A lepény mifelénk, a Szilágyságban olajban sült töltött lángosszerű élesztős tészta. Nagyon szeretjük. Többféle töltelékkel szoktam készíteni, hogy mindenkinek a kedvére tegyek. A gyerekek persze kakaóval szeretik a legjobban, Férjuram dióval meg tehéntúróval, én és Apósom meg Anyósom a kapros túróst részesítjük előnyben. De lekvárral és tejbegrízzel is tölthető. Most tehéntúrós és kapros-juhtúrós készült.
Hozzávalók:
- 50 dkg rétesliszt
- 30 dkg fehér búzaliszt
- 1 egész tojás+1 sárgája
- 1 evőkanál cukor
- 1 kiskanál só
- 0,5 dl olaj + a sütéshez
- 4-5 dl tej
- 2,5 dkg élesztő
- 15 dkg tehéntúró
- 3 evőkanál cukor
- fél citrom héja
- 1 kiskanál gríz
- 1 tojás fehérje felverve
- 25 dkg juhtúró
- kis csokor kapor
A tésztához való tejből 3 dl-t megmelegítünk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt s felfuttatjuk. A liszteket, sót elvegyítjük, beleütjük a tojást s a sárgáját, hozzáadjuk az élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy kemény , rugalmas tésztát kapjunk. Ha már sima a tészta, két részletben beledolgozzuk az olajat, s megdagasztjuk. Pici liszttel megszórva, letakarva, meleg helyen megkelesztjük, kb. 1 óra alatt.
Közben elkészítjük a töltelékeket: mindkettőhöz összekeverjük a hozzávalókat, ízlés szerint cukrozzuk illetve sózzuk.
Ha a tészta megkelt, 2 részre osztjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk, tenyérnyi téglalapokra vágjuk, 1-1 kanál tölteléket rakunk rájuk, kettéhajtjuk, a széleket körben lenyomkodjuk. Ujjnyi olajban mindkét felét pirosra sütjük a lepényeknek. A másik felét a másik töltelékkel töltjük.
Az apai Nagymamám mestere volt a lepénysütésnek. Rengeteget sütött belőle, kellett is a népes családnak. Jó nagyokat készített, s többféle töltelékkel. Ő készített tejbegrízeset, én nem szoktam, pedig az is finom. Ő kaprosat nem készített, nem is használták ezt a fűszernövényt. Apukám nem is szerette, de Anyuka belecsempészte többféle ételbe.
A lepényről mindig eszembe jutnak a régi szép idők, mikor is az egész család kapált a frissen visszakapott földeken, hogy Mamának a kedvére tegyünk. Ő meg otthon maradt, főzött egy nagy fazék levest meg sütött egy nagy halom lepényt, amit aztán dolgunk végeztével (sose lett vége) elfogyasztottunk. Aztán Mama váratlanul itthagyott minket, a kapálás is elmaradt, sőt, szülőföldünket is otthagytuk...
Nagyon szép, amit írsz. Könnyes lett a szemem. Éppen mi is ezt éltük át, tehát jól tudom, miről beszélsz. Ki fogom próbálni a tehéntúróst.
VálaszTörlésUldika, most találkoztam a kedves hozzászólásoddal! Köszönöm!
Törlés