Murkos kifli szilvalekvárral töltve

Erdélyben a sárgarépát muroknak nevezik. Mai napig jobban esik ezzel az elnevezéssel illetni, bár jó sok ideje már, hogy nagyot néznek, ha ezt a szót használom. Pedig vad rokona itt is vadmurok. Meg amúgy sem árt senkinek egy kis szókincsbővítés, hisz ez is egy magyar szó. 😉
A receptet egy szlovák vagy valamilyen szláv nyelvű oldalon találtam, s a fordító készségesen a segítségemre sietett a hozzávalók megértetésében. Nem követtem teljesen a receptet, szokásomhoz híven, meg meg sem jegyeztem, honnan csentem az ötletet. De nagyon kíváncsi voltam, mi sül ki belőle.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb murok (13-14 dkg)
• 35 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál cukor
• 12 dkg margarin
• 3-4 evőkanál tejföl
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A megpucolt murkot reszeltem. 

A lisztet, cukrot, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a reszelt répát, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta.

Rövid ideig pihentettem, úgy fél órát, majd 4 részre osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam (ketté, majd megint ketté, aztán mindegyik negyedet feleztem), szilvalekvárt tettem a vastagabb végére, felsodortam, kiflivé hajlítva tepsibe tettem.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett.

Porcukorral szórva tálaltam.

Szerettem, mint ahogy minden szilvalekváros kiflit. A tésztáját viszont kissé keménynek találtam, legközelebb kevés élesztőt vagy sütőport tennék bele. És valószínűleg lesz legközelebb, mert tudnom kell, hogy jobb lesz-e az általam kigondolt módon.

Amúgy szép sárga lett, mintha tojássárga színezte volna be, pedig tojás az nincs benne.