Köménymagleves

...ahogy nálunk készül. 

Egyike azon leveseknek -nem sok volt- amit gyerekeim keményen válogatós korszakukban is megettek. Titka talán az egyszerűségében rejlik. Mint ahogy a nagymama-korabeli ételeknek rendszerint: egyszerűek és finomak. Lehet, azért szeretem őket annyira, mert ezeken az ízeken nőttem fel, és bármennyi "új" receptet próbálok ki s honosítok meg konyhánkban, ezeket nem tudják kiszorítani. Köménylevest nem csak a nagy evészetek után szoktam főzni- ilyenkor különösen jól esik-, de mikor gyorsan kell nem sok rendelkezésre álló alapanyagból főzni, ehhez folyamodok. És mindenki szereti nálunk.

Hozzávalók:

• 2 evőkanál köménymag
• 1 nagy fej hagyma
• só
• 4-5 evőkanál olaj
• 2 evőkanál liszt
• 4-5 dl tej
• pirospaprika

Így készül:

A köménymagot és a megpucolt, négybe bevágott hagymát úgy másfél-két liter vízben főni tettem. Teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Miután felfőtt, kis lángon hagytam főni vagy 10 percig. Elzártam alatta a lángot, s 10-15 perc múlva leszűrtem. 

A lét visszatettem főni. Az olajon 1 közepesen púpos evőkanál liszttel rántást készítettem. 

Nem szoktam mérni az olajat, annyi legyen, hogy enyhén folyós liszt-olaj keveréket kapjak. Kis lángon sűrűn kevergetem, míg megváltozik a színe. Nem szoktam megpirítani, épp még kivilágosodik. 

Mikor már fő a leves, hozzáteszem a rántást.

Gyorsan elkészítem a habarást: a másik evőkanál lisztet kevés tejben simára keverek, majd hozzáadom a többit és a leveshez öntöm. 

Kanálhegynyi pirospaprikát teszek még hozzá, hogy ne legyen sápadt a leves, ha szükséges, még sózom. Felfőzöm, s kész is.

Itt bogyóval- azaz levesgyönggyel- ettük, de leggyakrabban pirítós a kísérője. Néha ütök bele tojást, s belefőzöm, de ez a családnak kevésbé tetszik, a benne úszkáló tojásdarabkák miatt.