2019. július 19., péntek

Diós paulette

Úgy gondolom, ez egy sokáig elálló süti. De nem tudtam meg, mert nagyobbik részét bedobozoltam a Fiamnak, a többi itthon fogyott el. Azaz mégis, mert az utolsó süti ott árválkodott sokáig. Ez nálunk már jelenség, az utolsó sütit mindenki hagyja a másik családtagnak, így az rendszerint megmarad. Egy hét múlva is omlós volt.
A receptet  itt  találtam, első ránézésre megtetszett. Hamarosan el is készült. Kicsit növeltem az adagokat, de legközelebb még csökkenteném a zsír mennyiségét, mert mindamellett, hogy én arányaiban csökkentettem, így is túl omlós-törékenynek találtam a tésztát. Kisülve nem volt vele semmi baj, nyersen kissé nehéz volt kezelni.




Hozzávalók:
A tésztához:

  • 35 dkg liszt
  • 16 dkg zsír
  • 1 csomag sütőpor
  • 15 dkg porcukor
  • 3 tojássárga
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 2-3 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • 3 tojásfehérje
  • 20 dkg cukor
  • 25 dkg darált dió
Így készült:
A lisztet elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a cukrot, sütőport, vaníliás cukrot, tojássárgákat. Összegyúrtam, s annyi tejjel lazítottam, hogy összeálljon a tészta.
A fehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a diót és óvatosan összekevertem.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, virág alakkal kiszaggattam, óvatosan tepsibe pakoltam, mert könnyen tört.
Mindegyik virág közepére 1-1 teáskanál diótölteléket tettem. 
A tepsibe kell helyet hagyni közöttük, mert szétterülnek-megnőnek. Nekem az első tepsivel eléggé összenőtt, a többit lazábban pakoltam.

Finom, omlós, könnyű süti, no meg persze diós, ami nem egy hátrány! Legközelebb kevesebb zsírt tennék bele, tej helyett meg kevés tejfölt. És esetleg... a dió alá egy csöpp baracklekvárt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése