Gyömbéres-narancsos zabpehelykeksz

Az igen kedvelt zabpelyhes kekszek egy újabb változata. Most a gyömbér adta az ötletet, amiből tehettem volna többet is, mert alig érzik rajta. Szóval aki szereti az ízét, bátran reszelhet bele többet! Narancsléből viszont mehet kevesebb, mert a szokásosnál kicsit lágyabb lett a massza, jobban elterültek. De ez senkit nem zavart, gyorsan fogyott. Kirándulni is vittünk belőle.
Igazából nem is értem, miért haragszanak némelyek a turistákra. Az erdőben, a természetben, ahol senkivel, vagy elvétve találkoznak emberekkel, akiket ki is lehet kerülni, nem lehet megfertőződni, illetve tovább adni az esetleges vírust. Mi amúgy is kiváltságos helyzetben vagyunk, az utca végén némi szántás, s már az erdőben is vagyunk, kapaszkodhatunk felfele a Börzsöny oldalán. Ezt gyakorta meg is tesszük, már a környék minden erdei útját-ösvényét felfedeztük.
No, ez a keksz az, ami a természetjárás során is jól esett:

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg zabpehely
• 25 dkg liszt
• 3 evőkanál méz
• 3 kisebb narancs kicsavart leve (1.2 dl)
• ujjnyi darab gyömbér
• 5 dkg darált dió

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint és a mézet. Aztán belekerültek: a liszt, zabpehely, sütőpor, dió, megpucolt és lereszelt gyömbér, elkevertem. Végül belekevertem a frissen kicsavart narancslét.

A masszát hagytam pihenni úgy egy órányit, aztán két kiskanál segítségével nagyobb diónyi kupacokat pakoltam sütőpapírral bélelt tepsibe. Hagytam közöttük bőven helyet, mert sülés közben elterülnek.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a szélek megpirultak, szép színt kapott a süti.

Ilyenkor a legjobb túrázni, még nincs nagyon meleg, de már hideg sem, nem is beszélve arról, hogy az ébredező természet mennyi csodával szolgál. Mutatok belőle:

No meg a kilátás a hozzánk legközelebb eső csúcsról- a Dunakanyarig ellátni!