2015. június 9., kedd

Eperlekvár

Évek óta nem főztem eperlekvárt, pedig egyik legfinomabb lekvár. A szilva- és sárgabaracklekvár nyomában lohol, mindenképpen. Mert amennyi termett a kertben, azt megeszegettük. De idén addig rágtam Férjuram fülét, míg elvitt epret szedni. Ez vasárnap egy hete volt. A legközelebbi "szeddmagad" eperföldet céloztuk meg, de Férjem így is megjegyezte, persze tréfásan, többe került az üzemanyag odáig, mint maga az eper.  Így nem volt olcsóbb, mintha megvettük volna, de legalább mi szedtük, frissen, egészségesen.
Másnap főztem ki, munka után, s bizony nagyon szerettem volna hamar túl lenni rajta, de nem adta magát könnyen. Több, mint 3 órát főtt, mire besűrűsödött. Addigra a színe is sötét lett, nem eperre emlékeztető piros. Több helyen olvastam, hogy zselésítőt használnak, én egyelőre maradok a hagyományos elkészítési módnál.
Egy újítást is bevetettem, ami nem teljesen új, mert tavaly próbálkoztam már kisebb adag lekvár esetében: nem tettem bele tartósítószert, hanem lezárás után rövid időre felfordítottam az üveget, majd vissza. A tavalyiak elálltak, remélem, ezúttal is működni fog. Ha igen, ezután mindig így rakom el a lekvárokat.

Hozzávalók:

  • 8 kg eper
  • 2 kg cukor
Így készült:
Az epret több vízből megmostam, megtakarítottam. Úgy egészben lábosba tettem, s kavargatva főzni kezdtem. Hamarosan rengeteg vizet engedett, ekkor már nem kavartam állandóan. Közben forró vízben kimosogattam az üvegeket, tiszta konyharuhára leborítva hagytam száradni. Mikor kezdett apadni a lé, hozzátettem egy kg cukrot, ezzel is főztem egy darabig. Megkóstoltam, így sem volt savanyú, de azért még egy csomag cukrot beleborítottam. 
Innentől kezdve állandóan kavargattam, sőt a lángot is felerősítettem, hogy hamarabb főjön. Az eperszemek közben teljesen szétfőttek.Közben tettem ki belőle kistányérra, hogy lássam , kihűlve hogyan viselkedik. Még mindig folyt, így tovább főztem. Miután több, mint 3 órát rotyogott a tűzhelyem, s kevesebb, mint fele maradt az eredeti mennyiségnek a lábosban, megelégeltem, üvegbe pakoltam, gyorsan lezártam (a csavaros fedő alá egy réteg celofánt is tettem), s fejtetőre állítottam. Így hagytam úgy egy percig, majd visszafordítottam. 
Másnap behordtam a kamrába, de még nem került eredeti helyére, hogy ráleshessek, nem-e fog romlani. Eddig semmi baja.

Nagyon szeretem vajas kenyéren! Egy kevés kimaradt az üvegekből, az még másnap elfogyott, aztán meg is bontottam egyik üveggel. Amúgy 12 darab 4 dl-es üveggel lett. 
Katalinnál láttam, hogy citromlevet is tesz a lekvárhoz. Legközelebb én is tenni fogok, gondolom nem csak az ízének, de a színének is jót tesz. Talán élénkebb piros lenne... 

12 megjegyzés:

  1. Ezzel a felfordítós technikával én is kacérkodom, nagyon megérné, ha beválna :) Szép lett a lekvárod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Martinelli! Bízom benne, a tavalyi siker után (igaz, az csak 3-4 üveg volt) ezúttal is beválik. Majd beszámolok!

      Törlés
  2. Szerintem is szép lett, és milyen jó sok! Én sokkal kevesebből főztem, így nekem gyorsabban ment :-)
    Én is sokat hallottam erről a megfordítós módszerről, de még nem próbáltam. Tartósítószer nélkül biztos a legjobb, de én maradok a szalicilnál, nagymamáim is azt használtak, és soha semmi bajunk nem lett tőle :-)
    Kívánom, hogy sikerüljön így, és egy se romoljon meg! Kár lenne érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin!
      Nem is annyira a tartósítószer miatt próbáltam így ki, inkább kíváncsiságból. A szalicilt Édesanyám, szerintem még Nagymamám is használta, én is, míg lehetett kapni. Állítólag gyógyszertárba lehet még venni, de ahol kerestük, nem volt. Marad a nátrium benzoát, ami állítólag kevésbé ártalmas. De azzal nem vagyok kibékülve. Ezért lenne jó, ha beválna ez a fejtetőre állítósdi! :-)

      Törlés
  3. Az, hogy a lekvár színe nem olyan, mint a boltié, ne zavarjon. Az íze a lényeg, meg az, hogy te főzted! Remélem, elállnak, majd számolj be róla. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marisz, köszönöm! Majd mindenképpen beszámolok, hogy mennyire megbízható ez a módszer.
      Nem is hasonlítottam én a boltihoz, csak magához az eperhez. De a színe is úgy sötétedett, ahogy apadt a gyümölcs, miközben főtt. Kevesebb, mint fele maradt az eredeti mennyiségnek.

      Törlés
  4. A baracklekvár mellett, az eperlekvár a másik kedvencem. Képes vagyok csak önmagában is enni. :D Szerintem szép lett a színe (a boltihoz fölösleges lenne hasonlítgatni, kitudja mivel turbózzák fel).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Okki!
      Nálam a szilvalekvár a mindenkori kedvenc, de a többit sem vetem meg.
      A bolti lekvárokról meg megvan a véleményem. Ráírják, hogy 50% gyümölcs, s ennek már örülni kell. A többi mi? Víz meg zselésítő, gondolom. Na meg cukor. A házi lekvár akkor 200% gyümölcs. Nem is szoktam boltit venni, csak egy időben kaptunk egy ismerőstől. Ha már volt, elhasználtam.

      Törlés
  5. Imádom az eperlekvárt. Vasárnap én is főztem. Nekem kevesebb, 5 üveg lett. A házi lekvár összehasonlíthatatlan a boltival. A bolti tele van zselésítővel és cukorral, gyümölcs meg alig van benne. Szerintem megéri a fáradtságot, hogy magunk készítsük a lekvárt, mert sokkal finomabb és tudjuk, hogy miből van.

    VálaszTörlés
  6. Nem fog romlani, mert elég sokáig főzted, súrítetted, a fejtetőre állítás régi orosz szokás, fertőtleníti a fedőrészt, ők sohasem használtak tartósítószereket, mégis minden befőttjük, savanyúságuk elállt. Én száraz dunsztba teszek mindent, a lekvárokat is. Az eperlekvárhoz (és szörpökhöz is) citromsót teszek. Ízén is javít és a színén is.

    VálaszTörlés
  7. Nálunk ez anyósom reszortja, de a Tied is lehet, ha fénypostázol nekem egy üveggel.... :-)))) Csodás!

    VálaszTörlés
  8. Fincsi lehet! Én is nagyon szeretem az eperlekvárt :)

    VálaszTörlés