étcsokoládé
Így készült:
A lisztet, sót, puha vajat és mézet, fűszerkeveréket összegyúrtam. Nekem kicsit lágy lett, még gyúrtam bele 2 evőkanál lisztet.
1-2 órát pihentettem, közben készült a vacsora.
A tésztát kinyújtottam, korongokat szaggattam belőle. 190 fokon sütöttem, figyelve, mert hamar sül. 
Mikor kihűlt, lekvárral kettesével összeragasztottam. Málnalekvárt használtam.
A csokit gőz fölött felolvasztottam, a sütiket belemártottam.

Judit 30 dkg lisztből sütötte, én többet szerettem volna sütni. Fél adaggal növeltem a mennyiséget, azt fehér liszt formájában. Ez már nem teljesen reform, de kezdetnek megtette:-)
Cukor egyáltalán nincs benne, csak a méz. Mégsem hiányzik belőle.
Az oldala meg csupasz maradt. Csak a tetejét mártogattam bele a forró csokiba, s már nagyon túl akartam lenni rajta, meg is elégedtem vele így, ahogy van. 
Mindent összegezve: finom süti lett, bár holnapra gondolom még élvezhetőbb lesz, ha átpuhul. Judit, köszönöm a receptet, s a bepillantást egy reformkonyhába!

12 megjegyzés:

  1. Ezer éve nem ettem ilyet! De jó lene :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Martinelli, ha sietsz, még Neked is jut belőle:-)

      Törlés
  2. Jól látom, hogy piros lekvár van a közepén?! Pont így imádom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Tünde, piros málnalekvárral van töltve. Teszek Neked is félre belőle:-)

      Törlés
  3. Nagyon jól néz ki!Marci fiammal imádjuk az islert.Lehet én is nekidurálom magam és megsütöm a közeljövőben.

    VálaszTörlés
  4. Szépek lettek az islerjeid! Igen, nekem is úgy finomabb, ha egy-két napot áll.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szépek lettek, és a máz a tetején, az is tökéletes :) Mi is nagyon szeretjük :)

    VálaszTörlés
  6. Teljesen jó az isler húsvétra is:) Nagyon guszták lettek:)))

    VálaszTörlés
  7. Guszták, szépek! Nekem zsírral van a receptem, persze nem reform, de omlós a tésztája. Látom ez mézes, másnapra megpuhul.

    VálaszTörlés
  8. Valóban nagyon szépek lettek a sütik még soha nem sütöttem Islert de lassan itt lesz az ideje...a család nagyon szereti a Linzerkarikát biztosan az Islert is bejönne nekik...:):)

    VálaszTörlés
  9. Teljes kiőrlésű liszttel még én sem készítettem, és érdekes az is, hogy nincs benne cukor, de biztosan nagyon finom! :) Jól választottál! :)

    VálaszTörlés
  10. Ó, én az islert annyira imádom, hogy teljesen mindegy, húsvétra, karácsonyra, vagy nyár közepén... ha megkívánom, akkor megcsinálom. :))
    Szépeket sütöttél!

    VálaszTörlés