Fánk

Ha nem is túl gyakran, de szoktam sütni fánkot, még sincs még a blogon. Legalábbis sima, hétköznapi fánk nincs.  Mifelénk nem volt jellegzetes farsangi sütemény, inkább kürtős kalács készült ebben az időszakban. Most is véletlen az egybeesés, azért készült, mert kellett valami a paprikás krumpli mellé ebédre, meg amúgy is terveztem sütni úgy két hete, de akkor meghiúsult. Nem szoktam recept után sütni, mint ahogy most sem. De mértem a hozzávalókat, hogy blogképes legyen! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 3,5 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 egész tojás
• 2 tojássárga
• 6 dkg vaj
• a tálaláshoz lekvár, vaníliás porcukor

Így készült:

3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet elvegyítettem  sóval, vaníliás cukorral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még fél dl meleg tejet, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Végül beledagasztottam az olvasztott, de nem forró vajat.

Meleg helyen duplájára kelesztettem.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Mindegyiket a közepétől megfogva kicsit meghúzgáltam, így a közepén vékonyabb lett a tészta, s mélyedés lett benne sülés közben.

Még 10 percnyit pihentetés után bő , forró olajban, kis lángon mindkét felét pirosra sütöttem.

Cukorral szórtam egy részét, másik része lekvárt kapott a mélyedésekbe.

Anyukám, mikor fánkot sütött, egy részét mindig megtöltötte szilvalekvárral még sütés előtt. Mindig próbáltuk azokat kikeresni, bár kívülről nem igazán lehetett megkülönböztetni őket. Néha én is megtöltöm a fánkot, de úgy macerásabb, s utólag is belekerülhet az a lekvár.