Nem bonyolítom túl, semmi hókuszpókusz, megdagasztom, kelesztem, formázom, megint kelesztem, s megy a sütőbe, s lesem, mikor pirult meg szépen. Azért dologidőben ez is időigényesnek számít, de most élvezem a szabadságot. Tényleg.
- 1 kg liszt (ebből 30 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg rétesliszt, többi sima fehér búzaliszt)
- 2 teáskanál só
- 6-6,5 dl víz
- 4 dkg élesztő
- 1 mokkáskanál cukor
- 5-6 evőkanál olaj
- maréknyi lenmag
Így készült:
A liszteket kimértem, tálba szitáltam. Elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést készítettem, ebbe öntöttem 4 dl meleg vizet. Nem forrót! Belemorzsoltam az élesztőt, meg szórtam bele mokkáskanálnyi cukrot. Letakartam, s így hagytam addig, míg az élesztő felfutott.
Dagasztani-gyúrni kezdtem, közben tovább adagoltam hozzá a meleg vizet. Még két és fél dl kellett, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. (Nem gyúrtam lágyra.) A végén tettem hozzá a magot és az olajat, ezzel is dagasztottam még egy darabig. Letakartam, s hagytam duplájára kelni. Ekkor lisztezett deszkára borítottam, kettévágtam, megformáztam, tepsibe tettem, bevágtam a tetejét. Újabb fél órányit kelesztettem, majd 170 fokra előmelegített sütőbe tettem.
Egy idő után feltekertem 180-ra, úgy tűnt, nagyon lassan sül.
Mikor szép piros lett a teteje és kopogós, kivettem a sütőből.
Kicsit sűrűbb, a teljes kiőrlésű liszt miatt, de a miénk! 😊
Reggelire ettünk belőle, azért más, mint a bolti. Szerintem finomabb, laktatóbb, és egészségesebb.
Jó lenne rendszert csinálni az itthoni kenyérsütésből, de már el sem határozom, mert mint minden, ez is dugába fog dőlni. Mikor olyanom van, sütök, és kész.
.JPG)
Szépek lettek váljon egészségetekre!
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :-)
Törlés