Diókiflik

Most más tollaival ékeskedem, ugyanis Anyósom süteményét fotóztam le. Ő szokta sütni, a recept pedig az Ő Anyjától származik, a bályoki Mamától, akit még Leányzóm is megismerhetett, bár nem emlékszik rá, mert kicsike volt, amikor a Mama itt hagyott minket. Sokszor mondtuk, hogy hasonlít rá, még Margitkának is neveztük, mert ugyanolyan akaratos, terveit mindenáron véghezvivő, parancsokat osztogató Hédi is. Ami egyáltalán nem baj. Apró termetű, de annál elevenebb, mindig sürgő-forgó Mama volt, határozott, kíváncsi, mindig valamit adni akaró. Takaros, tornácos-szőlőlugasos házban lakott, ahova mindig szívesen mentünk. Már az sincs meg...

Hozzávalók:

• 30 dkg margarin
• 35 dkg liszt
• 15 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készül:

A hozzávalókat alaposan össze kell dolgozni. 2-3 órát hűtőben pihentessük. 

Ezután előbb kis golyókat, majd kifliket kell formálni belőle. 

Tepsibe rakosgatjuk, 180 fokon világosra sütjük.

Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.

A fotó csalóka, mert kis tányérra raktam a kifliket, de egész picurkák, egy falatnyi az egész. Finomak, és sokáig elállnak. De csak ilyenkor, mikor legalább hatféle süti közül válogathatunk! :-)

Elmulasztottam kellemes karácsonyt kívánni, mert azt hittem, lesz még időm, energiám leülni a blog elé. De tévedtem. Így csak remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, békességben és szeretetben, családi körben. :-)