Tejbeköles

Fenekestül fordult fel a világ, vagy inkább magába fordult, mert most ezzel teszünk jót mindenkinek. Már második hete, hogy itthonról "távoktatunk", de még annyi szabad időt nem tudtam csenni magamnak, hogy megírjak egy blogbejegyzést. Aztán ma délután elhatároztam, miután elvégeztem a mindennapi házimunkát, hagyok csapot-papot, s semmittevés közben blogot írok.

Főzni főztem közben, de azt is olyat, ami gyorsan megy. Meg amihez van itthon hozzávaló. Mindjárt sorolom, csak itt eszembe jutott a bevásárlási láz. Mi 1-2 hetente szoktunk vásárolni ennyi időre való élelmiszert, most sem tettünk másképp. Meg is döbbentem az alap élelmiszerek hiányán. Nem állok azok mellé, akik felvásárolták. De bízom benne, hogy most azok is megtanulnak főzni s felhasználják a sok cukrot-lisztet-olajat, akik eddig csak melegítésre használták a konyhát.
 Én biztos vagyok benne, hogy nem halnánk éhen egy jó darabig. Pedig csak a szokásos mennyiséget vásároltuk. Úgy érzem, vagyok olyan leleményes, hogy a kamrában lévő dolgok felhasználásából egy darabig eltartsam a családot.
Néhány ötlet: múlt héten krumplilevest főztem s mellé diós tésztát. Ez fél óra alatt kész volt. A diós tésztához gondolom nem kell recept, a kifőtt tetszés szerinti tésztára cukros-vaníliás darált diót szórunk. A család odavan érte, én nem annyira. Ez két napra elég volt ebédre. Aztán brokkolikrémleves készült, tökfőzelék és fasírt volt a második. No ekkor már én is nevettem magamon, el is neveztem karanténkosztnak: a tök a fagyasztóból volt, tavaly tettem el lereszelve, a fasírt pedig egy valahogy elrejtőzött s takarítás során megtalált, két hónapja lejárt húskonzervből készült. Semmi baja nem volt, így azt is felhasználtam. Erről fotó is készült:

Aztán hétvégén a szokásos húsleves főtt, amiről még nincs bejegyzés, mellé nyúlhús krumplival és birsalmaszósszal. Ez majd következik valamikor.
Ma pedig leves még volt, s mellé megint csak gyors másodikat terveztem készíteni, abból, ami itthon van: tejbekölest. Annyira nem gyors, mert elég sok idő kell neki, mire megfő, de egyszerű és finom.

Hozzávalók:

• 1 l tej
• 1 nagy csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 darab citromhéj (bio, levágtam körbe a héját 1 fél citromnak)
• 3 dl köles

Így készült:
A tejet a sóval, cukorral, vaníliával, citromhéjjal főni tettem. Mikor már forró, belemértem a kölest, és sűrűn kavargatva (nem állandóan, de mindjárt-mindjárt átkavartam) hagytam addig főni, míg a köles megpuhult. Addigra már majdnem teljesen besűrűsödik. Lefedtem, hagytam kicsit pihenni.
Sárgabaracklekvárral  ettük.

Ugyanúgy, mint a tejberizs vagy gríz, kakaós vagy fahéjas cukorral is lehet tálalni, ízlés szerint.
Ritkán eszünk kölest, pedig méltatlanul mellőzött, egészséges gabonaféle. Nincs jellegzetes íze, a fűszerezés határozza meg azt.
Mondhatni, hogy olyan zűrzavar s annyi minden van a fejemben, mint amilyen most ez a bejegyzés lett. Ez általában jellemző rám, de most hatványozottan...