Többnyire csak olyankor sütök édes rágcsálnivalókat, ha kirándulni megyünk, mert csomagolni könnyebb őket, mint a szeleteseket. Ez is egy ilyen alkalomra készült: Fiamék két napra "kirándultak" a Tátrába. Előtte való este nem túl lelkesen, de nekiláttam a sütésnek. Csak mert nem engedhetem őket útnak egy kis hazai, saját készítésű nasi nélkül:-)
- 50 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- csipet só
- 25 dkg vaj
- 3 tojássárga
- 25 dkg porcukor
- 1 rúd vanília
- 1 evőkanál tejföl
- 10 dkg étcsokoládé+1 evőkanál olaj
A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a cukrot, tojássárgákat, vaníliarúd kikapart belsejét, pici tejfölt, s összegyúrtam. Közben ha szükséges, még lehet hozzáadni tejfölt. A lényeg, hogy összeálljon a tészta, de kemény legyen, ne ragadjon.
Rövid pihentetés után enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, lyukas közepű kiszúróval kiszaggattam, 175 fokon világosra sütöttem.
Mikor kihűlt, a csokit az olajjal felolvasztottam s becsorgattam vele a kekszeket.
A levendula csak dekoráció, de akár az is kerülhetett volna a kekszbe... Még nem sütöttem levendulával, de sorra fog kerülni az is:-)
Még nem voltunk a Tátrában, de a Gergő fotóit látva szívesen kiruccannék:-)
.JPG)
Ilyen gyönyörű fotókért igazán megérdemelték ezeket a finomságokat! :-)
VálaszTörlésDe meg ám:-) Meg amúgy is...
TörlésTetszik a terved, csak sütögessed a kekszeket, és hozzad ide is, hogy inspirálódjunk mi is. ;) Ez a keksz is igen finom, és még mutatós is. :)
VálaszTörlésSzép helyen jártak a fiatalok, én is szívesen mennék kirándulgatni oda. :)